|

Emberképek - Hipságh Gyöngyi fotókiállítása

A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara szervezésében nyílt meg a Kar aulájában Hipságh Gyöngyi Emberképek című fotókiállítása.

A tárlatot Csigó Gergelynek és Folcz Tóbiásnak a kiállításmegnyitón elhangzott gondolataival ajánljuk az érdeklődőknek.

Folcz Tóbiás:

- Jelen korunkban, amikor a média, tv-k, újságok, és az internet ontják magukból a képeket nap, mint nap, már teljesen elfogadottá vált az, hogy az embert minden szituációban idealizálják. A celebektől teli médiák hatására, ma már senkit nem látunk számára kevésbé előnyös, de természetes momentumban megörökítve. Ezért legtöbbször nem ismerhetjük az emberibb oldalát a képek főszereplőinek. A digitális technika, és a képmódosító szoftverek segítségével ma már bárkit elváltoztathatnak úgy, hogy a természetesség kiveszik a róla készült képből, pedig sokszor pont az lenne számára az előnyösebb. A tényleges emberi jellemzők ma már sokszor háttérbe szorulnak. A tömeges fotógráfia eltolódott a harsány, kizárólag csak látványra épülő alkotások irányába. Emiatt megnyugtató érzés néha ilyen képek előtt állni, melyek kiemelve nem csak a színeket, a megdöbbentő sorsokat és elkeseredett arcokat túlzóan kiemelve próbálnak minket megfogni, hanem őszinte hangulatokat, valós elkapott pillanatokat tárnak elénk.

Csigó Gergely:

- A művészeket általában, és ezen belül a fotóművészeket is sokszor úgy képzeljük el, mint egy magának való, különc figurát, aki sok esetben elszigetelten él, bujkálva jár-kel a világban, és elvont, sokszor érthetetlen képeket készít, a saját kénye-kedvére.

Gyöngyi a jó példa arra, hogy ez nem kell, hogy így legyen. Ő ugyanolyan ember hétköznapokkal, problémákkal, örömökkel, érzésekkel, mint bármelyikünk. Pont ezért készít olyan képeket, amik az ember valódi természetességét mutatják be. Képei azt közlik velünk, hogy a mindennapi ember a legkülönbözőbb pillanatokban sokszor nem úgy viselkedik, mint egy ideál, és pont ettől emberi. Egy röpke pillanatban ott van valaki, akinek ez a pillanat jelent valamit. Valamit, amit érdemes megörökíteni, és nem az, az első dolga, hogy el akarja változtatni ezt a pillanatot, és ez által a kész képet. Mindez talán abból is adódik, hogy Gyöngyi 11 évvel ezelőtt még a filmes korszakban kezdte a fotózást. Egy olyan filmes korszak végén, ahol elsősorban a téma számított, nem pedig a sok trükk, amit manapság alkalmaznak.

Folcz Tóbiás:

- Most már láthatják Önök is, hogy ha Gyöngyi olyasvalaki lenne, aki különcül elrejtőzne, nem tudna részese lenni az itt látható pillanatoknak. Így már érthetőbb számunkra, hogy ilyen ember is lehet a jelenkor fogóművésze. Olyasvalaki, aki teljes mértékben jelen van az emberek életében, közösségek alkotó tagja, és fontos eleme a hétköznapoknak. Gyöngyi régóta alkotó tagja az Alpok Képzőművészeti Körnek, és ami számunkra még fontosabb, a 105 éves Soproni Fotóklubnak is. Ahogy így körbenézek, sok olyan képet vélek felfedezni, amik egy-egy kulturális eseményen, alkotó táborban, vagy kirándulások közben készültek az ország különböző pontjain, vagy épp külföldön. Gyöngyi életében mindig középpontban álltak az emberek, a baráti kapcsolatok. Mind munkája, mind a fotózás során szeret beszélgetni, ismerkedni másokkal. Képei nagyban tükrözik ezt a szeretetteljes mások iránti nyitottságot. Nem véletlen, hogy mindnyájan hamar bizalmunkba fogadtuk. Ennek a bizalomnak egy-egy kifejező eleme, hogy Gyöngyi eddigi fotós pályafutása elismeréseként nemrég átvehette a Magyar Alkotócsoportok Országos Szövetségének fotóművész címét. Ami pedig még talán ennél is nagyobb elismerés, hogy pár hete a nyugat-dunántúli régió képviselőjeként az országos szövetség alelnökének választotta.

Csigó Gergely:

- Sok különböző szituációt láthatunk az itt kiállított képeken, de egy közös minden képen megjelenik, mégpedig az ember. A hétköznapi ember, aki lehet zenész, vagy vízzel játszó kisgyerek, vagy táncos … Mind-mind olyan szituációban megörökítve, melyre nem számított, amire nem is gondolt. Ettől ember és természetes a kép róla.

Most arra kérjük Önöket, ahogyan Gyöngyi megragadta a pillanatot, úgy mi is kapjuk el ezt a röpke másodpercet minden egyes képnél. Ne csak nézzük őket, hanem lássuk is meg mögötte az embert, az embereket. Lássuk az alkotójukat, aki megállította számunkra az időt, és lássuk a résztvevőket, akik sorsát, érzéseit mi is átérezhetjük. Ezek a pillanatok mindnyájunknak személyre szólóan mesélnek. Bátran merengjünk el előtűnő emlékeinken! Az emberi kapcsolatokban pont ez az egyediség megragadó, ami miatt ugyanaz a kép mindnyájunkban más-más hangulatot ébreszt.

A kiállítás 2011. március 29-ig vasárnap kivételével naponta tekinthető meg a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának aulájában (Sopron, Erzsébet u. 9.).

sopron.hu