A tanítás és alkotómunka példája – Régi rajzok a Lícemból

1998-ban, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum nagykönyvtárának rendezésekor kerültek elő azok a különlegesen szép és felbecsülhetetlen értékű rajzok, amelyeket még április 6-ig, naponta 10 és 18 óra között a Líceum dísztermében rendezett kiállításon tekinthet meg a közönség.

A  „ Régi rajzok a Líceumból” című kiállítással egybekötve A rajzoktatás történetéből címmel

Lázárné Verebes Ilona, megyei szaktanácsadó tartott előadást.

A  Régi rajzok a Líceumból című kiállítást Borbély Károly, NYME Apáczai Csere János Főiskola Kara tanszékvezető főiskolai docense nyitotta meg.

A rendezvény további részében  A vizuális kultúra tanításának új lehetőségei témakörben tartottak kerekasztal-beszélgetést, amelyet Dorosmai Erzsébet vezetett.

 

A kiállításon látható rajzok többsége Bründl Ödön néhai licista diák rajzai. Ezeket a könyvtár rendezésekor  Káldy Zsuzsa  könyvtáros adta át Dorosmai Erzsébet művész-rajztanárnak néhány  papírral, kopott ruhájú könyvvel együtt.

Dorosmai Erzsébet átnézte, rendbetette, őrizte a rajzokat. Időnként egy-egy rajzórán, a tananyaghoz kapcsolódóan elővette azokat.

A különleges szépségű rajzok mindig kiváltották a gyermekek elismerését, csodálkozását… Mindig megkérdezték, hogy mennyi idő alatt készültek, mivel készítette alkotójuk azokat, a régi diákoknak hány rajzórájuk volt, miért ilyen rajzokat készítettek a régi diákok, mint ahogyan az is foglalkoztatta őket, hogy kik is lehettek ők, mivé lettek?

Bründl Ödönnek négy évfolyamnyi rajzát őrzi Sopron legrégebbi középiskolája, akinek pályájáról Dorosmai Erzsébet aprólékos kutatómunkával derített ki részleteket.

 

Többek között azt, hogy az egykori licista tanár lett.  A  Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán végzett. Az 1920-as években került vissza Sopronba és a Siketek Intézetének rajztanáraként dolgozott. Szerény emberként élt és ritkán jelent meg kiállításokon.
Dorosmai Erzsébet hozzáteszi:  Festményeit hiába kerestük. 1910-es Magyar Iparművészet fellehető számaiban találtam róla adatot, írását, vagy alkotásáról képet. Édesapja, szintén  Bründl Ödön a Levéltárban találtunk adatot róla, illetve édesanyjáról, Prohászka Ottíliáról. Mindketten  a Leánygimnázium tanárai voltak.

2001-ben Dorosmai Erzsébet javaslatára készült Bründl Ödön rajzaiból naptár, amelyet a Líceum adott ki. Szépen sikerült, gyönyörű szecessziós mintával, az alkotó egyik remekével.

-  Azóta a fiókomban őriztem a rajzokat, de gyakran jutott eszembe, hogy ezt látni kellene többeknek, azt, hogy mennyi kincs van a birtokunkban – fűzi tovább a történetet Dorosmai Erzsébet.

Foglalkoztatott az is, hogy ki lehetett az elődünk, Bründl ödön tanára, akinek csak a nevét láthattam néhány lap alján: Zvarínyi Lajos.

- A régi értékeire szerettem volna felhívni a figyelmet amikor a kiállítást  rendezésébe fogtam.

Ma a tantárgy neve: vizuális kultúra, amely nagyon sokrétű. Fogásokat, szabályokat is tanítanak ennek keretében, de – a tanárnő véleménye szerint -  hiányzik  az elmélyült  alkotómunka, a gyakorlás. Biztosabban fogná az ecsetet aki gyakorlottabb. A régi rajztanítás dupla órában történt nagyon igényes, kifejezetten szép munkák születtek. Talán, a régi rajzok az egykori hagyományok és módszerek ismeretéből a mai vizuális oktatás is tanulhat rendszeretet, módszerességet, pontosságot, kitartást, ügyszeretet.

 

A kutatás nem volt könnyű. Dorosmai Erzsébet kellő szívóssággal kereste a Bründl nevűeket, a rokonokat de az öt fellelhető családból senki nem vállalta a rokonságot. Ödön és öccse Károly, aki csak egy évvel volt fiatalabb  nem nősültek meg. Károly Pesten újságíró volt. Korán hunyt el. 

Zvarínyi tanár úr rokonait is hosszasan keresgélte, míg később egy békéscsabai  gimnázium könyvtárosától megtudta, hogy a név magyarosított, és hogy a Zvarínyin nagyanyja (Zsuzsanna) Petőfi dajkája volt, akihez verset is írt a költő. Zsuzsanna gyermekkorát Kiskőrösön töltötte, a vers közismert, a Petőfi-kötetben fellelhető.

 

SZÜLŐFÖLDEMEN

Itt születtem én ezen a tájon

Az alföldi nagy rónaságon,

Ez a város születésem helye

Mintha dajkám dalával vón tele,

Most is hallom e dalt elhangzott bár:

Cserebogár, sárga cserebogár!

 

Zvarínyi az 1930-as években változtatta nevét Zerinváry-ra. Az ötödik Zvarínyi/Zerinváry Lajos nyugdíjas tanárnő feleségét találta meg Dorosmai Erzsébet. A család minden ágon evangélikus tanító vagy lelkész, szinte egész Magyarországon mindenütt.

-  Zvarínyi tanár úr életét egyre jobban megismerve egy tisztes család képét látom magam előtt,  s a következők is dolgos , becsületes emberek, életük korrajz, magán visel minden lenyomatot. Helytállásuk, hivatásuk végzése példa lehet! – vonja le az eddigi kutatása során tapasztaltak alapján a következtetést Dorosmai Erzsébet, aki még korántsem ért kutatómunkája végére…

 

A látogató a kiállításon 16 tablón láthat  40  rajzot és festményt : a diák rajza és az államosításig iskolánkban dolgozó rajztanárokról megemlékezés, képpel, rövid életrajzzal. A tárlatot tanárok tanmenete, szemléltető táblák a tanításhoz  használt tárgyak gyűjteménye gazdagítja.

Az alapos szemlélődő tanulmányozhat 1903-ból való vázlatfüzetet, az első évtizedekből való  művészettel foglalkozó füzetet, érdeklődőknek, rajzolni vágyóknak szóló képek gyűjteményét. " Kipróbált modern" - írja  egy régi német nyelvű füzetecskében  művészeti módszerekről egy ismeretlen szerző. 

 

- 1853-as évkönyvtől kezdődően végignéztük az évkönyveket. Kezdetben nem volt rajz tantárgy, a városi rajziskola  látogatói voltak a diákok, Steinacker tanár úrtól kezdődően – meséli Dorosmai Erzsébet a további kutatómunka során felfedezett részleteket.

- Az 1890-es évektől kezdődően változás történt: valószínűleg Zvarínyi tanár úr működésével indult a rajzoktatás, aki ekkor lett a Líceum rendes tanára. Négy évig tanított iskolánkban, majd Békéscsabára került a Rudolf Főgimnáziumba.

- Meghatottan rendeztük alapokat, nyitottunk ki egy könyvet, óvatosan helyeztük a tárlóba az anyagot. Előkerült egy  hatalmas, szépírással írt könyv is, amelyből megtudhattuk Bründl Ödön mikor lett a Líceum beiratkozott diákja.

 

 

A konferencia és a kiállítás résztvevőit Tölli Balázs, a Líceum igazgatója köszöntötte.

Lázárné Verebes Ilona  a kiállításhoz „mini-konferenciát szervezett” a régi és az új rajztanítás témakörében. A ,,Hogyan tudunk megújulni?” - gondolatok mentén szerveződött a beszélgetés, amelynek támpontot is adott a kiállítás, hiszen a régi rajztanítás szinte leolvasható a kiállított rajzokról.
A tárlatot Borbély Károly nyitotta meg.  A NYME Apáczai Főiskolai Karának docense arról a hatásról beszélt, amely a Líceum épületébe lépve érte. Elmondása szerint a hely atmoszféráján érződik, hogy itt olyanok tanítottak és tanítanak, akiknek az élete, szíve-lelke a tenniakarás, a tanítás és az alkotómunka köré épült.

Csodálatosan szép dolog a múlt mélységeibe visszatekinteni. Csodálatos és felemelő. Nemcsak a múltat látja, aki őszintén beszél a régi korokról, hanem a jelenből a jövőbe is nézhet. Mert „ boldog az a  nép, mely a múltból örökölt, mit megtarthat s alapul hagyhat s mire tovább építhet” – mondta a docens megnyitójában.

Dorosmai Erzsébet azt is hangsúlyozta, hogy mindig is alkotó tanárai voltak a Líceumnak. Volt, olyan akit a rákosi püspök meghívott magához. A püspöki palotában az ország első üvegfestő, készítő műhelyére adott engedélyt s vezetőjévé lette az egyik líceumi rajztanárt, aki ezt a tanítás mellett végezte. A kiállított tárgyak  gyűjtés eredményeppén kerültek a kiállításra, mind olyan tárgyak, amelyeket Dorosmai Erzsébet maga őriz hosszú ideje, vagy rokonaitól kapott, tus, tollhegyek,  tolltartók, tintásüvegek, festékek doboza, kréták – mind-mind közös gyűjtőmunka eredménye, és ezek mellett szülők, régi tanárok, vagy a régi tanárok őrzött tárgyai.

A kiállítás szervezésében, kutatásban segített Káldy Zsuzsa, a Líceum könyvtárosa, és Bartalné Szákovits Judit, aki szintén az iskola régi diákja.

 

B. Tóth Éva