|

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1918 végén véget ért az első világháború, s mint ilyenkor szokás volt, a hadakozó feleknek békét kellett kötniük. A békekötési folyamat azonban ezúttal eltért a korábbi gyakorlattól. Legelőször is a nemzetközi rendszer vezérelvei változtak meg. A győztes államok új, kollektív biztonsági rendszer létrehozásának kísérletébe fogtak. Az így létrejött Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) a rivalizálás helyett a harmónia közösségét volt hivatott megvalósítani. Az együttműködés szándéka azonban már a megalakulás pillanatában is csak álomnak tűnt, ami később ahelyett, hogy beteljesedett volna, egyre inkább szertefoszlott.

Az első világháború következménye volt a háborúk és a békekötések jellegének megváltozása is. A korábbi békekonstruktőrök dolgát megkönnyítette, hogy jóval kevesebb áldozat holtteste felett kellett a jövőről dönteniük. Az első „Nagy Háború” iparszerűvé növekedett pusztítása lehetetlenné tette, hogy az államok jól működő, „örök békét” kössenek. A XIX. századi „humanizált” háborúskodást még követhette indulatmentes béke, az elhúzódó világháború borzalmai után azonban már nem lehetett a régi módszereket alkalmazni.

A háború, mely korábban a nemzetközi problémák eldöntésének elfogadott eszköze volt, most erkölcsi kategóriává vált. Ebben a pillanatban olyan jelzőket tapasztottak hozzá, mint: igazságos, igazságtalan, bűnös, rossz, jó és más hasonlók. Közben ráadásul új politikusi generáció lépett a régi helyére, megváltozott a diplomáciai apparátus és a külügyi szolgálatok tagjainak összetétele is. A nemesség helyére lépő, választásos úton hatalomba került személyek igyekeztek szakítani az arisztokratikus diplomácia konspiratív stílusával. Az előbb vagy utóbb bekövetkező választások miatt egyszersmind lényegesnek tekintették, hogy a háború jogosságát igazolják, a veszteségeket és a felelősséget a legyőzöttekre terheljék. A bűnösöket látványosan meg kellett fenyíteni s elvenni tőlük a jogot, hogy az európai rend részesei legyenek.

A magyar királyi II. országos tartalék csendőr zászlóalj
Rövid pihenőben a Hubertusz vadászlak alatt.

A tárgyalások során ráadásul nem ritkán hiányzott a diplomáciai és társas érintkezésben oly fontos rutin, a kitűnő neveltetés, gazdag tárgyi ismeret és tapasztalat. A dinasztiák helyére lépő utódok béketákolmányai (a Párizs környéki békék) így már születésükkor számos feszültséget hordtak magukban. Ezek egyik forrása az elvek és gyakorlat ellentmondása volt. A nemzetek egyenlőségét és önrendelkezését, hirdető eredeti elveket lehetetlen volt megvalósítani, amikor a győzteseknek területi ígérvényeket kellett beváltaniuk, és maguk is gyarapodni akartak, hogy a háború gyümölcsét leszakítsák.

Gyakorlatozó felkelők Nagymarton térségében

Ellentét volt győztesek és a vesztesek között. Utóbbiakat a békekonferenciára sem hívták meg. Szerepük mindössze a döntések tudomásul vételére korlátozódott. A háborús résztvevők felosztása jókra és gonoszokra eleve kizárta a konszenzus, de még a párbeszéd lehetőségét is. Nem volt elég azonban a legyőzöttek és győzők konfliktusa, maguk a győztesek is gyanakvással, helyenként ellenszenvvel figyelték egymást. Azt lehet mondani: a Párizs környéki alkudozásoknak egyetlen nagy érdeme az volt, hogy a viták és ellentétek forgatagában egyáltalán sor került a békék aláírására.

Mindezek miatt az első világháborút lezáró szerződések sok jót, legfőképpen hosszú békeperiódust nem ígértek Európának. Az egyensúlyt biztosító elvek figyelmen kívül hagyása az előző évszázadhoz képest bizonytalan és dekomponált nemzetközi rendet eredményezett. Tragikusan beigazolódtak a franciák győztes tábornokának, Ferdinand Foch marsallnak híressé vált szavai: „Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre”.

Dr. Tóth Imre

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

Forrás: Helyi Téma