datum+nevnap
| | |


Belvárosi képek
 
 
Turisztikai Portál Önkormányzati Portál E-Ügyintézési Portál Társulás

továbbküldés e-mailben | nyomtatás

Vers-Kép - Versekhez képeket társítottak a Soproni Fotóművészeti Kör alkotói

A Fotóművészeti Kör tagjai a Herbszt Zoltán versei nyomán kelt gondolataikat, érzelmeiket úgy jelenítik meg a fény-képírás írott vagy íratlan szabályai szerint, hogy az egyfelől illusztráció marad, másfelől – és egyidejűleg – vallomás is a lelkükben ébredt visszhangról - mondta Sarkady Sándor költő a megnyitón.
A Költészet Napját április 12-én, kedden a kiállítás helyszínén, a Várkerület Galéria kiállítótermében ünnepli a Soproni Képzőművészeti Társaság jeles soproni költőkkel.



A Költészet Napja alkalmából nyílt meg a Várkerület Galériában a Soproni Fotóművészeti Kör újabb tematikus kiállítása.

Ezúttal Herbszt Zoltán: Kőtollú madár című verseskötete ihlette a fotósokat. A választott versek mind olvashatók a képek mellett, így a szemlélő többféle látásmód, értelmezés, a szubjektumon való átszűrés következtében láthatja a versek képben megjelenő értelmezését, magyarázatát, átiratát, vetületét, impresszióját vagy éppen vízióját, alkotótól függően.

FHL_0034m.jpg

A kiállítást Sarkady Sándor költő nyitotta meg, Herbszt Zoltán megzenésített verseit Horváthné Kiss Zsuzsanna, Mechle Tamás, Szabó Miklós és Tóth András előadásában hallhatta a közönség.

Sarkady Sándor költő megnyitója:

Sarkady Sándor: Vers-Kép kiállítás Herbszt Zoltán emlékére

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Vers-Kép kiállításon vagyunk a Költészet Napjának ünnepén; a Soproni Fotóművészeti Kör tagjai tisztelegnek képeikkel Herbszt Zoltán előtt.
- Mit keres egymás mellett a vers és a kép? A válasz nagyonis kézenfekvő.

A kép és az írás valaha egyszerre jelent meg az emberiség történetében. Gondoljunk a hangírást megelőző képírásra, amikor a civilizáció hajnalán az ősi idők embere ábrákkal igyekezett kifejezni gondolatait, érzelmeit; szimplifikált, szimbolikus jelekre bízta üzeneteit.

Később a kép és az írás - különösen amikor már mindkettő önálló művészeti ággá fejlődött - elvált egymástól. De hűtlenné sohasem vált egyik sem a másikhoz.

Az ősi együvé tartozás sajátos emlékét őrzi pl. a kalligramm, (a képvers, vagy másik nevén) a rajzvers. Ilyenkor a verssorok képpé, ábrává rendezve szemléltetik a lírai mondandót. (Már a kései görög, a hellén költészetben megjelenik ez a műfaj, s tovább él a reneszánsz, a barokk idején, sőt feltűnik a modern idők irodalmában is. Az esetek többségében (üres) formai játékká válik a rajz-vers, de van persze - mint mindig - kivétel is. Gondoljunk Apollinaire világhírű versére, „A megsebzett galamb és a szökőkút" címűre, (A sebzett szárnyú madár a fájdalom és a részvét jelképe, s a szökőkút vize úgy esőzik alá, mint a hulló könnyek zápora. A költő, aki maga is hadirokkant, a háború áldozatait, a fronton elesett bajtársakat és az árván maradt asszonyokat siratja el versében).

FHL_0046m.jpg

Azonban a kép és a vers testvéri összetartozásáról szólva, elsősorban nem a rajzversekre kell gondolnunk, hanem arra, amikor a képek mint illusztrációk társulnak az írásművekhez. Amikor pl. Zichy Mihály Madách Tragédiáját vagy Arany balladáit, Szalay Lajos Szabó Lőrinc verseit, Szász Endre Anakreont vagy a Carmina burana világát igyekszik - vizuális élményt kínálva - közelebb hozni az olvasóhoz.

És gondoljunk a művészi kapcsolatnak a fordítottjára, /ami az- elmúlt évtizedekben valóságos divattá vált nálunk/, nevezetesen arra, amikor a festmény nyomán születik meg a költemény, s amely egyben arra is alkalom, hogy a költő' ne csak a festőről, hanem önmagáról is beszéljen.

Gondoljanak pl. Csanádi Imrére, aki - találóan az - "Írott képek" címet adja a festmények nyomán kelt versciklusának, vagy Gyurkovics Tiborra, aki egész kötetnyi „írott képet" ad ki „Eksztázis" címen, „versfestmény"-nek nevezve költeményeit. A könyv egyik oldalán a vers, másik oldalán az ihletforrásul szolgáló műalkotás. De hogy soproni példával is éljek, emlékezzenek Kerék Imre Van Gogh, Chagall, Egry, vagy Giczy János verseire, vagy Both Balázs Magritte-tárlatára a „Látogatód jön" című kötetében.

Ehhez a kettős vonulathoz - az illusztráció és az írott kép vonulatához tartozik ez a mai kiállítás is; fotósaink egy költő verseihez készítenek illusztrációt a maguk sajátos eszközeivel, de miközben „megírják" a képet, egyben önmagukról is vallanak. Ha szokatlanul hangzana a „megírják" kifejezés, hadd emlékeztessek arra, hogy a fotóst Arany János még „fényképíró úr"-nak nevezte, és méltán, hiszen a fotóművész tulajdonképpen képeket ír a fény segítségével; fény-képeket a világról, a természetről, az emberről, a lélek álmairól (és vágyairól). Adott esetben - itt és most - a vers nyomán kelt látomásairól.

FHL_0055m.jpg

A vállalkozás nem előzmények nélkül való városunkban. Ezelőtt négy évtizeddel már volt az Orsolya téren egy vers-kép kiállítás. Ezt a szabadtéri tárlatot két fiatal, Sopronban szolgáló határőr rendezte, Vaderna József volt a költő, akinek köteteit később Fodor András méltatta, és Kollár Györgynek hívták a festőt, akinek néhány év múlva Csoóri Sándor nyitotta meg kiállítását Esztergomban. Ők plakátokra írt verseket és plakátokra rajzolt grafikákat párosítottak egymás mellé a Lábasház oszlopain. A versek a képekről vallottak, a képek a versek belső világát igyekeztek közelebb hozni a látogatókhoz.

Valami ezzel rokoni vállalkozásnak vagyunk ma mi is a tanúi, itt a Várkerület Galériában, azzal a lényeges különbséggel, hogy fotósaink – a képzőművészet legfiatalabb ágának művelői – nem a vizuális ábrázolás hagyományos módszereivel, hanem a maguk modern eszköztárával varázsolják elénk mondanivalójukat.

A Fotóművészeti Kör tagjai a Herbszt Zoltán versei nyomán kelt gondolataikat, érzelmeiket úgy jelenítik meg a fény-képírás írott vagy íratlan szabályai szerint, hogy az egyfelől illusztráció marad, másfelől – és egyidejűleg – vallomás is a lelkükben ébredt visszhangról.

Megoldásaik gazdagságát példázza, hogy van aki a fotogén pillanat megörökítésével, van aki egy fontosnak ítélt részlet kinagyításával és van aki a szimbólumértékű motívumok felvillantásával, vagy éppen a részletekből egészet teremtő fotomontázs segítségével próbálja felmutatni a vers világának totalitását, képpé formálni a lelkében ébredt katartikus élményt.

A képi kifejezés, a fény-képírás lehetőségei sokfélék. Ennek jegyében példaképpen megemlítem, hogy találnak itt két olyan verset, amelyet nem egy, hanem két-két fotóművész is illusztrált. A képek egy versről készültek, de mégis másmilyen titkokról mesélnek, vagy legalábbis másféleképpen mondják el ugyanazt a titkot. Híven példázzák Szabó Lőrinc igazát, aki azt mondja valahol, hogy a kihunyó tűz hamvadó parazsa mindenkinek súg valamit. Hogy mit, az attól függ, hogy ki vagy.

FHL_0052m.jpg

Kedves Barátaim!

A költő, akinek verseihez az itt látható fotóillusztrációk készültek, mindössze huszonkét évet élt. Az idén van halálának harmincadik évfordulója. Sírja felett a Szent Mihály-temetőben a Múzsa kőből faragott alakja búsong. A szobor talapzatán Jánosy István sorai olvashatók: Tudatlanok, mink szórjuk a szirmokat, Mit sírba vittél, senki sem írja meg többé, maradtunk megszedetten, koldusai tünemény-valódnak.

Mintegy kései jóvátételként az idén jelenik meg Herbszt Zoltán összegyűjtött műveinek kötete, „Egyszer még visszajövök" címen. Hogy valóban visszatérőben van közénk, azt az is bizonyítja, hogy a Költészet Napja alkalmából rendezett kiállításon éppen az ő versei előtt tiszteleg a Fotóművészeti Kör tizenhárom alkotója,

FHL_0015m.jpg

Köszönjük nekik, hogy egyéni felfogású fotóikkal ezúttal nem csak önmagukról vallottak, hanem egy feledhetetlenül kedves, fiatal költő emlékét is felidézték számunkra.

A kiállítást megnyitom.

Elhangzott a Várkerület Galériában 2011. április 10-én.

A kiállítók: Ambrits Tamás, Bánfalvi Kata, G. Nagy László, Hainer István, Hajdú László, Herr József, Kiss Péter, Kránitz András, Németh Béla, Pócza Gábor, Simon Tibor, Tóth Zsombor, Ujvári Gábor.

A kiállítás április 16-ig tekinthető meg a várkerület Galériában (Sopron Várkerület 19.).

 

***

Költészet Napja április 12-én a kiállítás helyszínén

 

A Soproni Képzőművészeti Társaság hagyományos Költészet Napja estjét április 12-én, kedden, 18.00 órai kezdettel tartja a Várkerület Galériában.

Az esemény vendége lesz a Soproni Füzetek művészeti antológia. A soproni alkotók közül jelen lesz Sarkady Sándor költő, főszerkesztő, Both Balázs költő, Kerék Imre költő, Rakovszky Zsuzsa író, költő. A rendezvényre várnak minden irodalmat, költészetet és művészetet kedvelő érdeklődőt.

Fotó: Hajdú László

fotohajdu001.jpg

2011. április 10. / Kultúra