| |

Igazi, átélhető élménnyé és örömforrássá tenni az énekművet

Képgalériával, videóval

Az énekkar 2001-ben alakult abból a célból, hogy karácsony közeledtével utcai énekléssel örvendeztesse meg a járókelőket. Ebből a baráti kezdeményezésből egy immár tíz éve működő együttessé nőtte ki magát, mely 2005-ben egyesületté alakult.

Bárkinek és bárhol énekel ez a fiatalokból álló kórus, ahol szívesen hallgatják: a koncertterem elegáns közönsége vagy egy óvodai csoport előtti fellépés ugyanúgy megmérettetés és örömforrás. Kipróbálták magukat nemzetközi mezőnyben is: 2008 nyarán az 5. World Choir Games rendezvényén Grazban arany- és ezüstdiplomás helyezéseket értek el. Hétről hétre bizonyítják a szombati próbák során, hogy a tanulás vagy a munka mellett van még helye a közös muzsikálásnak is.

A cd-felvétel összesen három napon át két soproni helyszínen készül. A sopron.hu a soproni Vármegyeháza dísztermében járt a felvétel szombati napján, ahol a reggel 9 és este 9 óra közötti folyamatos munka közben kérdeztük az énekkar karnagyát és a kórustitkárát.

Reneszánsz, barokk, kortárs-művek

- Ezzel a hangzó anyaggal mutatkozunk be a világnak – főképp persze azoknak, akik még nem ismernek minket. Mivel ez az első hangzó kiadványunk, ezért olyan válogatást állítottunk össze, melyen rövid és hosszú, vidám és lamentáló, a capella és kíséretes darabok egyaránt szerepelnek – mondta el Kocsis-Holper Zoltán az énekkar karnagya.

Az albumon helyet kap majd Liszt, Mendelssohn és Bárdos egy-egy műve éppúgy, mint nálunk ritkán hallható francia és lengyel barokk darabok, vagy kortárs magyar kóruszenei kompozíciók. Mindegyikben fellelhető azonban valami, ami miatt azokat magunkhoz közelinek érezzük. Lehet ez egy dallam, egy karakter, egy hangulat vagy akár a szerző tisztelete. Mindegy. Az a fontos, hogy valami kössön minket hozzájuk. A lemezen hallható lesz Soproni József és Sarkady Sándor műve, a Laudatio Scarbantiae (Sopron dicsérete) is.

Kocsis-Holper Zoltán karnagya elmondta még: a cd-n azok a darabok hangzanak el, amelyekben a kórus úgy érzi, hogy erős, illetve amelyekben jól érzi magát, és a maga képességeivel szépen meg tud szólaltatni, hogy aztán ezekből mindenki kedvére csemegézhessen.

A 10 éves évforduló remek alkalom arra, hogy olyan anyagot készítsünk, amelyre akár 10 év múlva is büszke lehet a kórus – mondja Kocsis-Holper Zoltán, aki magát igencsak maximalistának tartja.

- Szeretnénk, hogy aki hallgatja, közeli kapcsolatba kerülhessen ezekkel a művekkel. A nekünk kedves pillanatokat ő is átélhesse, és maga is fedezzen fel bennük olyan momentumokat, melyek gondolkodásra serkentik, megérintik, ezáltal magáénak érezhesse a kórusműveket.

A 10 évvel ezelőtt alakult Kórus Spontánusz létszáma a 10 év alatt 13-ról 30 körülire nőtt. Ha a tagok jól érzik magukat, akkor a barátaikat is hívják a kórusba.

- Minden énekelni tudót szívesen láttunk és befogadtunk - mondja a karvezető.

,,Éljük át zenét!”

Az egyértelmű, hogy a számbeli gyarapodáson túl tudásban is gyarapodott a kórus.

- Együtt növünk, együtt fejlődünk – válaszolja a karnagy, aki hozzáteszi: a családalapítás, az egyetem nagyon sok tagot elszólít, a tagok gyakran cserélődnek, de azért sikerült mégis a Kórus Spontánusznak együtt maradni és fejlődni, mert létezik az a mag, akikkel már tíz éve együtt dolgozunk, akik tudnak minden technikát, ismerik a mozdulatokat, értik a szándékokat a közös munka során. Ezek a tapasztalatok az újakra is átragadnak, így sikerül együtt fejlődni. Hasonlít ez régi angol kórusok gyakorlatához, ahol beállították a gyermekeket a felnőttek közé, és ők magyarázatok nélkül is ellesték a technikát, a tudást, a hozzáállást a régebbi kórustagoktól.

Karvezetői, művészi ars-poeticájáról vallva, Kocsis-Holper Zoltán így fogalmaz:

- Éljük meg azt, amit csinálunk, ne ,,csak” elénekeljük, ne csak a terceket tegyük egymás mellé, hanem amiről énekelünk, azt próbáljuk meg – jó színész módjára – átélni. Így válhat az, amit énekelünk nem csak számunkra élménnyé, hanem ugyanúgy átélhetővé a hallgatók számára is.

A kórus az öröm megsokszorozásának helye

A Kórus Spontánusz egyesületként működik. Az egyesület elnöke, a kórus mindennapjainak szervezője, kórustitkára, aki a mindennapi munka feltételeinek megteremtéséért dolgozik folyamatosan (és polgári foglalkozás mellett) énekel is: Merényiné Szilvási Beáta.

A kórustitkárnak láthatóan szíve-lelke a kórus, ezért is mondja, hogy hosszú órákon át tudna a kórusról, a közös éneklés öröméről, az együttlétről beszélni.

Az ember látva a lelkesedést, az eredményeket és megtapasztalva a munka közbeni jó hangulatot, felteszi magának (és természetesen a kórustitkárnak) a kérdést, hogy mégis milyen belső igényből fakad a tevékenyég?

- Engem az énekkari éneklésre az késztet, hogy nagyon szeretem a zenét, és különösképpen szeretem az emberi hangot. Szerintem, az emberi érzelmeket igazán a szöveggel megtámogatott zene fejezi ki. Annál nincs szebb, ha 30-40 ember hangja úgy szól, mintha egy hangja, egy lelke, egy akarata lenne.

Dobos László, a cd felvételt készítő technikus

- A zenének hatalmas az összetartó ereje. Ez így igaz, ezt itt megtapasztaljuk, de a kóruséneklés során az összetartó erő másképpen is jelen van a közösség által; azáltal, hogy hétről hétre találkozunk, tudunk egymás örömeiről, bánatairól, gondjairól, terveiről; az éneklésen túl szoros személyes, emberi kapcsolatban vagyunk egymással. Itt folyamatosan megtapasztaljuk mindannyian, hogy az öröm, ha megoszthatjuk, akkor megduplázódik, ha a bánat osztódik meg, akkor az megfeleződik.

B. Tóth Éva

Videófelvétel a cd felvételről

Honlap: http://www.spontanusz.hu