|

Koszorúzás a második ágfalvi csata évfordulóján

Ifj. Sarkady Sándor történész, az egyetem könytárigazgatója felidézte a csata fő momentumait. A szeptember 8-ára virradóra véget érő véres ütközet, a két ágfalvi csata az 1921. évi népszavazáshoz vezettek, a Trianoni békediktátum ellenére döntötték el Sopron sorsát, hogy a város megmaradhatott magyarnak.

Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató vérét adta azért, hogy Sopron magyar föld maradhasson.

A tisztelet a két hősnek és egyben annak a maroknyi, javarészt főiskolásokból álló felkelőcsapat hősies tettének szólt, amely hazaszeretetből, áldozatkészségből adott példát. A felkelők életük árán is készek voltak a haza földjét megvédeni.

1921. szeptember 7-én az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot.

A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A többségében főiskolás, irreguláris erők a 48-as laktanyában gyülekeztek. A selmecbányai akadémistákhoz szombathelyi vasutasok, és népfelkelők is csatlakoztak.

A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt.
Ennek az ütközetnek köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

A hősök és a csata emlékére Mágel Ágost, Tóth Éva és Magas László önkormányzati képviselők a soproni önkormányzat nevében, míg Faragó Sándor, rektor a Nyugat-magyarországi Egyetem nevében helyezte el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit, az egyetemi diáksággal és emlékezőkkel együtt a soproni Szent Mihály temetőben.

BTÉ