Firtl Mátyás köszöntőjének leirata:

Sopron kultúrváros.

 Több, mint egy földrajzi hely, mert mi itt a kultúrának különös erőterében élünk mindannyian.

 Sopron élő szellemisége ez. Emberöltők  formálták azzá, ami értéke szerint soproni, ami egyedi karaktert, tartást ad a városnak.

 Ez a különleges soproni szellemi erőtér ihletet ad a tehetségeseknek, alkotásra és kibontakozásra készteti őket.  Sopron mindenkori alkotói pedig minden időben gyarapítják ezt az örökséget. Irodalommal, festészettel, zenével, - a művészetek minden műfajával - formálják a soproni szellemiséget.  Így küldetésük ez a tehetségeseknek és egyben a kultúra szolgálatát vállalóknak. 

Így hat egymásra Sopron évszázados szellemisége és a helyi alkotói szándék,  és fordítva: a mai alkotók így gyarapítják a város kulturális örökségét.  És ezt látjuk, amint visszatekintünk Sopron évszázadaira.

 És ennek példája, az 1897-ben alakult Soproni Képzőművészeti Kör utódjának, a Soproni Képzőművészeti Társaságnak mai kiállítása, mint hogyan a Soproni Füzetek mai bemutatója is az.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 Évről évre megszoktuk, hogy a sorozat értékes, értékmegőrző példányát adta a kezünkbe két olyan alkotó, akik ma már nem lehetnek közöttünk.

 A tehetségesek és a küldetést vállalók voltak ők: Sarkady Sándor és Bősze Balázs íróként, költőként, szerkesztőként is és -  többek között - a Soproni Füzetek szolgálatában is.

 Sarkady Sándor szerkesztésében és Bősze Balázs kiadói munkájának köszönhetően elsősorban értéket, és mindenképpen egy hiteles kulturális keresztmetszetet kapott évtizedeken keresztül Adventben Sopron.

 A már említett szellemi-kulturális soproni erőtérből táplálkozott Sarkady Sándor és Bősze Balázs irodalom-szolgálata, amellyel évről-évre a fény születése utáni várakozás hangulatában a soproniak asztalára tette a Soproni Füzeteket.
Irodalomtörténet, kultúrtörténet, művelődéstörténet ez az évkönyv komolyságával, de az irodalom igényességével, ugyanakkor szívhez-lélekhez közeliként megszerkesztett kiadvány.

 Sopron két, eltávozott irodalmi egyéniségéhez már csak koromnál fogva is közel álltam.

 Részint ugyanazon évtizedekben hasonló élményeket élhettem át, mint, amiket ők maguk is megírtak műveikben. A mostani Füzetekbe is beleolvastam, és visszaköszönt minden, amit én is hasonlóképpen élhettem meg, mint ők.  Hogy például én még az a korosztály vagyok, aki a sínhajtányon ugyanúgy utaztam, amint azt Bősze Balázs, vagy Sarkady Sándor is tette és megírta…

De az azonos élettapasztalatokon túl, a személyes találkozások és beszélgetések során átélhettem egy olyan lelki összhangot, az együttgondolkodás és egyetértés egymást erősítő élményét, amely nagyon hasonló élet-szemléletben, világnézetben nyilvánult meg.
Megtiszteltetésnek tartottam, amikor egy-egy megnyitó beszédemet elkérték közlésre.

Igen, nekem különösen is szívhez-lélekhez közeli emberek voltak ők!  Mindezt most műveiket olvasva újból átélhettem.  Így számomra a soproni írók és művészek év végi be- és megmutatkozásának, leltárkészítésének, az elmúlt időszakra való visszatekintésnek és a jövő tervezgetésének kiadványa: egy különleges találkozás alkalma.  Ennek során gondolataink, életérzéseink és átélt közös dolgok, az azonos hullámhosszon való létezésünk visszacsengenek a magam életéből is.

 Tisztelt Egybegyűltek!

 Az adventi várakozás szent ideje a legjobb alkalom arra, hogy emlékezve hálát adjunk azért a szolgálatért, amelyet a város irodalmi, művészeti életéért évtizedeken át ők tettek, mert nem keveset vállaltak és nem keveset küzdöttek.

 És egyben örüljünk annak, hogy az a szellemi erőtér, amiről szóltam, ma is működik, és cselekvésre késztette a küldetést folytatókat. Örüljünk annak, hogy vannak folytatói a küldetésnek: akiknek  köszönet jár: Zentai Lászlónak és Hegyi Ferencnek. Akiknek az előttük álló feladatokhoz, küzdelmekhez sok erőt kívánunk.

Tisztelt Egybegyűltek!

Kívánom ez ünnepen, hogy a Soproni Képzőművészeti Társaság közös  tárlata és a könyvbemutató még hosszú ideig legyen rangos ünnepsége, fontos eseménye a város életének.

 Bősze Balázs költő egy évekkel ezelőtti megnyitó beszédében fogalmazott itt így:

„…örömmel jöttünk készülődni Advent (…) vasárnapján. Harmatozzatok égi magasok!  Az égi magasok alapnyomokban belénk ivódtak emberré válásunkkal, istenképűségünkkel. Alkotólelkű természetű emberként a teremtett meglévőből alkotunk ugyan, ám ezzel mégis csak mi közelítjük meg leginkább a Hatalmasat, a mindenség Teremtőjét.”

Köszönöm, hogy meghallgattak, Áldott Ádventet kívánok így Ádvent második vasárnapján!