| |

A Glagolyica a horvát írásbeliség és identitás őrzője

A Soproni Múzeum, a Soproni Horvát Nemzetiségi Önkormányzat, a Soproni „Csákáv Katedra” Egyesület, a Moščenička Draga Csákáv Katedrája, és Moščenička Draga Idegenforgalmi Közössége közös szervezésében tartották a Glagolyica a horvát írásbeliség és identitás őrzője című kiállítás és mini konferenciát.

A Lábasház kiállítótermében a rendezvényen köszöntőt mondott Firtl Mátyás Sopron és környéke országgyűlési képviselője, dr Fodor Tamás Sopron polgármestere, dr. Payrits Ferenc SHNÖ elnök, dr. Ratko Salomon Moščenička Draga polgármestere és dr. sc. Elena Rudan Moščenička Draga Csákáv Katedrája.

A megjelenteket Firtl Mátyás elsőként horvátul köszöntötte, mint Sopron országgyűlési képviselője a Magyar Országgyűlésben és úgy is, mint annak a horvát közösségnek tagja, amely 500 évre vissztekintve őrzi itt, ezen a helyen nyelvét, kultúráját, hagyományait.

„A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.  Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.” -idézte Magyarország Alaptörvényét az országgyűlési képviselő.

- Amikor a múltbeli írásbeliségnek az identitást megőrző szerepéről hallunk, akkor hangsúlyoznunk kell azt, hogy a jelenbeli és a jövőbeli megmaradását, kultúránknak, továbbörökítését milyen módon látjuk lehetségesnek. Az írásbeliség mellett az identitás megőzésének többi eleme pedig mindaz, amit mi magunk, a mai magyarországi horvátság nap mint nap megélhetünk: az oktatásunk helyzete, a népi hagyományaink: énekeink, táncaink, zenénk, – mindezek megőrzése és továbbörökítése. 

És fontos eleme mindennapi identitásunknak a közösségeinken belüli kapcsolatrendszer, továbbá  a magyarok-németek-horvátok egymással való kapcsolata. Mindezeknek a működéséhez, továbbéltetéséhez az Alaptörvény , a kormányzati szándék megteremti a lehetőséget, a keretet, de az alkotmányos lehetőség kevés.  Annak igazi tartalmát, ahhoz az értéket, az identitást erősítő autentikus értékeinket minekünk, magunknak kell adnunk - hangsúlyozta Sopron országgyűlési képviselője, aki "Boze cuvaj Hrvtsku! - Isten, áldd meg Horvátországot" idézettel zárta köszöntőjét.

Dr. Fodor Tamás polgármester Sopron város nevében köszöntötte a város és környéke horvátságát és a Horvátországból érkezett vendégeket. A több évszázados egymás mellett élés, a közös múlt gazdagította mindkét nemzetet, egymás kultúrája értékei által gyarapodhattunk - hangsúlyozta a város polgármestere, aki eredményes tanácskozás kívánt a konferencia résztvevőinek.

A kiállítást dr. sc. Gordan Radman Grlić a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete nyitotta meg.

A helyi horvátok 500 éven át megőrizték nyelvüket és kultúrájukat. Nyelvében él a nemzet és nyelvében él a nemzetcsoport - mondta a nagykövet, aki a mai horvátok nyelve megőrzésének nehezebb időszakait is felidézte.

A megnyitót követően a témához kapcsolódó előadások hangzottak el: dr. sc. Sandra Sudec: A glagolyica a Kvarner mellékén, prof. Alojz Jembrich: Az urachi nyomda és a glagolyita könyvek címmel.  A megnyitón közreműködött a Lipotice tamburazenekar és a Draga településről érkezett vendégek kara.

***

A glagolita  írásbeliség történelmi háttere

A glagolita ábécét a 9. században Szent Cirill-Konstantin (826/827-869) alkotta meg (ma ezt több szaktekintély igencsak kétségbe vonja) a moráviai szlávok missziójához (863), ahova bátyjával, Metóddal (812-885) és tanítványaikkal együtt küldte őket a bizánci császár.

 A moráviai uralkodó a szláv liturgiát szerette volna bevezetni, így a szent testvérek azt a feladatot kapták, hogy fordítsák le görög nyelvről a liturgiához szükséges könyveket (evangéliumot, az apostoli hitvallást és a zsoltárokat pszaltir?) a szlávok által érthető nyelvre.

 Így született meg a szláv liturgikus nyelv - az ó(templomi)-szláv, mely az összes szláv irodalmi nyelvévé vált. A Szaloniki környékén használatos makedón nyelvre támaszkodott, ahonnan a két testvér is származott.

 A horvátok első találkozása a glagolitával minden bizonnyal még Szent Metód életében történt, mikor Rómából visszatért (872).

Azonban a legrégebbi ismert (11. századi) glagolita töredékekből ítélve, a glagolita a horvátoknál valamivel később terjedt el igazán, amikor is két irányból érkezett; északról, Moráviából, ahonnan a Szent testvérek tanítványai érkeztek, mivel ott már nem volt maradásuk; valamint délről, makedón és bolgár területekről.

 A horvátoknál a glagolita egyik sajátos típusa fejlődött ki, az ún. sarkos, vagy horvát glagolita. Azonkívül ez a terület azért is sajátos, mert a szláv apostolok hagyatéka itt maradt fenn a leghosszabb ideig?.

 A glagolitát napi használatban még a 19. században is megfigyelhetjük, a templomi liturgiából hivatalosan 1927-ben vonult ki, a latin átírással kiadott misekönyv megjelenésekor. A horvát glagolita liturgikus könyvek nyelvezete, a horvát templomi szláv nyelv az ószláv egyik formája, mely a horvátoknál a 12. században alakult ki, de tőle elsősorban a beszélt idiómák hatására megváltozott hangtani rendszere miatt különbözik.

 Ezt a nyelvet a horvát liturgikus könyvekben a 16. század közepéig figyelhetjük meg: 1561-ben nyomtatták az utolsó ilyen nyelvezetű könyvet. Ennek a nyelvezetnek a folyamatossága a 17. században szakadt meg, amikor a horvát liturgikus glagolita könyvekben fokozatosan keleti szláv elemeket fedezhetünk fel. Ez a helyzet a glagolita papok/hagyományt őrzők? /hagyományokhoz ragaszkodók ellenállása dacára a 19. század végéig fennállt, amikor is Dragutin Antun Parčić visszatért az eredeti horvát nyelvhez az 1893-ban nyomtatott glagolita misekönyvében.

 A horvát templomi szláv nyelv, mint liturgikus nyelv egészen a II. Vatikáni Zsinatig (1965) maradt fenn, amikor is a nemzeti nyelvek bevezetését határozták el a liturgiában. Manapság elsősorban ünnepi alkalmakkor elevenítik fel a glagolitát horvát ferences szerzetesek.

 A glagolita világnézet alapjaiban kettős viszonyt fedezhetünk fel: a glagolita papok hűek a katolikus egyházhoz, de ellenállnak Róma latin nyelvű univerzalizmusának őrizve a Cirill és Metód által hagyományozott tradíciót, így fenntartva a jellegzetes liturgikus nyelvet és írást.

 A latin nyelv iránti ellenállás, melyet Vatroslav Jagić glagolizmusnak nevezett el, Szent Cirill abbéli kinyilatkoztatásának követése, miszerint minden ember saját nyelvén szól az Úrhoz.  Éppen ezért Róma nem volt mindenkor elnéző a glagolita papok iránt, de a mozgalom korántsem volt annyira kérdéses, amennyire eddig az irodalomban említették.

 Ezt bizonyítja a glagolita kultúra felvirágzása a 13. és a 14. században, különösképpen a 15. században, amikor a glagolita írást használó emberek – mindössze 30 évvel a nyomtatás felfedezése után- e „fekete művészet” mestereivé váltak.

 Horvátország területén maradt fenn a legtöbb glagolita feliratos emlék a szláv területek közül. A legnagyobb számban megmaradt feliratok Isztriáról, Primorje-ről és a Kvarner szigeteiről származnak.

sopron.hu