Széles Sándor kormánymegbízott beszéde:

„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! melly nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.
Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot.
S a honra, melly soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok."

 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplő Közönség!

164 éve már, hogy március idusa másként köszönt be minden tavasszal. A „boldog, dicső nap" - ahogy Vörösmarty írja idézett versében - örök a magyar történelemben. Minden rügyfakadáskor, a tavaszi nap
újraéledő fényében hozza el nekünk mindazt az erőt, hitet és reményt, amit 1848 hősei ránk örökítettek.
1848. március 15. méltán írta be magát gyöngybetűivel a magyar történelem nagy könyvébe: a dicsőséges pesti forradalom ifjú lendülete, a változás reménye okozta ifjú láz a cselekvés erejére emelkedett. A márciusi ifjak elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a magyar sajtószabadságnak. Mire megfogalmazták a 12 pontot, és mire Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, már 10000-en sorakoztak fel az igaz ügy mellett. Petőfi emlékezetéből tudjuk, hogy „mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott".
A szakadó eső nem csillapította a fiatal lelkesedést, a Helytartótanács sem állhatott a nemes ügy útjába. Az udvar elfogadta az Országgyűlés követeléseit és az áprilisi törvények leszámoltak a feudalizmus  rendszerével, lefektették egy modern, parlamentáris Magyarország alapjait.
Az elégedetlen magyar szív, és a „beteg, megzsibbadt gondolat" 300 évnyi hallgatás után életre kelt, felvette az arcába vágott kesztyűt és egy új, polgári Magyarországot hozott létre.
1848. március 15. azonban nem csak a forradalom ünnepe. Az örök március az egész szabadságharc, az ellopott szabadságért való nemes küzdelem szimbólumává vált Ma egy olyan harcra emlékezünk, ami nem volt mentes áldozatoktól   és   erőn   felüli   küzdelmektől.   A szabadságharcot már nem az ifjú hév, hanem egy bátor nép végső elszántsága vezérelte. Sokan úgy tartják, hogy Világosnál minden elveszett. Igen, a magyar sereg másfél évnyi küzdelem után letette a fegyvert a reménytelennek tetsző túlerővel szemben. Azonban nekünk, az utókornak példát adott halált megvető bátorságból és becsületből.

Ma már tudjuk, hogy a cári Oroszország nélkül a Monarchia nem tudta volna legyőzni a híres magyar virtust és leleményt. A tizedannyi hadsereg az egész szabadságharc alatt méltó ellenfelévé vált a császári főseregnek. A történészek előtt a mai napig sem ismert, hogy mi végre kerültek elő a kardok, honnan az a sok bakancs és étel, a fegyveres tapasztalat. Ha nem avatkozik közbe a cár, a magyarság sikerre viszi szabadságharcát.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 OIyasféle nép a miénk, akiket sosem rettentett el a külső veszedelem. Akik sosem ijedtek meg a határainkon túlról érkező károgó hangoktól. Nem félünk az igaztalan vádaktól, a rágalmazásoktól és a méltánytalan hazugságoktól.
Olyasféle nemzet vagyunk, aki 1848-hoz hasonlóan kiáll a maga becsületéért és védelmére kel saját szabadságának. A mai Magyarország - akár csak '48-ban - nem akar olyan úton járni, ami nem a javát szolgálja.
A mai Magyarország - akár csak '48-ban - úgy gondolja, hogy le kell számolnia azokkal a marasztaló, maradi álláspontokkal, amelyek nem a fejlődés, a növekedés irányába vezetnek bennünket.
A mai Magyarország - akár csak '48-ban - kitart az olyan erkölcsi értékek mellett, amelyek visszaadják a magyar nemzeti múlt becsületét, tisztelik a család és a munka értékét.
Olyasféle nép a miénk, aki nem fél szembeszállni az európai ellenérdekekkel saját igaza védelmében. Olyasféle nép, aki nem fél megmutatni a világnak, hogy igenis van kiút a még mindig nyomasztó euróválságból.
A változás szele újra beköszöntött hozzánk. El kell engednünk rozsdássá vált megrögződéseinket. Le kell győznünk bizonytalan félelmeinket és aggodalmainkat arról, hogy valóban jó irányba haladunk-e.

Meg kell tanulnunk egy olyan tisztességes világban boldogulni, ahol az adott szónak értéke van. Ahol nem az államból, hanem az állammal együtt akarunk élni. Újból meg kell tanulnunk, hogy sok gyermek nevelése érték, fiatalként Magyarországon élni szinte kötelesség, a tisztességes munka kérdése pedig becsület dolga.

El kell hinnünk, hogy akár csak 1848-ban képesek vagyunk a megújulásra. Petőfi, Batthyány, Kossuth és Széchenyi nyomdokain a mai Magyarország is fel tud emelkedni, le tudja győzni a válságot és új alapokra helyezi a társadalmi-gazdasági rendszert.

Bizonyos vagyok abban, ha Széchenyi István gróf ma köztünk lenne - nemzetiszín kokárdájában -, kitartana hatalmas államadósságunk felszámolása mellett. Ő sem hagyná, hogy magyar emberek millióinak vállát nyomja a devizaadósság, miközben a bankok uralkodnak a nemzeti gazdasági rendszerek felett. Ha Kossuth Lajos ma köztünk lenne, kitartana a középosztály védelme és megerősítése mellett. Bizonyosan szorgalmazná a magyar vállalkozások támogatását, az otthonok biztonságának megteremtését.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az  elmúlt  évben   újrafogalmaztuk  értékeinket  az Alaptörvényben. Új alapokra helyeztük a köznevelési rendszerünket. Visszaadtuk a családnak, a nemzetnek, a vallásnak az őt megillető tiszteletet. Teljesen új és a korral haladni képes alapokra helyeztük a gazdasági és közigazgatási rendszerünket.
Az a magyar lélek, aki 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is ki mert állni a maga igazáért, és példát mert mutatni a világnak becsületből és állhatatosságból, ma, a gazdasági válságok és természeti katasztrófák sorában is meg tud maradni szabad és független országként az európai nemzetek sorában.
Németh László figyelmeztet bennünket: „A magyar szellem száz év hihetetlen nyomása alatt beért. Sorsa azonban mégis csak azon dől el, mennyit őrzött meg abból az ifjúságból, amellyel 1848. március 15-én a Pilvaxból az utcára kiment." Higgyük el, hogy most, amikor annyi igaztalan szó és méltánytalan támadás ér bennünket, higgyük el, hogy bennünk is él az a Pilvaxban gyülekező ifjúság!
Molnos Lajoshoz hasonlóan higgyük el, hogy a „Batthyányok, Széchenyik és Bemek lelke örökéletű".

Minden év március 15-én lenéznek a nemzetiszín lobogókra és a fodros kokárdákra, és elküldik a dicső múlt üzenetét: a magyarok bátor, hősi lelke megtart és vezényel bennünket ma is igaz útunkon.

 Köszönöm, hogy meghallgattak!