datum+nevnap
| | |


Belvárosi képek
 
 
Turisztikai Portál Önkormányzati Portál E-Ügyintézési Portál Társulás

  	képek
| továbbküldés e-mailben | nyomtatás

Lengyel Szeptember - az emberség, a felebaráti szeretet próbaköve

A Soproni-Magyar Lengyel Baráti Kör, Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata, Fertőszentmiklós Város és Községvédő és Szépítő Egyesülete közös szervezésében 2009. szeptember 6-án, vasárnap tartották a lengyel menekültek magyarországi befogadása 70. évfordulója alkalmából, a Lengyel Szeptember országos rendezvénysorozat soproni és fertőszentmiklósi eseményét.

A Brennbergbánya templomának bejáratánál tartott ünnepségen A soproni Magyar -Lengyel Baráti Kör nevében Kiss Danuta, elnök mutatta be a kör tevékenységét, majd Firtl Mátyás mondott ünnepi beszédet, amelyet követően Joanna Stempinska, a Lengyel Köztársaság nagykövete emlékezett meg a Magyarországra 70. évvel ezelőtt érkezett lengyel menekültekről és az őket segítő magyarok emberségéről.

 

20090906lengyelc04.jpg

 

Két diktatórikus hatalom elől menekültek a lengyelek - mondta megemlékezésében Joanna Stempinska, nagykövet asszony, aki a két nép egymásra találásának időszakai között említette az 1956-os, 1989-es esztendőket is, amikor a két nemzet szintén közvetlen segítséget nyújtott egymásnak.

A II. világháború legsötétebb időszakában segítették a magyarok a lengyeleket, ami után egy olyan , szintén mind a két nép számára hasonló időszak következett, amikor felszabadították ugyan országainkat, de mégsem kaptunk szabadságot egészen 1989-ig.

 

20090906lengyelc01.jpg

 

A szolidaritás, a szeretet, a rokonszenv, az emberséget a lengyelek soha nem feledik el, és fontosnak tartják azt is, hogy az utánunk jövő generáció is megismerje ezt, ezért is szervezték a Lengyel Szeptember rendezvénysorozatot, szerte az országban, minden olyan településen, ahol lengyel menekültek menedéket találtak, éltek, dolgoztak.

Az ünnepség szónokai együtt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármesterével koszorút helyeztek el a templombejárat falán elhelyeztt emléktáblánál.

Az esményen részt vett Sass László, önkormányzati képviselő, a Soproni Önkormányzat Kulturális-, oktatási és sport bizottságának elnöke, aki egyben a Magyar-Lengyel Baráti Kör tagja.

 

20090906lengyelc02.jpg

 

.

 

20090906lengyelc03.jpg

 

Joanna Stempinska nagykövetet a mai nap folyamán a soproni városházán fogadta dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere és Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője, azt követően, hogy a nagykövet a bánfalvi templomban megtekintette azt a kegyképet, amely a Magyarországon található Fekete Madonna képmásolatok egyik legrégebbike.

 

20090906lengyelc05.jpg

 

Dr. Fodor Tamás polgármester a soproni városházán fogadta Lengyerország magyarországi nagykövetét

 

Firtl Mátyás, országgyűlési képviselő elhangzott ünnepi beszéde

,,…Minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy erős és tiszta maradjon”

Excellenciás Nagykövet Asszony! Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kelet-Közép Európa utóbbi ezer éves történelmének sűrűn szőtt szövetében a magyar-lengyel barátság fényes aranyszálként csillog.

A Szent István király előtti időkből, amikor Géza fejedelem I. Mieszko lengyel király testvérét vette nőül, közös történelmünknek számos eseménye erősítette, fényesítette ezt az aranyszálat, amelynek neve: barátság, ha úgy tetszik: felebaráti szeretet.

Itt, Magyarország egyik legnyugatibb sarkában pedig, külön is büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az ezer esztendősnél is hosszabb idejű, magyar-lengyel kapcsolatok történetében, ezeken a helyszíneken az 1939-1944 közötti időszakban mi is hozzátettünk ennek a baráti, mondhatni: testvéri kapcsolatnak az erősödéséhez, azt, amit kötelességünk volt megtenni.

Egyszerre tartom szimbolikusnak és természetesnek, hogy a lengyel menekültek emlékére állított emléktábla éppen a templomban kapott helyet.

Szimbolikus, hiszen annak a nagyon is gyakorlati segítségnyújtásnak állít emléket, amely a mindennapi életben való megkapaszkodást, a megélhetést, a túlélést segítette.

Hetven évvel ezelőtt, 1939 szeptemberében lengyelek sok tízezrei előtt a halál, vagy a fogság mellett, az életbenmaradás és szabadság reményét felcsillantó egyetlen lehetőségnek látszott a Magyarországra való menekülés, ahonnan tovább lehetett szökni.

A magyar-lengyel közös történelem egyik legemberségesebb fejezete a lengyel menekült katonák és önkéntesek befogadásának, és nyugatra szöktetésének elősegítése. Ez az idő egyben a magyar bátorság, a magyar felebaráti szeretet próbaköve is volt.

Köztudott, hogy a nehéz feladatok megoldásán túl, – amely az országba özönlő menekültek sorsának rendezését jelentette –, a német kormány rosszallását és tiltakozását is ki kellett védeni.

Az akkori magyar miniszterelnök, Teleki Pál, a magyar hatóság, a civil lakosság, – vasutasok, orvosok, közigazgatásban dolgozók, pedagógusok, határőrök, vidéki parasztok –, szervezetek egyakarattal segítették a lengyel menekülteket.

Igen, szimbolikusnak és egyben természetesnek is tartom, hogy éppen itt a templomban emlékeztet ez a tábla.

Természetes pedig, azért, mert a nehéz lengyel időkben tettel szerezhettünk érvényt a többször elhangzott Jézus-i üzenetnek: ,,… éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok…”

Érvényt szereztünk az evangéliumi, keresztényi kötelességünknek egy olyan korban, amely a magyar nemzetnek is nehéz időket jelentett.

Egyben azt is megmutattuk, hogy a szeretet parancsának teljesítése jószándék, akarat és nem körülmények kérdése. Ezért természetes, hogy a felebaráti emlékezés ezt a táblát Isten házába helyezte el.

Az emlékezést és a tettet – külön is és méltó módon – az örökkévalóságba emeli a tény, hogy az itt menedéket találó lengyelek Brennbergbányának a Fekete Madonna képét adták ajándékba.

A Regina Poloniae, Lengyelország királynéjának, megpróbáltatásokat, küzdelmet jelképező, de egyben az életet oltalmazó kegyképe ez: aki oltalmazza immár a megajándékozottakat is.

Tisztelt Emlékezők!

Az idei Lengyel Szeptember rendezvénysorozat helyszíneit szemlélve beszédes az a tény, hogy az Magyarország egész területén mindenhol megemlékezéseket tartanak, és beszédes a tény, hogy a mi szűkebb régiónkban, mi magunk, több helyszínen is megtehetjük ezt.

Köztudott, hogy Sopron környékén igen nagy létszámú menekülttábor működött. Kapuváron, az Esterházy-húsárúgyár irodahelyiségeiben, a Bregencz-majorban, Fertőszentmiklóson magánházaknál, Nagycenken egy malomban, és a hozzátartozó lakásokban, Kiscenken gróf Széchenyi hitbizomány majorjában. Számtalan történet őrzi a helybéliek emberségének tanúságát.

A számok önmagukért beszélnek.

Nagycenk: 200 tisztnek, 1500 fős legénységnek, Kiscenk 55 tisztnek, 500 fős legénységnek adott otthont. Aztán, Fertőszentmiklóson 355 tiszt, 3000 fős legénység. Brennbergbányán 100 fő talált otthont. Kiscenk: 275 főnek, Kapuvár 555 főnek, Fertőszentmiklós gazdasági épületei még 882 főnek adott otthont, munkát, menedéket.

De, Sopron környéke más szempontból is fontos szerepet töltött be a magyarországi lengyel menekültek életében.

A németországi (azaz ausztriai) hadifogoly- és munkatáborokból sikeresen megszökött lengyelek egy része Sopron térségében lépte át a magyar határt, itt érkezett magyar földre, ami sok száz lengyel embernek az életet jelentette akkoriban.

Voltak menekültek, akik Magyarországon szerették volna befejezni megkezdett tanulmányaikat. Több mint 300-an be is fejezték. A mai Nyugat-magyarországi Egyetem, a híres Bányászati és Erdészeti Főiskola Magyarország első műszaki felsőoktatási intézményeként, az itt élő lengyel menekült fiataloknak tanulmányaik folytatását tette lehetővé.

Tisztelt Ünneplők!

Amikor az Idei Szent István-napon, a soproni Szent István templomban a Czestochowából érkezett, főtisztelendő, Ojciec Marian Waligóra pálos szerzetes atya ékes magyar nyelven megtartott prédikációjában, államalapító Szent István királyra emlékezett, mindazok, akik ott voltunk, megérezhettük, hogy a lengyel-magyar barátság a legerősebb hitbeli, erkölcsi szálakkal kötettett meg, és nem csak emberi szándék és akarat szerint.

Befejezésül, ezért is szeretném idézni Teleki Pál, korabeli miniszterelnök egy gondolatát.

Annak a miniszterelnöknek a gondolatát, aki a legvészterhesebb történelmi időkben, vezetőként felvállalta a lengyel ügy bátor megoldását, és, aki, mint tudjuk, a Szent István-i alapokon felépítendő Magyarország és Európa jövőjében hitt.

Ez a gondolat ma is érvényes és megfontolandó.

,,Anyagi veszedelmek helyett, a lelkiek azok a veszedelmek, amelyek Európát szaggatják, s ennek következtében minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy erős és tiszta maradjon.”

,,…Minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy erős és tiszta maradjon.”

Ezt az erős és tiszta lelket erősítse meg bennünk az a közös múltunk, a szükség idején kipróbált magyar-lengyel barátság!

Isten áldja Lengyelországot! Isten áldja Magyarországot!

 

 

A rendezvény folytatásaként Fertőszentmiklóson a Kolozsvári utcában a Bregenc-majori internátótáborban elhelyezett lengyel menekültek emlékére állított emlékművet Joanna Stempinska nagykövet asszony közösen avatta fel Fertőszentmiklós polgármesterével, Horváth Tiborral. Mindkét helyszínen közreműködött a Kórus Spontánusz.

A fertőszentmiklósi megemlékeznek több olyan résztvevője is jelen volt, akik a nehéz időkben, maguk is tevékenyen segítették a lengyel menekülteket.

20090906lengyelc06.jpg

 

BTÉ


 

2009. szeptember 6. / Kultúra