|

A kommunista diktatúra áldozataira emlékeznek ma

Sopronban 2006-ot követően Szántó Róbert és Fennesz Rezső az 1919-es vörösterror soproni áldozatainak sírjánál emlékeztek mindazokra az áldozatokra és mártírokra, akiket az embertelen politikai rezsim pusztított el, vagy nyomorított meg.

Ma a sírnál Sopron város vezetői - dr. Fodor Tamás polgármester, dr. Simon István alpolgármester - és a Szántó-család  közösen helyezték el a tisztelet virágait.

Az Országgyűlés 2000 júniusában döntött arról, hogy minden évben Kovács Béla elhurcolásának a napján, február 25-én tartsák meg a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. Február 25-e a kommunizmus áldozatainak szomorú, kegyeletes, ugyanakkor figyelmeztető emléknapja. 1947. februárjában - koncepciós vádak alapján - ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Majd többévi előzetes fogva tartás után a Szovjetunióba hurcolták, és 1952-ben 25 évi szabadságvesztésre ítélték. Sorsa egyfajta típus-példája lett azoknak, akiket ma már a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. A második világháború során fogságba került magyar hadifoglyok is százezres nagyságrendben kerültek a Gulag embertelen kényszermunka-táboraiba, s közülük sokan ott lelték halálukat. A "malenkij-robot" címen elhurcolt magyar civileknek pedig csak mintegy tíz százaléka maradt életben, s térhetett vissza otthonába. Ezek között jelentős számú nő, sőt fiatal nő is volt.

 Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben itthon Magyarországon is ezrek kerültek koncepciós vádak és perek alapján börtönbe, bitófára vagy kényszermunka-táborokba. Az úgynevezett kitelepítetteket pedig minden indoklás és ítélet nélkül hurcolták el, s tartották, dolgoztatták embertelen körülmények között évekig a hortobágyi, és más e célra létesített telepeken. Ezeken a helyeken a gyermekek is együtt szenvedtek szüleikkel. A kínzások, az éhezés, fázás, a betegségek, továbbá a nehéz munka következtében sokan még fogságuk idején meghaltak, mások testileg-lelkileg megrokkantak, s akik még ma is életben vannak, azok többsége is élete végéig viseli e megpróbáltatások nyomait. Ezután következtek még az 1956-os forradalom kivégzettei, bebörtönzöttei és a külföldre menekültek serege.

Délután, 5 órakor emlékülést tartanak a soproni városházán, ahol a soproni Szupper Róbert a korra való visszaemlékezését mondja el, majd Szakály Sándor történész előadása eleveníti fel azt a kort, amikor a diktatúra sötét árnyként nehezedett rá a társadalomra, az emberek mindennapjaira.

BTÉ
Fotó: Tóth Zsombor