|

Burgenlandi kiállító tárlata a Festőteremben

A Fotórealizmus – hiperrealizmus címmel kiállított képek a címbeli elnevezés minden stílusjegyét magukon hordozzák. Az olaj- és akril-képek hatását fotószerűségük mellett, méretük erősíti fel.

A burgenlandi művészi példaképének Chuck Close-t tekinti, aki jelentősen meghatározza Ploderer portréfestői stílusát. Wilfried Ploderer 2010 óta az "Eisenstadti Művészeti Műhely" művészeti vezetője. Grafikai tanulmányai befejeztével festészeti technikák tanulmányozásával foglalkozott.

Öt éven keresztül élt és alkotott Svájcban, ahol dizájnerként dolgozott több, közismert cégnél, majd ezt követően költözött vissza Ausztriába, ahol szinten világmárkákat készítő elektronikai cégek termékei számára készített dizájnterveket. 2007-ben művészeti ösztöndíjat kapott Olaszországba.

A fotórealizmusról a Wikipédiában részletesen is olvashatunk.

A realisztikus festésmódhoz való radikális visszatérést szorgalmazza ez az irányzat a „földhöz ragadt” realizmus avagy a mágikus realizmus jegyében, látszólag szemben megy a neoavantgárd irányzatokkal, de maga is neoavantgárd irányzattá válik, mert eszközei közé bekerülnek a szürnaturalizmus, a konstruktivizmus, a hiperrealizmus, vagy bármely más irányzat eszközei. Létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.

A pop-art-ból nőtt ki azoknak a festőknek a kezdeményezésére, akik rajongtak a fényképek világáért. Bár a fényképezés alkalmazása már a 19. századi festők számára is ismert volt, mint a valóság helyettesítése (olyanok számára is, mint Eugéne Delacroix), a fotórealisztikusok magára a fényképre támaszkodnak, annak minden részletét vissza akarják adni a vásznon. Tárgyaik gyakran fényes, tükröződő, csillogó objektumok (például motorkerékpár fényezése, vagy görbülő üvegfelületek).

A félelmetes technikai precizitás, a ragyogó, élénk színek és a látvány összetettsége miatt a stílus széles népszerűségnek örvend. Nevesebb képviselői között találjuk Chuck Close, Don Eddy, Richard Estes és Audrey Flack nevét.

Európában a konceptuális művészet és az akcióművészet elleni lázadás eredménye a fotórealizmus irányzata. A realisztikus festésmódhoz való radikális visszatérés első alkotásait Európában 1972-ben állították ki a Documentán. A fotórealizmus a hiperrealizmussal több ponton rokon, pld. a művészek mindkét irányzatban fotókról festenek, mindkét irányzat vett át a pop art ironikus és elidegenítő motívumaiból.

A fényképezőgépek lencséje az emberi szemnél jobban hangsúlyozza a látványt, s ebben a kritikus, sőt provokatív túlhangsúlyozásban a fotórealizmus képviselői elődjüket az 1918-as német Neue Sachlichkeit mozgalomban vélték felfedezni. A fotórealizmusnak az igazabbnál is igazabb, a valódinál is valódibb ábrázolási módja ironikusan azt mutatja meg, hogy nem elégséges a világ, az igazság, a valóság megismeréséhez az optikai tapasztalat, sőt optikai tapasztalataink félrevezetők is lehetnek.

***

Wilfried Ploderer, burgenlandi festőművész tárlata március 20-ig, naponta 10-18 óra között tekinthető meg a Festőteremben.

sopron.hu