A kommunista rendszer 800 ezer állampolgár életét tette tönkre, a kivégző osztag elé állítottak, vagy munkatáborokba elhurcoltakkal együtt azokét is, akik nem futhattak be olyan életutat, szakmai karriert, mint amire predesztináltak voltak - mondta dr. Szakály Sándor történész előadásában a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján.
A soproni városházán tartott emléküléssel folytatódott Sopronban a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja. Az eseményen jelen volt a képviselőtestület több tagja, dr. Simon István alpolgármester, soproni intézmények vezetői, civil szervezetek vezetői és képviselői.
Dr. Szakály Sándor, dr. Fodor Tamás, Szupper Róbert
A városháza dísztermében dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere mondott bevezető gondolatokat, arról, hogy nem szabad megfeledkeznünk a kommunista diktatúra áldozatairól: a hadifogságot megjártakról, a rabokról, a kitelepítettekről, a kádári megtorlás áldozatairól, a meghurcolt papokról, a felszámolt intézményekről, a világnézetük miatt üldözöttekről, a téeszbe kényszerítettek és a földönfutóvá tett paraszti osztályról sem.
- Az emlékezéskor nem csak a kegyeletünket rójuk le az áldozatok előtt, hanem mi magunk is erkölcsi erőt meríthetünk a mártírjaink életéből. Nem leszünk hajlandók eltűrni a diktátumot, a megaláztatást, a becsapást, nemzetünk kirablását, az arcunkba vágott hazugságokat, az erkölcsi rendünk és hagyományaink felforgatását sem ma, sem a jövőben bármikor! - Soha többé! -fogalmazott Sopron polgármestere.
A polgármesteri köszöntőt követően a 78 éves Szupper Róbert kortanúként osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Személyes visszaemlékezése hiteles és megrázó volt, amint történeteket, személyes átélt eseményeket elevenített fel.
Fiatalkorát, majd későbbi életét, munkáját is alapvetően meghatározta az, hogy a rendszer szemében megbélyegzettnek számított. (Életútjának momemntumaiból tartott beszámolójából hamarosan idézünk.)
Előadása végén így fogalmazott: Az un. legvidámabb barakk azért nem volt számomra oly vidám. A gyakran visszatérő félelemérzet, a megaláztatás lelkileg felemésztette az embert.
Alig múltam 15 éves, éppen befejeztem az első gimnáziumot a Széchenyiben, s dolgoznom kellett a család megélhetéséért. A Fésűsfonóban három műszakban építettem az éppen sarjadzó szocialista rendszert, havi 550 Ft-ért. Apám a gyárban ötvennel kevesebbet keresett. Ebből éltünk, törlesztettük tartozásunkat az adóhivatalnak. Borzasztó volt az éjszakai műszak. Néha állva aludtam. Hetente legalább egyszer a fejrontot követően a Szabad Nép-ből tartottak felolvasást. Nagy élmény volt ezeket hallgatni. Egy év után folytattam a tanulást. De a tanári kar jelentősen átalakult. Más szellem alakült ki a gimnáziumban. Nyári szünetben dolgozni szerettem volna a következő tanév költségeinek részbeni fedezésére. Ettől eltiltott az iskola, mehettem culágerosodni társadalmi munkában. Csornai laktanya, harkai őrs látott minket srácokat napi 8-10 órában. Vagy Lábatlanban, ahol gyalázatos munka végzésére köteleztek minket. Reggeli nem volt vagy csak egy kis fekete lötty. ÁVH-s felvonulás, fenyegetés viszont igen,mert az ott lévő három soproni iskola 30 diákja sztrájkba léptünk.l953-at írtak akkor. A szomszéd barakkban muszosok laktak,kikkel nem volt szabad érintkeznünk. Persze csak azért is. Ebben az időszakban alakult ki bennem a maradéktalan vonzalom a kommunista eszmék iránt. És ezt az utálatot csak tetézte, hogy szeretett sportedzőnket itt, ebből az épületből hurcolta el az ÁVH, majd 1954. augusztus 28.-án felakasztották. Ezt persze csak a langyos rendszerváltást követően tudtam meg az özvegytől. A 301/11/6. Számú sírból lett kihantolva, dr.Susa Eva igazságügyi biológus-antropológus jegyzőkönyve alapján. |
- A kor egyik legsötétebb időszakának számít a kommunizmus időszaka – jelentette ki Dr. Szakály Sándor történész.
A Tanácsköztársaság hatalomra kerülését követően nem sokkal rengetegen áldozatul estek az úgynevezett vörös terrornak, ahogy akkor ezt nevezték. Nem csak az utókor nevezte vörös terrornak azt az időszakot, hanem maguk a hatalomra kerültek is úgy beszéltek erről.
Az emberi aljasságnak olyan szintje nyilvánult meg a vörös terrorban, amit nem lehet felülmúlni – mondta a korról és annak tetteiről a történész néhány történelmi momentumot felidézve.
Az az eszme, amit ’45 után építettek fel nem egyesítette a nemzetet, hanem áldozatokat szült.
A feladata mindazon polgári elemek kiiktatása volt, amelyek potenciálisan ellenfelei lehetnek ennek a hatalomnak.
Dr. Szakály Sándor arról is beszélt, hogy a 301-es parcellában a 20 azzad magyar történelem egy darabja látható, a kommunista rendszer áldozataié és mindazoké a volt kommunistáké, akik rádöbbentek arra, hogy a világforradalmi eszme jegyében vállalt harc helytelen volt. Nagy Imre a nemzetet választotta: ettől vált naggyá.
Magyarországon ez a fél évszázad 800 ezer állampolgár életét tette tönkre. És nem csak azok az áldozatok,akiket a kivégző osztag elé állítottak, vagy munkatáborokba vittek, hanem azok is, akik nem futhattak be olyan életutat, szakmai karriert, mint amire predesztináltak voltak. Az elvett lehetőségek is áldozatokat szültek. A rendszer tízmilliós halott-tömeget hagyott maga után.
1956-ban ez a társadalom úgy érezte, hogy ebből a világból elég volt, de akárcsak ’47-ban, akkor sem álltak Magyarország mellé a nyugati nagyhatalmak, akkor, amikor a magyarok önállóságot, függetlenséget, tisztességet, kommunizmus elleni világot akartak.
A kommunizmus időszakában nem az történt az országban, amit a magyarok akartak, hanem az, amit Moszkvából egy gyilkos eszme nevében diktáltak, ezért nagy és tiszteletet érdemlő azoknak a tette, akik vállalták a szembeszegülést, a helytállást a tisztességben, vagy a halált is – mondta a történész előadásában.
Az eseményen Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgatója Nagy László Víg esztendőkre szomjas című versét szavalta.
Az emlékülést megelőzően Szántó Róbert, az 1919-es vörösterror soproni áldozatának sírjánál Sopron város vezetői - dr. Fodor Tamás polgármester és dr. Simon István alpolgármester együtt a Szántó-családdal a tisztelet virágait helyezték Szántó Róbert sírjánál.
B. Tóth Éva
Fotó: Tóth Zsombor