![]() |
![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() |
Kosztkáné Vránich Rozália, soproni ruhatervező, iparművész kiállítása látható még július 7-ig, Fertőhomokon, a helyi tájházban. Képgalériával
A kiállításon különböző korok viseletébe öltöztetett babák, viselttörténeti rajzok és divatrajzok láthatók, mintegy keresztmetszetét adva mindannak a tudásnak, érdeklődési körnek, ami az alkotó szakmai pályáját jelenti, hiszen az anyag többről szól, mint rajztudás, textil- és ruhatervezés, formatervezés, viselettörténet.
Kosztkáné Vránich Rozália iskoláit Sopronban végezte, ahol Mende Gusztáv festőművész rajziskolájában tanult először rajzolni.
Budapesten, a Ruhaipari Technikumban érettségizett, majd a magyar Iparművészeti Főiskola textil-, és ruhatervező szakán 1968-ban kapott diplomát.
30 éven át dolgozott a Soproni Ruhagyár tervezőjeként.
1969 óta a Művészeti Alap tagja.
Munkásságát számos díjjal ismerték el az évek során, így: 1977-ben BNV-díjat, 1981-ben BNV-nagydíjat, 1983-ban BNV-díjat, illatve 1980-ban és 1982-ben Aranygyűszű-díjat kapott. Az Ipari Textilművészeti Biennálé díját 1982 és 1984-ben is megkapta, míg 1984-ben és 1986-ban Formatervezési Nívódíjjal ismerték el szakmai és alkotói tevékenységét.
Munkáival számos kiállításon ismerkedhetett meg a nagyközönség. Önálló kiállítása volt Sopronban a Plaza Galériában, a Széchenyi István Városi Könyvtárban és a bánfalvi fiókkönyvtárban. A Soproni Képzőművészeti Társaság tagjaként műveivel résztvett a társasáf Festőteremben rendezett közös tárlatán.
A saját készítésű babáinak korhű ruhákba való felöltöztetésére a kedvet a különböző korokra vonatkozó viselettörténeti ismeretei adták – mondta el Kosztkáné Vránich Rozália, aki nagy ügyszeretettel és műgondossággal tervezte, készítette a jellegzetes stílusjegyeket hordozó ruhákat a gótika vagy éppen a reneszánsz kort idéző ruhákat, mint ahogyan a reformkor magyar viselete is látható.
A viselettörténet izgalmas világába betekintés engedő tárlat a történelemidézés egy nagyon szemléletes vállfaja, amelynek műveléséhez szükséges az az alapos elméleti tudás és felkészültség, amely minden részletre kiterjedően mutatja be az adott korok ruháit. A hitelesség a szakmai tudásból adódik, a kivitelezés minősége, pedig abból a gyakorlati tapasztalatból, amely igazi mesterének számít Vránich Rozália, aki maga készített el minden egyes darabot.
A Ruhák és korok tárlat igazi viselettörténeti keresztmetszetével tényleg korrajz is egyben. Eszünbe juthat Lyka Károly egy gondolata is: ,,A mi korunk embere s életviszonyai gyökeresen átalakultak. Erre az emberre kell szabni a ruhát, mert ha még mindig a régit hordja, akkor nem ruha van rajta, hanem jelmez.”.
Vránich Rozália ruhái a bemutatás mikéntjéből adódóan sokkal többekké válnak, mintsem, hogy jelmezekként hatnának a szemlélőre.
Külön értéke a kiállításnak, hogy a viselettörténeti kiállítás-magyarázataihoz a stílusok, stílusjegyek magyarázata is társul, így áttekinthetőbbé és teljesebbé válik az összkép.
A viselttörténet általi különböző korok megidézése elgondolkodtathat azon is, hogy mi a különbség és hol a határvonal a nagyon is múló divat és a maradandó jegyként megmaradó stílus között, hogy a divatos hogyan lehet stílusos, illetve mitől nem az esetenként. Így válik a napjainkra is üzenethordozóvá a tárlat.
B. Tóth Éva