| |

Gradistyei horvátok: egy közösség, amely őrzi és megéli identitását, kultúráját

 A környék horvát kulturális értékeinek, hagyományainak bemutató helyeként avattak etnomemoriális központot Kópházán. Az ünnepségen részt vett Gordan Radman Grlić, a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete is.

Uniós és magyar állami forrásokból készülhetett el a Gradistyei Horvátok Etnomemoriális Központja, amely szálláshely és komplex turisztikai információs központként működik a jövőben, amelyet az avatón Payrits Ferenc, a Hrvati-Horvátok Egyesület vezetője mutatott be, aki az identitásőrzés fontosságáról is szólt.

Payrits Ferenc arról is beszámolt, hogy Kópháza ma a magyarországi állomása annak, az "őseink nyomdokain" projektnek, amelynek keretében hét országon áthaladó túrán vesznek részt a horvátok, így tisztelegve az öt évszázaddal korábbi horvátok nagy exodusa előtt. Az út Bosznia-Hercegovina, Horvátországon, Szlovénián, Magyarországon, Ausztrián, Szlovákián és Csehországon keresztül vezet, mint egy időutazás, amely nem csak a horvátok történelméhez köthető, hanem közös pannon-adriai régióhoz is.

Horvátország magyarországi nagykövete elismerését fejezte ki a helyi és térségbeli horvát közösségnek azért, ahogyan anyanyelvüket, kultúrájukat őrzik, egyben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő képviselettel rendelkezzenek a nemzetiségek a döntéshozói testületekben.

Horváth Tibor, a Leder Egyesület elnökeként méltatta a fejlesztés fontosságát.

 Firtl Mátyás horvátként és kópháziként, egyben a térség országgyűlési képviselőjeként szólt az egybegyűltekhez.

Firtl Mátyás emlékeztetett: 500 éve indult útnak az itt letelepedett horvátság akkor is egy háború elől menekülve, és ez az ország befogadta őket Szent István király Imre hercegnek szánt intelmeire hallgatva.

A horvátság pedig tudott integrálódni a nemzetbe. De mi magunk is itt Kópházán  tudunk tenni ezért a nemzetért. És a nemzet mindent megad, az utóbbi időben egyre többet. Megadja azokat a lehetőségeket, hogy valóban, ha a nemzetiségek akarnak élni a lehetőségekkel, akkor tudnak is élni. Mert a lehetőségek adottak, a most következő költségvetési évben még inkább adottak. De ez nem csak költségvetési kérdés, hanem annak kérdése is, hogy létezik-e olyan közösség, aki meg akarja-e élni identitását. És itt Kópházán vannak olyanok, olyan vezetői vannak a nemzetiségi közösségnek, akik tényleg mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nemzetiségi életet meg tudja a közösség élni. Évről-évre pályáznak, mindent forrást megkeresnek ennek érdekében.

Büszkeséggel mondhatom el azt, hogy olyan minőségben olyan nagy számban rendezik a rendezvényeket, amelyek azt üzenik, hogy igen, ezt így kell tovább folytatni, ha éltetni akarják nemzetiségi kultúrát. Példa erre, hogy a nemzetiségi iskolát a helyi horvát nemzetiségi önkormányzat átvette az országostól, és immár saját fenntartásban működteti azt. És a példa ragadós, hiszen a soproniak, a fertőrákosiak, a németek ugyanezt teszik.

A kópházi művelődési házban tartott beszédek, előadás és műsort követően szalagátvágással nyitották meg az etnomemoriális központot.

.

.

.

.