|

A közös nyelv: a tehetség, a színház nyelve

A díszdoktori elismerést Huszti Péternek azért a segítségért adományozták, amellyel a rendszerváltás utáni nehéz években a diákokban és tanárokban megfogyatkozott marosvásárhelyi főiskolát támogatta. Az általa rendezett négy fesztivál során hidat teremtett az intézmény és a budapesti főiskola, valamint a nemzetközi színészképző iskolák között – hangzott el Gáspárik Attila rektor köszöntőjében, aki arra kérte a vendéget, hogy az esemény ne az út vége, hanem új kapcsolatok kezdete legyen.

A kitüntetett pályáját, életútját Kovács Levente egyetemi tanár méltatta.

„Huszti Péter színpadi és filmszínész, rendező, egyetemi tanár, a budapesti színházi élet népszerű alakja, a Madách Színház vezető színésze... és 1989–94 között művészeti vezetője volt. Több mint 70 prózai főszerep alakítójaként láthatta a közönség a világ drámairodalmának kiemelkedő szerepeiben...” Remekelt a musical műfajában, belekóstolt az operettbe, majd 22 előadás rendezőjeként is megismerhette a közönség. Nagy népszerűségét erősítette a több mint száz filmben és tévéjátékban eljátszott szerepeinek sora. Mindezért a magyar színházi életben elérhető minden jelentős díjat kiérdemelt. Számottevő elméleti és publicisztikai munkásságát a színházról szóló cikkek és négy könyv jelzi. 1974-től tanít a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen, ahol egyetemi professzor, a Színházi Főtanszak vezetője és hét éven át az egyetem rektora volt. A nagy múltú budapesti tanoda rektoraként „mélyen átérezte nehézségeinket, valóban testvérintézetként kezelte problémáinkat, s ahol tehette, erősítette a bennünket összekötő szálakat...” – mondotta Kovács Levente. Beszédében kiemelte, hogy a sokszínűség, a különböző szerepekbe való belesimulás kivételes képessége Huszti Péter életének-művészetének titka, s ezt próbálta továbbadni tanárként, intézményvezetőként, a drámai szöveg tiszteletének, a magyar nyelv tisztaságának, a karakterformálás lelki és fizikai pontosságának, a példamutató színpadi etika törvényeinek képviselőjeként.

A díszdoktori cím átvételét követően a vendég látható meghatódottsággal tett ígéretet arra, hogy ezután is tenni fog azért, hogy a két egyetem barátsága a „régi színekben tündököljön”. Ezt követően tanulságos, szép szavakban foglalta össze, hogy pályája során a legnagyobb szerencsét az jelentette számára, hogy a nagyszerű tanárok után kiváló rendezőkkel, „játszótársakkal” dolgozott. Elmondta, hogy az egyetem elvégzését követően miért választotta a Madách Színházat, amelyhez 40 évig hűséges volt, s ahol a nézőkről, a nézőknek és a nézőkhöz szóló „költői realista” produkciókban vált vezető színésszé legendás hírű pályatársak között. Beszámolt arról is, hogy már ismert sztárként hogyan tanulta meg az alázatot Várkonyi Zoltán rendező hatására, akivel a kezdeti nézeteltérések ellenére jó barátok lettek. Szerepeinek sokaságából nem a híres monológokat őrizte meg, hanem apró, pici mondatokat, amelyeket szeretne továbbadni a fiataloknak. A színészi pálya során az a legfontosabb, hogy a feladatra mindig készen kell lenni. És az embernek, a színésznek akkor lesz vége, ha megszűnnek az álmai, ha elfogy a hite. Mert „amiben hiszel, az van” – egészítette ki a Márai Sándortól vett idézetet a Gorkij Éjjeli menedékhe-lyében elhangzott mondattal.

A tanári munkában, ami az utóbbi évtizedekben a legfontosabb volt számára, azt próbálta átadni tanítványainak, hogy szükség van a színházra, a színészekre, s amit tesznek, az fontos, hisz nélkülük „kevesebb lesz a világ”. Az a világ, amelyben van egy közös nyelv, a színház, a tehetség nyelve. Erről pedig azon az általa rendezett fesztiválon győződött meg igazán, ahol Madách Imre Az ember tragédiája volt a téma. Az eszkimó jelenetben amerikai Ádám, román Lucifer, francia Éva és marosvásárhelyi magyar eszkimó küzdött egymással ki-ki a saját, de ugyanakkor a mindenki által értett közös nyelven.

A megtisztelő díszdoktori cím nemcsak erőt és hitet ad, de kötelességet is jelent, hogy a megkezdett híd szerepet tovább építse – nyilatkozta Huszti Péter.

Bodolai Gyöngyi
http://www.e-nepujsag.ro/