![]() |
![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() |
Magyar katonák jószerével a világháború valamennyi a Monarchia frontjain vívott csatájában, kisebb-nagyobb arányban részt vettek. A hazai hadtörténeti munkák egyet közülük mégis előszeretettel neveznek nyomatékosan magyarnak: az 1914. decemberi limanovai csatát. A hősök újból "hazatértak" Sopronba.
Az emléknap szentmisével kezdődött a Szent Domonkos templomban, amelyet követően a Deák téri II. világháborús emlékműnél hagyományőrzők katonai tiszteletadása mellett megemlékezéssel és emléktáblaavatással folytatódott az ünnepség.
A korabeli események ismertetése során az 1914-es nagy háborúból a gyalogosan küzdő osztrák–magyar lovasság legmaradandóbb emlékű fegyvertényeként említették a megemlékezők azt a harcot, amely december 11-én a hajnali és reggeli órákban érte el tetőpontját. Az állásokból elözönlő oroszokat egy pusztító erejű ellentámadással szorítják ki a huszárok, és kergették őket, míg csak az orosz tartalék állásaiból tüzet nem kaptak. Szurony nem lévén maradt a puskatus, néhányan csákány és balta után nyúltak.
A soproni Nádasdy-huszárok legendás parancsnoka, Muhr Othmár ezredes is így kapott halálos sebet és halt hősi halált a csata során. Ez azonban már 11-én történt, a limanovai csata legvéresebb s egyben sorsdöntő napján. Ez az önfeláldozó kitartás tette lehetővé, hogy a később érkező monarchiás alakulatok harapófogó hadművelettel megakadályozzák, hogy az orosz főerő Európa felé vonuljon.
Hende Csaba, honvédelmi miniszter a huszárok hősiességét méltatta, és arról is szólt, ahogyan emléküket lengyel testvéreink őrzik és ápolják. A magyar kommunizmus bűnének nevezte, hogy a Limanovnál hősiesen helytálló huszárok emlékezetét szándékosan igyekeztek kitörölni az utókor szívéből. Hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a jelen fiatalsága is tudjon mindazokról a hősies tettekről és áldozatokról, amelyek a hazaszeretet példái.
A huszárok kiemelkedő hősiességről és bátorságról tettek tanúbizonyságot, amit a magyar történelem hasábjain arany betűkkel írtak be. A Limanovánál történtek megerősítenek minket abban, hogy a jövő azon épül, ami a múltban volt. Ugyanabból a hűségből kell felépíteni a jövőt, amely ezen a földön termett, a törhetetlen hit és kitartás az, amely jövőt teremt - fejtette ki beszédében dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere.
Sopronban 1924. december 14. –én a limanowai csata tízéves évfordulóján leplezték le az első világháborúban elesett Nádasdy huszárok emlékművét. A katonai tiszteletadás mellett felavatott alkotás Limanowa emlékműként vált ismertté.
A tiszteletükre emelt emlékművön a következő idézet volt olvasható:
”1914. december 11-én ezredes urunkkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére”
Az emlékművet 1950-ben azonban a kommunista diktatúra lebontotta és megsemmisítette. A most elkészült emléktábla az egykori dombormű egy részletét tartalmazza, így emlékezve az eredeti szoborra, vagy emlékműre.
A 100. évfordulón ismét a limoanovai hősökre emlékezünk, ezzel az táblával pedig nemcsak tisztelgünk, de emlékezünk is hősiességük előtt.
sopron.hu