Szakács Gábor gondolatai a Forrai Sándor Rovásírás-történeti kiállításhoz

Tisztelt jelenlévők!

A II. világháborút követő évtizedek nem kedveztek a vérzivatar előtti időszak cserkészmozgalmában mindennapos feladatként jelenlévő rovásírásnak. Az iskolákban oktatott, meghamisított történelemben nem volt helye a vesztesek oldalára kényszerített Magyarország régmúlt dicsőségének, az egész világ számára példa értékű hagyományainak. A Magyar Tudományos Akadémia is írástudatlan, barbár, Európára támadó népként jellemezte őseinket és ezen álláspontja sajnos napjainkig nem sokat változott.

A rágalom eme posványába hajított követ a munkácsi születésű Forrai Sándor, amikor 1975 végén megnyitotta első magyar rovásírás-történeti kiállítását. Meghatározó jelentőségű lépése napjainkra is kiható hullámokat vetett, mivel háború utáni három évtizedes tetszhalott állapotából újból életre keltette ősi írásműveltségünket. A vendégkönyv így örökítette meg a történelmi pillanatot:

„A mai napon, 1975. november 23-án, vasárnap, itt Angyalföldön (Bp. XIII. Frangepán u. 43. szám alatt) a református egyház gyülekezeti termében elkezdődött egy jó és hasznos ügy, a magyar rovásírás értékelése. Jó dolog értékelni az értéket. Turos Aladár Lelkipásztor”

Néhány évvel ezelőtt a kiállítás anyagát Hódos László rovásíró és kedves felesége újította fel önzetlen szorgalommal, hozta a jelenleg is látható állapotba.

A kiállítás tanulmányozása során rájöhetünk, hogy a Magyar Adorján által székely-magyarnak nevezett rovásírás szerves része az általános írástörténetnek, azaz nem máshonnan átvett, eltanult, hanem önállóan kifejlődött, ezer éveken át alakult, saját műveltségi kincsünk. Bebizonyítja, hogy rovásírásunk rövidítési rendszerével nem csak ezer évvel megelőzte mai gyorsírásunkat, de a kor legfejlettebb rövidítéses írása volt.

Különböző összehasonlító táblázatok segítségével kimutatja a székely-magyar rovásírás jeleinek valamennyi ókori írással való írástörténeti összefüggését. Ennek megfelelően rendszerbe foglalva mutatja be rovásírásos nyelvemlékeinket,

megismertet azon tudósokkal, egyházi személyekkel, elkötelezett magyar és nem magyar emberekkel, akik az elmúlt félezer év során feltárták, kutatták és megőrizték számunkra. Jelentőségét Antonio Bonfini, Hunyadi Mátyás királyunk olasz történetírója tömören így jellemezte: „Kevés jelben, sok értelem.”

Forrai Tanár Úr így vallott a feladatokról:

„Elérkezett annak az ideje, hogy rovásírásunk, nemzeti önismeretünk javítására végre közkincsé váljon elsősorban a tanulóifjúság számára. Ugyanakkor régi mulasztásokat is kell pótolni, hogy ősi írásbeliségünkről, műveltségünkről, ősi kultúránk egyik bizonyítékáról a nyugati népek is tudomást szerezzenek”

Az elhatározás és gondolatsor folytatásaként 2010. decemberében, 25 évvel a kiállítás első bemutatása után körlevélben kerestem meg a Forrai Sándor Rovásíró Kör szervezte rovásírásversenyek tanulóit, tanárait, szülőket, szakkörvezetőket, hétköznapi rovásírókat határon innen és túl, hogy támogassák a Kör három javaslatát: az elkövetkezendő tanévek Nemzeti Alaptantervébe kerüljön be a rovásírás! Mint bizonyíthatón a magyarság latin betűs írása előtt is használt írásműveltség, legyen a Nemzeti Kulturális Örökség része! A települési rovásfeliratos táblák és több felvidéki oktatási intézmény példája nyomán az iskolák rovásírással is tüntessék fel nevüket az intézmények bejáratán!

Magam is úgy látom, hogy elérkezett az idő és ettől kezdve Önökön, a látogatókon múlik, hogy Forrai tanár úr eredeti szándékának megvalósításában milyen részt tudnak vállalni.

Külön öröm számomra, hogy a kiállításra a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskolában kerül sor, hiszen tanulói már a Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozók döntőjében is bemutatatták tudásukat. Köszönöm Tölli Balázs igazgató úrnak, hogy a kiállításra lehetőséget adott és Dorosmai Erzsébet tanárnőnek, hogy azt kezdeményezte, előkészítette és megszervezte.

2005-ben a Magyarországra látogató európai uniós nagykövet, Jürgen Köppen a következőket mondotta a rovásjelek láttán: „Ezzel a páratlan kultúrával és hagyománnyal együtt kell nekünk Magyarország az Európai Unióban.”. Mivel országunk 2011 első félévében az Európai Unió soros elnöke, az Önök oktatási intézménye az ajánlásnak megfelelően a Magyarországra, Sopronba látogató vendégek számára is lehetővé teszi rovásírásunk megtekintését.

„Magyarország nem volt, hanem lesz” - idézhetjük a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait. Hogy igaza legyen, ahhoz nemzetünknek vissza kell kapnia igaz történelmét, múltját, gyökereit és attól elválaszthatatlan írását!

Elnézésüket kérem, hogy megtisztelő meghívásuk ellenére személyesen nem lehetek jelen ezen ünnepélyes pillanatban, mivel hónapokkal ezelőtt egyeztetett, a maival azonos időpontban a Lengyel Írószövetség szervezte előadást tartok a rovásírásról és Forrai tanár úr kiállításáról Varsóban.

Végezetül engedjék meg, hogy igazgató úr és tanárnő személyén kívül további hálás köszönetet mondjak mindazoknak, akik a kiállítás megszervezésében, előkészítésében részt vállaltak!

2011. április 15.

Isten áldja kedves mindnyájukat!
Szakács Gábor

a Forrai Sándor Rovásíró Kör vezetője