datum+nevnap
| | |


Belvárosi képek
 
 
Turisztikai Portál Önkormányzati Portál E-Ügyintézési Portál Társulás

továbbküldés e-mailben | nyomtatás

Ahová néztek, mindenütt Széchenyi szellemével találkoztok - idézte Jókait Firtl Mátyás

Ezer esztendő legnagyobb magyarja Széchenyi, aki a közjó szolgálatát a nemzet egészére kiterjesztette. Ezért fontos, hogy a nemzet zarándokhelyévé – a nemzet egymásra-találásának és összetartozásának kultikus  helyévé – váljon nagycenki nyughelye, a Széchenyi-örökség többi helyszínével, aminek lehetőségét a jelenlegi Magyar Kormány elkötelezettsége és támogatása teremtette meg - mondta emlékező beszédében Firtl Mátyás.



Nagycenk nagyközség a helyi templomban emlékezett gróf Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyar halálának évfordulóján.

 

IMG_8971aaaaaaccccc.jpg

 

Az ünnepséget a helyi templomban tartották, amelyet követően a Széchenyi szobránál elhelyezett koszorúk előtt hajtottak fejet az ünnepség résztvevői, akik között Firtl Mátyás, a térség országgyűlési képviselője, Csorba János, nagycenk polgármestere, a térség polgármesterei, civil szervezetek képviselői.

 

IMG_8976aaaaaaaaccccc.jpg

Ünnepi beszédet Firtl Mátyás mondott.

 

 Firtl Mátyás ünnepi beszédének leirata:

„Mikor a földi hatalmak nem hallgattak szavára, feltört az egekbe, oda appellálta nemzete ügyét.”

 

Tisztelt Polgármester Úr! Főtisztelendő Plébános Úr! Tisztelt Széchenyi Család!

Tisztelt Nagycenkiek! Kedves Hölgyeim és Uraim!

 „Mikor a földi hatalmak nem hallgattak szavára, feltört az egekbe, oda appellálta nemzete ügyét.”

-mondta Jókai Mór, a Nemzeti Kaszinóban elhangzott serlegbeszédében, 1881 február 7-én.

Majd így folytatta:

„ S nem ment el hiába.

Tekintsetek körül.

Ahová néztek, mindenütt Széchenyi szellemével találkoztok.”

 156 évvel a legnagyobb magyar halála után, Nagycenken, a régióban és ahová csak nézünk szerte e hazában, mindenütt szellemével találkozunk: a cselekvésre késztető, tettvágyhoz erőt adó, alkotó-szellemével.

 Tisztelt Megjelentek!

 A Pesti Napló 1860 április 10-ei címlapján fekete keretben tudatta, hogy „az, kit pályatársai a legnagyobb magyarnak neveztek, nincs többé. Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN meghalt.”

A hír egy-két nap alatt bejárta az országot.

Széchenyi  - Jókai Mór szavaival – „olyan évben halt meg, amikor még a tavaszi fűszál is érzi, hogy a földnek, melyben gyökerei vannak, a neve: haza.”

 Széchenyiben akkor már politikai ellenfelei is a legkorszerűbb fejlődés reformerét tisztelték. Nagyságát és zsenialitását kortársai is érzékelték. Azt, ami később, a történelmi távlattal vált nyilvánvalóvá: hogy modernkori történelmünknek nincs még egy olyan személyisége, aki egy személyben testesítette meg mindazt, amit a magyar polgárosodás folyamatában a magyarság azóta is és a jelenben is átél.

Mert a jelenben is: „Ahová néztek, mindenütt Széchenyi szellemével találkoztok.”

Saját halottjának tekintette Széchenyi grófot a nemzet annak ellenére, hogy hivatalos gyászról nem lehetett szó. Éppen ezért hiteles az a nagyméretű nemzeti gyász és tisztelet, amelyet Széchenyi halála kiváltott.

Az újságok külön rovatot indítottak a gyászrendezvények híreinek, a Széchenyi-méltatásoknak. Kistelepülések, nagyvárosok tartottak a halott lelki üdvéért szentmiséket, istentiszteleteket Soprontól, Székelyföldig, Felvidéktől Horvátországig.

A felekezeti elkülönülést is feloldotta a gyász nemzeti mérete.

Minden válaszfalat eltüntetett a nemzet soraiban Széchenyi halála.

 „Megsiratja főúr és pór; hazafi és idegen; jó barát és ellenfél; mert bizony, mindenkinek halottja ő.” –írja Jókai.

 A százötvenhat évvel ezelőtti nagycenki temetés története is ezt bizonyítja.

A Vasárnapi Újság pedig így ír:  
„Mi Széchenyi nevének legnagyobb emléke? Pest!  Ki köszönhet legtöbbet Széchenyi életének? Pest!  Kinek van legtöbb oka mélyen gyászolni Széchenyi halálát?
Pestnek! És az ország fővárosa bebizonyítá azt, hogy jól tudja, KI halt meg” .

 És, ma, itt Nagycenken, Széchenyi életének meghatározó helyszínén, a családi otthont jelentő helyen, ott, ahova hazaérkezett és ahol nyughelyet talált, halála 156. évfordulóján és születésének 225. évében, a mai, fejlődő Magyarország polgáraiként,-  amelynek alapjait Széchenyi tette le, - büszkén mondhatjuk, mintegy parafrázisaként a korabeli Vasárnapi Újság cikkének:

 „Mi Széchenyi nevének legnagyobb emléke?
A polgári fejlődő Magyarország!
Ki köszönhet legtöbbet Széchenyi életének?
A magyar nemzet egésze!
Kinek van legtöbb oka mélyen gyászolni Széchenyi halálát? Minden magyarnak!
Igen, mi, Széchenyi István földjén jól tudjuk, KI halt meg és azt is, hogy mit tett!

 „Széchenyinek legméltóbb panteonja: életének és tetteinek egyszerű története.” – írja Falk Miksa.



IMG_8979aaaaaaaccccccc.jpg

 Tisztelt Ünneplő Nagycenkiek!

 Az Országgyűlésben március 30-án, Gróf  Széchenyi István születésének 225. évfordulója tiszteletére országgyűlési határozatot terjesztettünk elő és fogadtunk el, azért is, hogy a 21. század elején a nemzet minden tagjában tudatosuljon, mindaz, amit Széchenyi tett;  hogy kifejezzük minden magyar tiszteletét a modern, polgári Magyarország megteremtője, a Legnagyobb Magyar iránt, ráirányítva a figyelmet korszakformáló eszméire, életművére, tevékenységére, és arra a cselekvő hazaszeretetre, amely mindezeknek mozgatóereje.

  Tisztelt Egybegyűltek!

A mai nap nem gyásznap, hanem annak napja, amikor Széchenyi " feltört az egekbe, oda appellálta nemzete ügyét.” És megtehette, mert földi élete hitelesítette ezt az ügyképviseletet!

 Tisztelt Egybegyűltek!

1830-ban jelent meg Széchenyi István fő műve: a Hitel.

Életművében a hitel szó többes jelentésű. A pénzügyi tartalom mellett, jelenti a megbízhatóságot, másrészt az erkölcsi hitelességet is.  Célja ezzel nem csak az volt, hogy a magyar nemesi birtokos polgári birtokossá váljék, hanem az is, hogy a magyar nemes NEMES magyarrá legyen. Jelszószerű elemeivé emelte ennek a nemességnek a nemzet iránti elkötelezettséget és „a közértelmességet”, továbbá „a szabadságot és a bátorlétet.”

 A „bátorlét” a vállalkozás merészségét és lendületét jelenti, és jelenti a civil kurázsit, a polgári szabadság teljességét.  A fejlődés útját.

 Széchenyi elképzeléseit nemcsak a Hitelben, de az azt követő műveiben alakította aztán, formálta cselekvési programmá, majd mintateremtő szándékkal igyekezett azt a magyar közegben meghonosítani. Elméletben és gyakorlatban.

 És a magyar polgári átalakulás Széchenyi által elindított folyamata  halálával nem ért véget. Az, hogy manapság is példaként tekintünk rá, jelzi: a folyamat máig tart.  Ezért is tartom fontosnak azt a kormányzati figyelmet, amely 2014. óta a Széchenyi-emlékhelyekre, kifejezetten Nagycenkre irányul. 

Hogy, Östör József szavaival fogalmazva, aki Sopronvármegye országgyűlési képviselője volt: nem csak „ mi, Sopron vármegyeiek”, de az egész nemzet különösen büszke lehet arra, „hogy Széchenyi Istvánt, aki élete meghatározó éveit Cenken és Sopronban töltötte - , „ezer esztendő legnagyobb magyarja-ként” tarthatjuk számon..

Ezer esztendő legnagyobb magyarja, aki a közjó szolgálatát a nemzet egészére kiterjesztette.

Ezért fontos, hogy a nemzet zarándokhelyévé – a nemzet egymásra-találásának és összetartozásának kultikus  helyévé –váljon nagycenki nyughelye, a Széchenyi-örökség többi helyszínével, aminek lehetőségét a jelenlegi Magyar Kormány elkötelezettsége és támogatása teremtette meg.

A kormány támogatásának köszönhetően ünnepelhetünk idén egy olyan jubileumi évet  – közösen -  a nemzet egészével, amelyben a  Széchenyi–örökség, a Széchenyi-emlékhelyek és -szellemiség rangjához és értékrendiségéhez méltó helyreállítása folyamatosan zajlik.




IMG_8984aaaaaaccccc.jpg

Tisztelt Emlékező Közösség!

Beszédem indításaként Jókai Mórnak, a Nemzeti Kaszinóban elhangzott serlegbeszédéből idéztem, mint korabeli hiteles méltatásból.

 A közügyek természetéből adódóan a mai időkkel és teendőkkel való nyilvánvaló párhuzam, a Széchenyi-életmű örökérvényűsége és máig ható ereje és parancsa okán, a Jókai-serlegbeszéd záró gondolataival zárom beszédem:

„Mikor a földi hatalmak nem hallgattak szavára, feltört az egekbe, oda appellálta nemzete ügyét.

 S nem ment el hiába.

 Tekintsetek körül.

 Ahová néztek, mindenütt Széchenyi szellemével találkoztok.

 Az országot vasúthálózat szövi át; országunk szíverén gőzőshad rajzik; (…) világkereskedelem… Rakoncátlan folyóink medrük közé szorulnak, millió hektárjai a termőföldnek szabadulnak föl mocsárfenékből; gép dolgozik a mezőn; (…)
 Itt mindenütt Széchenyi szelleme járt.

 Tudományos intézeteink a kor színvonalára emelkedtek, színművészetünk leverte versenyzőit, képzőművészeinket a kerek világ dicsőíti, költőinket elismeréssel fogadják, (…)
 Itt Széchenyi szelleme járt.

 Terjed a haladó mozgalom: ipar, kereskedés, gazdászat útján, s megérett a gondolat a magyarban, hogy az üzlet nem szégyen, csak a rossz üzlet a szégyen.

 A magyar vállalkozni tanul, s ha jól tanul, gyarapodik.
Itt Széchenyi szelleme járt.

 Nézzétek meg a fővárost (…) várlakával, büszke palotasoraival, kereskedelmi rakpartjaival, felhalmozott áruival, pompás indóházával, vízvezetékével, gázvilágításával, (…) lánchídjával, emlékszobraival, viruló közintézeteivel, (…) emlékbaráti, közművelődési társulataival, szilárd hitelintézeteivel, Nemzeti Casinójával és kereskedelmi Lloydjával…
Nem Széchenyi szelleme alkotta-e mindezt?

 Halljátok meg, hogy zeng a magyar szó (…)  mondjátok, hogy ezt a hosszú utat a bécsi trónteremtől a kunyhóig nem Széchenyi szelleme járta-e meg?

 S nézzétek meg a helyet, amit Európában elfoglaltunk ma! Hajdan csak akkor vettek bennünket számba, mikor háborút kellett csinálni, most számba vesznek mikor békét kell fenntartani.

 Nem Széchenyi szelleme ül-e ott a tanácsban?

(…)

 Uraim, barátaim, ifjú nemzedék! Vegyétek át az örököt, amit Széchenyi István hagyott rátok!  A ti kezetek alatt az alapkőből vár lesz, a csemetéből pálma lesz, a népből nemzet lesz, az országból hatalom lesz.”

  Vagyis: erős ország lesz!

 Jókai így folytatja: „… hódítsuk meg Magyarországot még egyszer, (…) a szellem, az ipar, a munka, a civilizáció fegyverével! (…)  

 Széchenyi szelleme vezessen benneteket s általatok mi magyar hazánkat diadalról-diadalra, hogy a kezdő millenniumból átkiálthassátok az elmúlóba a büszke jelszót:

  „Magyarország, a melyről Széchenyi azt mondta, hogy „lesz”, az a Magyarország „megvan”!

 Igen, ahova nézünk ma is, mindenütt Széchenyi szellemével találkozunk, különösen itt, Nagycenken, ahol büszkén mondhatjuk, születése 225. évben: az a Magyarország ”megvan”!

IMG_9002aaaaacccc.jpg

.

IMG_9015ccccc.jpg

.

IMG_9027ccccc.jpg

2016. április 8. / Régió