![]() |
![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() ![]() |
![]() |
Holle anyónak földöntúli hatalma van. Irányítja az emberek életét, a tengerek vándorlásait, dunyhájából hó hull a földre, zenélő csodahárfájára fiú és lány között szerelem ébred a földön.
A klasszikus mese nyomán készült színdarab csodálatos és varázslatos világba repíti a színház gyerek nézőit, de még az őket elkísérő felnőtteket is. Így történt ez azon a délutánon is, amikor teltházas nézőtér előtt mutatta be a Petőfi Színház a Grimm testvérek meséje nyomán Pozsgai Zsolt által átírt Holle anyó című mesejátékot.
- Ez az első rendezésem, így természetesen ez a legkedvesebb és nyilván az is marad életem végéig. Mivel játszom is a darabban, így nagyon fárasztó időszakon vagyok túl és már kezdem érteni, hogy a rendezők miért őszülnek korán – vall a mesejáték keletkezésének körülményeiről Nyírő Bea, akit a soproni közönség elsősorban színésznőként ismer.
- Egyrészt hálás dolog gyerekeknek játszani, de egyúttal olyan nehézségekkel is számolni kell, melyek az úgymond felnőtt daraboknál nincsenek, hisz a gyerekek még nem tudnak a valóság és a fikció között különbséget tenni. A gonosz boszorkának igazán gonosznak kell lennie, az aranyeső és a szurokeső nagyon valósághű kell hogy legyen, ugyanis a gyerekeket nem lehet és nem is szabad becsapni, mert akkor kibillen az egész játék és elkezdenek másra figyelni. Reményeim szerint sikerült ezt a Grimm mesét oly módon színpadra állítani, hogy a gyerekek el is hiszik a varázslatot.
Hogy ez sikerült, mi sem jelzi jobban, mint hogy a hétfői előadás alatt egy aranyos kisfiú, elcsukló hangon fölszólt a színpadra: akkor most én is elmehetek Holle anyóhoz egy kicsit takarítani…?
Pluzsik Tamás