Örömmel tettem eleget Polgármester Úr felkérésének, hogy ünnepi köszöntőt mondjak Sopron város legfényesebb ünnepén - kezdte ünnepi beszédét Firtl Mátyás.

- A Hűség Napjának megtartó ereje és fénye a mindenkori soproniak hűségéből, nemzetszeretetéből , a történelmi döntések felelősség-teljességéből táplálkozik. Sopron, a soproniak a történelmet alakító döntéseikben mindig hűségesek voltak magyarságukhoz, a szabadsághoz és a legnemesebb értelemben vett európaisághoz.

Amint azt a népszavazás 80. évfordulójára az Orbán-kormánytól ajándékba kapott Hűségkút bronzba öntve örökíti meg: 1277-ben túszul ejtett fiaik élete árán is megtartották Sopront a magyar nemzetnek a soproniak. Így emelkedhetett városunk a Szabad Királyi Városok rangjára, így teremtett az őseink hűsége jövőt városunknak, amint arról kiváltságlevél is tanúskodik. Aztán, évszázadokkal később, az 1921. évi népszavazásban nemcsak a magyarok, de a magyar szívű németek-horvátok közös szavazata erősítette meg Sopronnak a magyar hazához való hűségét.

Sopron a leghűségesebb város: ezt is törvénycikkelybe foglalta 1922-ben a magyar nemzetgyűlés.

Sopron a rendszerváltó történelmi időkben, 1989-ben a határáttörés alkalmával rést vágott a szabadságnak a vasfüggönyön – a magyar és európai eszmékhez való töretlen hűséggel és felelősséggel. Egyik legimpozánsabb emlékművünk hirdeti az áttörés helyszínén a hűséget és szabadságot, a rendszerváltás egyik legnagyszerűbb történelmi pillanatát.

Sopron a hűség és a szabadság városa , amit az Orbán-kormány a 2001-ben, a népszavazás 80. évfordulóján kormányhatározatban erősített meg. Akkor és azt követően a 90. évfordulón is kihelyezett kormányülést tartott Sopronban a népszavazás előtt tisztelegve.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Az emelkedett történelmi pillanatok felidézése mellett, igazán ünnepivé az Önök jelenléte teszi  ezt a pillanatot.

Megtiszteltetés Sopron város kitüntetettjei előtt, Önök előtt szólnom. Önök a kultúra, az egészségügy, a tanítás és nevelés, a vállalkozás, a mások iránti gondviselés, a hitélet, a szociális területeken, a tudományokban, a sportban, a közéletben a soproniság lényegét jelentő hűséggel végzik hivatásukat, dolgoznak a közösségért.

 Higgyék el nekem, azt, ami a meggyőződésem, hogy minden kitüntetés között a legrangosabb, amit saját közösségünktől kapunk.

 Az Önök munkája, igyekezete, eddigi élete és példája azt üzeni, hogy jöhetnek bármilyen nehéz idők, de az a város, amelynek ilyen polgárai vannak, mint Önök, mindig gazdagnak mondhatja magát és mindig bízhat a jövőben, abban, hogy közösen akarattal legyőzhetjük a nehézségeket!

 Önök a mi gazdagságunk! Az igazi gazdagságunk!

 Külön is gratulálok Sopron idei díszpolgárának: Légrádi Imre tanár úrnak, aki maga is a hűség embere tanárként, ifjak sok-sok generációját nevelő pedagógusként.

 És gratulálok mindannyiuknak, akik a szellem, az alkotás, a közösségi szolgálat hűséges emberei.

Önökre mind érvényes az, amit Sopronyi-Thurner Mihály, a népszavazás korabeli polgármester mondott: ,,Sopron jutalma az a felemelő tudat, hogy (…) minden tisztességes polgár megtette kötelességét.”

 Önök Sopron jutalma és büszkesége!, amit ezúton a város, az ország és a magam nevében is köszönök Önöknek!

 A közelgő karácsony alkalmával kívánok Önöknek és családjaiknak békés, örömteli ünnepet!

 További életükre sok szeretettel kívánom Isten áldását!

  Köszönöm még egyszer polgármester úrnak a lehetőséget, hogy itt szólhattam, és köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Légrádi Imre, a 2012. év Sopron város díszpolgárának elhangzott beszéde

Kitüntetésem meghívójának átvétele után, akaratlanul is gondolkodni kezdtem azon, hogy mit is jelent a polgár megjelölés.

A szómagyarázatok a Bürger szóig vezetik vissza, vagyis, hogy egy vár lakója. Város szavunk is a várat, az erődítményt jelenti, és tudjuk, hogy őseink kénytelenek voltak ilyen helyeken meghúzni magukat embertársaik elől.

Az ekkori városlakók közötti összetartó erő, tulajdonképpen a biztonság keresése volt. Később, amikor a város már nem csupán erődítmény volt, a városok lakosainak száma gyarapodott, a köztük működő összetartó erő már nem annyira a biztonságérzet, hanem valami más volt. Úgy gondoltam, hogy ha a félelem alól felszabadult emberek mégis megmaradtak a városi élet mellett, akkor kellett lennie egy természetes oknak is erre. Naiv spekulációim során arra jutottam, hogy egy város lakóinak összetartozása akkor igazán természetes, ha életfeltételeiknek biztosítása kölcsönös. Ennek megfelelően nem is olyan  régen, még az én gyermekkoromban is úgy volt, hogy a lakatos mester megjavította a pék ajtózárját, a pék kifizette a javítás díját, ebből a lakatos felesége kifizette a varrónőjét, , aki aztán délután a péknél vette meg a kenyeret. A város választott vezetősége pedig gondoskodott azokról az objektív körülményekről, amelyek a polgárok számára élhetővé tették a várost: gondját viselték a közutaknak, a közterületeknek, a közlekedési eszközöknek, és így tovább…

Itt örömmel álltam meg spekulációimban, mert eszembe jutott, hogy sétálgatásaim során, arra kint, a Sörgyár felé, végigmenve a Vándor Sándor utcán, a nyáron láttam, hogy az szépen megújult. Az autók sima aszfalton futhatnak, külön része van a bicikliseknek és külön sáv a gyalogosoknak. De ezen kívül tudom, láttam, hogy felújították a Bánfalvi út jó hosszú szakaszát, megvalósították a Kőszegi úti vasúti aluljárót, ahol most már várakozás nélkül bonyolódik a forgalom, és mindannyian láttuk, hogy hogyan újult meg a Tűztornyunk. Ezzel visszatértem a mába , és látom, hogy városunk mai vezetése is gondoskodik azokról az objektív körülményekről, amelyek számunkra , a város polgárai számára élhetővé teszik az egykori Scarbantiát és ezzel természetessé teszik összetartozás érzetünket.

Ami a polgárok közötti viszonyokat illeti, vagyis azt, amit az imént mondtam, hogy egy város lakóinak összetartozása akkor igazán természetes, ha életfeltételeinek biztosítása kölcsönös, sajnos, ma, az óriás áruházak világában, az internetes árurendelés kísértő lehetősége mellett, már alig elképzelhető.

Manapság inkább csak egy-egy munkahelyi közösségben érvényesül ilyen pozitív kölcsönösség. Mégis, hinnünk kell abban, hogy valamilyen, esetleg más alapokon nyugvó, őszinte kölcsönösség újra létrejön városi méretekben is. Tapasztaljuk, hogy mind kormányunk, mind helyi városvezetésünk ezen is munkálkodik.

Ez a kölcsönösség aztán, városunk polgárának lelkében szeretet formájában is jelen van. Megbecsülő szeretet egymás iránt, szeretet a közösség iránt, a város iránt. Ilyen helyi hazaszeretet működhetett városunkban 1921. decemberében is..."

Én magam, munkával töltött életszakaszomra emlékezve, szeretettl gondolok a Kellner Sándor Általános Iskola tantestületére és tanítványaira, akik között három kedves évet töltöttem el. Ugyanígy szeretettel gondolok azokra az évtizedekre, amelyeket a Széchenyi Gimnáziumban élhettem végig. Szeretettel emlékezem itteni tanítványaimra, itteni nagy tudású kollégáimra és különös szeretettel arra a húsz évre, amely alatt feleségem is ott volt közöttük.

Úgy gondolom, hogy jelen ünnepségünk is egy példa arra, hogy városunk vezetősége azokat a polgárokat megbecsüli, kitünteti, akik munkájukkal, életvitelükkel – lehet, hogy nem is tudatosan – hozzájárultak ahhoz, hogy a városunkat alkotó embercsoport szeretetteljes, építő közössége erősödjék.

Városunk vezetői, tanácsadóik, munkatársaik tehát, jól látják a Hűség Városának ezirányú tennivalóit. Munkálkodnak ennek a hasznos kölcsönösségnek a kialakításán megőrzésén.

Munkájuk nem könnyű, mert az út, amelyen haladni kell, alig járható. Alig járható, és minduntalan megtévesztő elágazások tűnnek fel. De mi bízunk abban, hogy megmaradunk a jó irány mellett. Bízunk abban, hogy városunk vezetői számára is ott van az égen a város szeretetének csillaga; hasonló csillag, mint amilyen a három királyt vezette jószándékú útjának a céljához.

Kitüntetett polgártársaim és a magam nevében tisztelettel köszönöm meg Sopron város vezetőinek, hogy minket választottak ki a sok érdemes ember közül arra, hogy a Hűség Napjának ünnepén magas értékű elismerésben részesítsenek.