Kádár József Debrecenben született, 1936-ban. Művészi pályája forradalmi időben, 1956-ban indult, rebellis alkata végig kísérte élete folyamán, változást kereső, lázadó típus, fogékony az új formára, új tartalomra és az új technikára.
Élete első önálló kiállításán (1963, Debrecen Kossuth Lajos Tudományegyetem), az alábbi vendégkönyvi bejegyzések hűen tükrözik az akkori megítélését. „Tűrhető a festészete, de lázadó a jellege”(Juhász), egy másik beírás: „Jól sikerült a rabruhás fegyence, látszik festője nem a sors kegyence” (Bence). Többé sem egyéni, sem kollektív kiállításon nem volt lehetősége az újabb szellemben készült munkáit kiállítani, melyek a kubizmustól az absztraktig jutottak.
Két lehetőség között választhatott: a művészi pályát hagyja el, vagy Magyarországot. Illegálisan 1969-ben Párizsba ment, mert művész akart lenni. A művészetek fellegvárában, Párizsban az áhított szabadságot megtalálta.
Hamar felmérte lemaradását a francia képzőművészettel szemben, ezért kezdetben a periférikus műfajokkal kapcsolódott be az ottani képzőművészeti életbe: Mail-Art, Livres-objets, kollázs stb., majd évekig a szürrealizmusban elégítette ki szabadságvágyát, szándékát.
Ezen a soproni retrospektív kiállításon számos szürrealista vászon látható, melyek tükrözik szellemi változását és lelkiállapotát.
1980 után fordulatok, változások követték egymást, következtek a nagy utazások: India, Tunézia, Spanyolország, Olaszország stb. Ekkor vált a fotó is a művészi kifejező eszközévé, számos fotókiállítása volt, melyeken szerepeltek a kiállításon látható egyedi fotógrammok is. Az egyik technika hozta a másikat, több ezer képet készített fekete-fehér és színes fénymásolóval, (Elektrografika) 1984-től több folyóiratot szerkesztett és kiadott: Parisien Hongries, Revue d' Art 90º, Revue Enveloppe. A folyóiratok révén több száz művésszel kapcsolatba került, nemzetközi biennálékat szervezett, többek között: Párizsban, Szöulban, Berlinben, Budapesten.
Kezdett behatóan érdeklődni a grafika iránt: Hommage à Kassák, Bartók, Picasso, Le Corbusier grafikai albumokat adott ki. A következő lépés volt a geometrikus festészet, mert hamar felismerte, olyan műveket kell létrehozni, melyek eltérőek az eddig látottaktól, ezért a nem szögletes formák problémája foglalkoztatta: kör, ellipszis. Később tovább lépett, és az univerzumból kiindulva a térgeometria felé fordult az érdeklődése: a gömb, de elsősorban az ellipszoid (térellipszis) felé.
1973 óta készített dualista képeket, melyek kezdetben csak figuratív és nonfiguratív művekből álltak, később előszeretettel ötvözte a saját szürrealista és geometrikus képeit. Bár az utóbbi években újra előtérbe került alkotásaiban a dualista felfogás, jelenleg geometrikus formákkal foglalkozik, egy képfelületen belül a tér és sík szembeállításával, pl.: gömb-kör, ellipszoid-ellipszis, ellipszoid-kör. Ezeket a képeket a térgeometria tárgykörébe sorolja.
Joseph Kádár továbbra is aktív, alkot, most dolgozza fel a párizsi 40 év tapasztalatait. A „40 év Párizsban” című visszatekintő kiállítás egy rövid betekintést enged a művész eddigi munkásságába, láthatjuk mekkora utat tett meg szellemileg az első debreceni kiállítástól napjainkig.
A kiállítás ingyenesen látogatható.
Zsoldos Vanda