Firtl Mátyásnak, Sopron és környéke országgyűlési képviselőjének ünnepi beszéde

,,..ha lehet a rendet és a nyugalmat biztosítani, akkor elmondhatjuk, hogy Győr-Sopron népe helytállt a történelmi napokban.”

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Soproniak!

1956. október 28-án a Szabad Győr Rádióban hangzott el a mondat: ,,..ha lehet a rendet és a nyugalmat biztosítani, akkor elmondhatjuk, hogy Győr-Sopron népe helytállt a történelmi napokban.”

Nemzeti ünnepeink, nagy történelmi pillanataink mindig is a helytállás tetteiről szólnak.

Ma, a forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján, nemzeti ünnepünkön alig lehetne méltóbb helye az ’56-os forradalom és szabadságharc megünneplésének, mint a soproni Hűségzászló.

Ez a tulajdonképpeni Országzászló: jelkép. És egyszerre valóság és jelkép ez a hely is. A történelem nagy, sorsfordító eseményeinek jelképe. Olyan történelmi tetteké, amelyekben elődeink helytállva, vállalták feladatukat, küldetésüket az események alakításában.

A Hűségzászló a helytállás jelképe. És jelképe e zászló és e hely a folytonosságnak. A helytállások folytonosságának. A történelemben mindig megnyilvánul a nagy eszmék és nagy tettek folytonossága. Ez viszi előre a történelmet.

1956-ot ünneplő emlékezésünk csak azzal a helyes történelemszemlélettel válik megtartó erővé, amellyel nemzettörténetünk folyamatosságában látjuk ’56 értelmét és hatását. A nagy katartikus pillanatok pedig, ebben a folytonosságban mindig a helytállás nagy tettei.

A soproni vértelen forradalom első pillanataiban, 1956 október 21-én, a MEFESZ megalakulását követően, az Őrtüzek emlékműnél fellobbanó lángnál az 1921-ben Sopronért hősi halált halt fiatalokra emlékeztek a forradalmárok. Azokra, akiknek emlékét ez a Hűségzászló is őrzi.

Ezért is méltó ez a hely ’56 ünneplésére.

Másrészt, az 1921. népszavazás, a soproni hűség 90. évfordulójához közeledvén is méltó itt ünnepelni a magyarság melletti bátor helytállásnak azt a tettét, amelyre 1956-ban fontosnak tartották emlékezni és emlékeztetni. 1956-ban a soproni diákok a helytálláshoz 1921-ből merítették erejüket és bátorságukat.

Így jelenik meg az 1921-es hősiesség, a népszavazásban kinyilvánított nemzetszeretet és az ’56-os helytállás közös öröksége ezen a helyen.

Örökség, ami kötelez, ami – történelmi folyamatosságában – ad igazi értéket a mának, a jelennek.

Igen, itt mindig elmondhatjuk: ,,.. hogy Győr-Sopron népe helytállt a történelmi napokban.”

Sopron mindig is helytállt a történelmi napokban.

Tisztelt Ünneplők!

Az országzászlókat állító elődeink az örök, a történelmi Magyarország igazságát hirdették. Azt a Magyarországét, amely a lélekben a földrajzinál nagyobb maradt és amely ,, a magasban” az összetartozásban, a nyelvben, tovább élt.

Amit a földrajzi Magyarországtól elvettek, az a magyarok helytállásában évtizedeken keresztül is tovább élt a meghúzott határoktól függetlenül.

Amikor 1956 dicső forradalmára és szabadságharcára emlékezünk, itt a Hűségzászló előtt, akkor azt is tudnunk kell, hogy a kommunizmus alatt ez a talapzat és a zászlórúd egy rozsdásodó vörös csillagot tartott évtizedeken át. És tudnunk kell azt is, hogy a Hűségzászlónak a rangját éppen 1988 októberében, a rendszerváltás hajnalán ezen a helyszínen tartott, első, bátor, ’56-os megemlékezéssel adtuk vissza.

A helytállásnak egy újabb történelmi példája volt ez, a nyolcvanas évek végi, sorsfordító időkben.

A mai október 23-ából visszatekintve úgy tűnik, hogy dédszüleinknek vagy nagyszüleinknek éppúgy szükségük volt 1921-et követően a helytállás sugárzó erejére, mint nagyszüleinknek vagy szüleinknek 1956-ban, majd nekünk 1989-ben és ma, 2011-ben.

Tisztelt Soproniak! Kedves Ünneplők!

A soproni forradalom eseményeit mindannyian ismerjük. Nagy megtiszteltetés és öröm a számunkra, hogy körünkben tudhatjuk Bujdosó Alpárt, a soproni MEFESZ első elnökét, és Katona Sándor egykori rendőrparancsnokot.

Az, hogy 55 év után közösen ünnepelhetünk annak bizonyítéka, hogy helytállásból a soproniak ’56-ban milyen nagyszerű példát mutattak. Nagyrészt nekik, és a soproni diákok bölcsességének köszönhetően volt a soproni forradalom vértelen. Vértelen, de nem eseménytelen.

Tiszteletet és csodálatot vált ki a mai napig az, ahogyan kellő higgadtsággal, felelősségteljes helytállással szervezkedtek a fiatalok: a MEFESZ megalakulása, a néma tüntetés, majd a közigazgatást, a szállítást, a közlekedést, a gazdaságot, a nélkülözhetetlenül fontos humanitárius segítségnyújtás megszervező egyetemisták helytállása ma is példamutató és büszkeségre ad okot.

A 2010-ben megjelent Peéry Rezső-portrékötetben hiteles leírását találjuk e soproni napoknak. Engedjék meg, hogy naplójából idézzem az október 26-án írtakat:  ,, A posta homlokzatának autós tűzoltólétra támaszkodik. Odafenn két tűzoltó szakszerű óvatossággal matat az óriás csillag testén. Idelenn rendőrkordon, nehogy a lehulló alkatrészek kárt tegyenek valakiben. Több osztályterem nyílik a térre. Az ablakban persze ott vannak a fiúk, mert ők se igen láttak eddig vörös csillagot leszerelő forradalmi tűzoltót.Amidőn a rendőrség úgy látta, hogy nem tudja a tömeget vérontás nélkül megakadályozni a múlt rendszer jelképeinek eltávolításában, a főiskolásokkal együtt kordont vont és maga végezte el gyorsan és szakszerűen a szimbólumok eltávolítását. A hódoltsági emlékoszlop ledöntését a város fiatal rendőrparancsnoka irányította. Ezután legényeivel barátságosan szétoszlatta és hazaküldte a tömeget” . Eddig az idézet.

Köszönjük Rendőrparancsnok Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek a momentumnak a felidézése egy másik vörös csillag eltávolítását juttatja eszembe.

Azt, amelynek eltávolításában sógorom segédékezett, és amelynek következtében kénytelen volt elmenekülni nővéremmel, családjával Sopronból. Ennek következtében én kisgyerekként, velük tartva, szintén megjártam a traiskircheni menekülttábort. És eszembe juttatja azt a sorsot, amelyet a kettészakított család éveken keresztül átélt, megélt, mind annyi szétszakított család, annyi menekülni kényszerült magyar.

Tisztelt Soproniak!

,,..ha lehet a rendet és a nyugalmat biztosítani, akkor elmondhatjuk, hogy Győr-Sopron népe helytállt a történelmi napokban.”

Itt, a Hűségzászló tövében, a helytállás nevében, jelképekről szóltam.

A forradalom ismert jelképe a lyukas zászló. Az a zászló, amelynek a közepéből kivágták a diktatúra szégyenfoltját. A lyukas zászló: a helytállás jelképe is.

Jelképe mindannak, amit a már idézet, és szintén menekülni kényszerült, Peéry Rezső így fogalmaz meg:

,,Október és az azt megelőző nemzeti önbírálat kora olyan értékeket mutatott meg kortársaimban, amelyek létezésében már nem hittem. Mutatta a magyart újból bátornak, tisztességesnek, értelmesnek, emberségesnek, szellemileg és erkölcsileg gyógyuló, emelkedő, értelmes nemzetnek. Hihetetlen, nagyszerű változás ez, amely hírünket és hitünket a világban kopernikuszi fordulattal változtatta meg. Ügyünk összeomlása és nemzetünk újabb konformista útja ellenére – mit tehetne mást – ezt a változott, ezt a helyreállított képet hordozzuk róla azóta szíveinkben. Köszönet érte az elesetteknek és az élőknek, hogy ezt megélhettük!”

Igen, ezeknek az értékeknek és ennek az örök köszönetnek is a jelképe a lyukas zászló. De nekem, személyesen ennél sokkal többet jelent. Az évtizedekig elszakított testvért, a búcsúzó családtagokat, a harkai megállónál az ablakból kisgyermekét a családnak félve megmutatott, integető testvért.

Nekem a lyukas zászló jelenti azt az egyetlen darabot is, amelyet a három évvel ezelőtti soproni ünnepet követően, a Svédországban örök nyugalmat talált sógorom sírhantja takar immár.

De a lyukas zászló jelképe annak is, hogy ’56 ban eljött az igazság pillanata. Az a pillanat, amikor a zászlóhoz az igazság nevében hozzá mertünk nyúlni, amikor kivágtuk belőle a diktatúra jelképét. A lyukas zászló jelképe annak, hogy mindig eljön az igazság pillanata, annak ideje, hogy a becsapott, reményeiből kiforgatott nép visszavegye saját kezébe sorsát.

És ez az a pillanat, amikor helytállásra van szükség.

Tisztelt Soproniak!

2010-ben újból átélhettük azt a felemelő érzést, hogy elérkezett az igazság pillanata. És most a mi helytállásunkra van szüksége a hazának, a nemzetnek, városunknak, közösségeinknek.

,,…elmondhatjuk, hogy Győr-Sopron népe helytállt a történelmi napokban.” – harsogta a rádió 1956-ban.

Nehéz, felelősségteljes küzdelemben vagyunk, újból történelmi időket élünk és mindenki helytállására szükség van. A lyukas zászló, amely a forradalom idején jelképe volt az átalakításnak, az átszervezésnek, az újjáépítésnek is, a mai ünnepen a helytállásunkat kéri az újjászervezésben, az építkezésben.

A helytállást, a céljaink elérésébe vetett hitünkben való megmaradást, az előttünk álló feladatok elvégzésében való állhatatosságot.
Egy világválságos, nehéz küzdelemben zajló időszakban az országot romjaiból építjük fel, miközben egy alapjaiban elavult rendszert kell újjáteremtenünk, újjászerveznünk, felelősséggel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem könnyű és nem kevés munkán vagyunk túl, és még sokkal több áll előttünk. Mindennek az alapjait teremtettük meg az új Alaptörvénnyel.

Annak a nemzettörténelmi folytonosságnak a tiszteletében, amely a Szent István-i értékrenden alapszik, és amely – immár az Alaptörvénybe foglaltan – kimondja, hogy ,, mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. „

Mert mi, a jelenben együtt, ma is igazságon, szabadságon nyugvó, törvényes rendet akarunk. Ennek megteremtése, fenntartása és működtetése egy olyan Alaptörvényre épül, amely jogrendünk alapjává a múlt, a jelen és a jövő magyarjai közötti szerződést teszi. Annak a folyamatosságnak az értékére épít, amelynek megvalósításában munkánkkal, közösségi rész- és áldozatvállalással a mi helytállásunkra is szükség van.

És ez az Alaptörvény mondja ki a nemzet egységét, azt a lélekben mindig is létező összetartozást, amelynek eszméjét ez a Hűségzászló mindig is hirdette.

Tisztelt Soproniak!

A mai ünnepen kívánom magunknak az összetartozásba, a közösségi felelősségvállalásba, a jövőbe vetett erős hitet és akaratot, ahhoz, hogy egy, a válságoktól megbénított korban, egy szükségszerűen átalakulásos időszakban, amikor országunk működését új alapokra helyezzük, akkor ugyanolyan helytállásról tegyünk tanúságot, mint elődeink a hasonlóan nehéz történelmi időkben.

Adja a Jóisten, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől a történelmi folytonosság ívében megcsillanó értékeinket. Hogy a magyart, magunkat, nemzetünket minden nehézség ellenére ,, újból bátornak, tisztességesnek, értelmesnek, emberségesnek, szellemileg és erkölcsileg gyógyuló, emelkedő, értelmes nemzetnek” tudjuk és lássuk.
1956 ünnepe és eszmeisége ezekbe az értékekbe vetett hitünk erősítésének ünnepeként adjon erőt a jövőbeli helytállásunkhoz!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!