| |

Freskófalu arcai - fotókiállítás

- Magyarországról jöttünk, mégis egy teljesen más világból. De ez is a mi hazánk, ez is hozzánk tartozik – ezekkel a szavakkal kezdte kiállításmegnyitó köszöntőjét Pásztor Eszter, az az elszánt asszony, aki a mélyszegénységben sínylődő Bódvalenkének a  Freskófalut kitalálta.

Dr. Magas László a megnyitón örömét fejezte ki, hogy létrejött a soproni kiállítás. Dr. Magas Lászlót személyes ismerettség révén kereste meg a szervező, az Age of Hope Alapítvány és kérte a segítségét a szervezésben. Dr. Magas László  a soproni kiállítás fővédnökeként mondott köszöntőt Pásztor Eszter megnyitóbeszéde előtt.

Pásztor Eszter budapestiként ötvenhat éves korában érkezett Bódvalenkére a segítés szándékával, azért, hogy a cigánynyomor felszámolását a maga ötlete szerint segítse. Az ötlete pedig az volt, hogy Bódvalenkéből Európa-hírű freskófalut csinál, úgy hogy a falu házainak tűzfalára óriási freskókat, azaz szekkókat festet. Ezeket európai cigány festők készítették. Így jött létre az európai roma festészet legnagyobb szabadtéri kiállítása, amely egyedülálló a világon. Pásztor Eszter szerint a freskófalu- program a romáké, a magyaroké és Európáé egyben.

Pásztor Eszter

Barnie és Tiszai András fotói különösen szuggesztív erejükkel hírt hoznak ebből a ,,másik világból” . Vidám vagy szomorú, szeretetre éhes, vagy éppen szeretettel teli arcok. Reménykedő, vagy lemondást tükröző tekintetek, … de mindenképpen őszinték és nyitottak.

A 60 kép egyenként és együtt is őszinte és egyben megrázó üzenetek ebből a szegénységében, elesettségében, elhagyatottságában különös világból. Egyben segélykérő üzenet, de annak is üzenete, hogy talán nem reménytelen a helyzet. És annak üzenete, hogy van mit tenni, és minden nehézség, akadály ellenére szükség van tettekre.

A kiállításmegnyitón azt a dokumentumfilmet is láthatta a közönség, amely Bódvalenke Freskófaluvá válásának történetét dokumentálja. A megoldáskeresés szívtépő útvesztőjének dokumentumfilmje ez.

Pásztor Eszter szerint a helyiek számára a Freskófalu-projekt, vagyis a bekövetkezett változás egyszerre volt túl gyors és túl lassú. A világ hirtelen nyílt ki a bódvalenkeiek előtt, akik a bel- és külföldi újságírók, tévéstábok özönében élnek azóta, hogy a faluban a freskó-projekt beindult. Eljutottak Brüsszelbe, a fővárosba, ahol addig egy számukra elképzelhetetlenül fényűző világgal szembesültek.

A nyomort otthon, azonban a legjobb szándék és a legjobb tervek ellenére sem sikerült olyan gyorsan kezelni, mint, ahogyan az elvárásokban az reményként élt. Így aztán elégedetlenség, harag, a segítőszándékú és értük dolgozó Eszterrel való szembefordulás következett.

De Pásztor Eszter minden nehézség, konfliktus, személyes kudarcélmény ellenére a nehezen túlélhető pillanatokat, a megoldásnélküli időszakokat túlélve, minden jel szerint, mégsem adta fel. Mert a segítőszándék és a tettek, ha nem is eredményeznek azonnali megoldást, még ha emberi ellenkezéssel és konfliktusokkal is járnak, még ha a lélek olykor belehal is kicsit, mégiscsak ráirányították a figyelmet arra, amiről immár nem lehet nem tudomást venni, és aminek érdekében tenni kell.

Ha Pásztor Eszter eredeti elképzelése még nem is válhatott valóra, azaz, hogy turistaözön lepje el a települést, ugyan kisebb lépésekkel, de mindenképpen halad. Az Age of Hope Alapítvány - amely a kiállítás szervezője is - más civil szervezettel együtt támogatja Eszter missziónak beillő munkáját, amelynek eredményeképpen ma már nem lehet nem foglalkozni az ottaniak életkörülményeivel,  további sorsával.

 A Sopronban bemutatott film és kiállítás szintén ezt sugallja.

BTÉ