| |

Diadalívek rokona - Melocco Miklós az áttörés emlékműről

Melocco Miklós az Áttörés szoborkompozíció alkotójaként járt Sopronban, abból az alkalomból, hogy május 16-án tették le ünnepélyes keretek között a Páneurópai Piknik és határáttörés 20. évfordulójára tervezett emlékmű alapkövét a határáttörés helyszínén.

Melocco Miklós a Liszt-központban eddigi műalkotásairól, ars poeticca-járól, a Sopronpusztára tervezett szoborkompozíciót ihlető gondolatairól is beszélt.

- Magyarországon ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy ha emlékezünk, akkor a tragédiákra, a bánatos, a szomorú dolgokra emlékezünk. A magyar emlékművek általában a tragédiáról szólnak. Ehhez vagyunk szokva az I. világháború, a II. világháború, az 1956-os emlékművek erről szólnak. Ezúttal a Páneurópai Piknik helyszínén készülő alkotás másról szól – mondta Melocco Miklós abból az alkalomból, hogy a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban pódiumbeszélgetésen vett részt.

Az Áttörés-emlékmű a diadalívek rokona

- Az emlékműveknek van egy egészséges válfaja is a világon: ezek a diadalívek. A Páneurópai piknik eseménysorozata az emlékművét is úgy kell felfogni, hogy végre, egyszer nem valami siratnivalónak állítunk emléket. A határnyitás emlékműve tulajdonképpen a diadalívek rokona lesz, mert itt egy rab nemzet engedett szabadságra egy másik rab nemzetet.

- Ritkán fordul ez elő, és büszke lehet rá az ember, ha annak a rab nemzetnek a tagja, amelyik a szabadságát adta egy másik nemzetnek. Ezért nem tragikus, nem siratnivaló az esemény, és ezért készül egy diadalív, azaz egy olyan mű, amely a diadalív rokona – mondta Melocco Miklós.

A művész kifejtette: A nagyon komoly diadalívek alatt nincs forgalom, ugyan át lehet menni alattuk, de igazából jelképek, és alattuk nem közlekednek.

A sopronpusztai emlékműről szólva Melocco Miklós kifejtette: Azért mondtott igent a megtisztelő feladatra, mert ,,végre egyszer egy egészséges dolognak állítunk emléket.”

A magyar nép nem azonos a kormányával

- Annak, hogy akkor egészségesen gondolkodtunk. Ma különösképpen is szükség van erre, tudatosítani, hogy a magyar ember nem rossz ember, nem szolga, nem olyan, mintha eltűrne minden disznóságot, és végképp nem azonos a kormányával.

- Mert mindig bosszant, dühít és utálom, amikor azt hallom, hogy Magyarország sereghajtó, Magyarország lemaradt; nem Magyarország a rossz, hanem a kormánya. Tessék kérem, már kettéválasztani a nemzetet államra és népre! Nem igaz az a mondás, hogy minden népnek olyan uralkodói vannak, mint amilyent megérdemel. Soha a népnek még olyan jó kormánya nem volt, mint amilyent megérdemelt volna.

A magyar népre ne tessék rosszat mondani, és különösen magyar ember ne mondjon rosszat a népére, mert a tiszteletlenség, szemtelenség és értelmetlen is és utálatos – fogalmazott Melocco Miklós, aki az Áttörés emlékmű gondolatiságára, az abban megfogalmazott üzenetre térve kifejtette:

- Ez a történet, hogy mi rabok kiengedtük a rabokat, egy olyan momentumot jelöl, amelyben végre harmóniában volt a vezetés és a nép. Egy nép óhaja volt, hogy ezt az ocsmány határt meg kell szüntetni. Ennek a harmóniának az emlékműve lesz az Áttörés-emlékmű, amely több, mint 50 százalékban építészet, ebben segít Szénási József és Párkányi Rab Péter is.

Melocco Miklós a közönségtalálkozón több alkotásáról is beszélt: a székesfehérvári Szent István-szoborról, a Radnóti-szoborról, az Ady-megformálásairól, és az 56-os emlékművéről, egyben betekintést nyújtva a közönségnek az alkotás mögötti gondolataiba, érzéseibe, szándékaiba.

B. Tóth Éva