Advent második lángja lobbant fel ma
Az adventi koszorú második gyertyáját gyújtotta meg ma Abdai Géza alpolgármester a soproni advent rendezvényén a Bástya téren. A fénygyújtás lélekemelő eseményén Gabnai Sándor, evangélikus esperes mondta el gondolatait.
„Neki növekednie kell, nekem pedig alászállnom” - idézte János evangéliumát a gyertyagyújtás alkalmából Gabnai Sándor. Advent második vasárnapján fényt gyújtunk, ugyanakkor ,, ma nemcsak ádventi gyertyagyújtást ünneplünk, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ezen a vasárnapon, december 6., Mikulás van” - fogalmazott az esperes. - Amikor meggyújtjuk a fényeket, azok felfele mutatnak, úgy, ahogy egykor az első Mikulás, Miklós püspök is tette.
Ezt követően kifejtette azt, hogy mennyi féle – sok félrevezető – Mikulás-képünk van.
1. Az óceánon túli emberünk azt mondja rá: Te vagy Santa Claus! Felismerni pirospozsgás, joviális alakodról, kedves pocakodról, prémmel szegélyezett kabátodról, hamisítatlan western-csizmádról, úgy ahogy azt Elvis Presley is világgá énekelte: „Itt jön Santa Claus”. Azóta ez dívik át az államokon. Van zsákodban minden jó, pop-corn, hamburger, Coca-Cola…
2. Keleti vidékek embere azt mondja: Bátyuska, te vagy Gyegy Maróz, Fagy Apó. Korán jöttél, hiszen szilveszterre vártunk Sznyegurocskával, Hópelyhecskével együtt. Nálunk ti hozzátok a fenyőfát és az ajándékokat. Szpaszíba!
3. Megtermett szőke finn köszönt: Hüüve peive! Te hazánkfia vagy Joulipukkit, aki rénszarvasok, köztük a Rudi vontatta szánon érkezik Lappföldről! Te vagy a Nokia mellett legfőbb kincsünk, érted hajtanak píárosaink éjt nappallá téve. Lehet hozzád leveleket küldeni!
4. A nem hívő is szól. A piacon vett susogó melegítőjében tesz bizonyságot: „Te vagy a Télapó! Így is énekeljük: Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, kedves Télapó.” Veled akartuk kiváltani a klerikális, reakciós, kispolgári csökevényeket, jézuskát, mikulást, angyalkát.
5. Sokakból feltör a kiáltás: Te vagy a Mikulás! A húsvéti nyuszi unokatestvére! Segítesz lendületbe hozni a kereskedelmet! Merthogy csokiból vagy a legfinomabb.
Rengeteg Mikulás-kép ez. Pedig ma Miklós püspökről kellene inkább szót ejteni. Akiről tudjuk, hogy
Myra püspöke volt a mai Törökországban, pedig nem akart püspök lenni – ő lépett be először a templomba, miután az egyházfők megállapodtak, hogy az lesz az új püspök, akibe először belebotlanak. Alázatosan felfele mutatott. Nem akart sikert, tisztet, pozíciót, csak Urára akart mutatni.
Egyszer megsegített egy nagy szegénységben élő családot, hogy ne kelljen eladni az apának a lányait rabszolgának. Erről értesülve pénzt adott nekik titokban, aminek segítségével elkerülhették a rettentő sorsot.
Ő volt, aki a Níceai zsinaton egyik előterjesztője a ma is érvényes dogmáknak.
Egy alkalommal kalózok támadták meg városát, hogy a gyermekeket rabszolgákká tegyék. De Miklós összeszedte a templomi aranyat és kegytárgyakat, azt átadta a kalózoknak a gyerekekért cserébe. Sokaknak megbotránkoztató volt e tette, mégis legalább így a gyermekek megmenekülhettek.
Ezért ajándékozunk ezen a december 6-ai napon gyermekeinknek, az ő példáját követve. Talán szent volt? Nem ez a fontos, hanem az, akire rámutatott.
Arra a Jézusra, aki él, aki a fényesség az életünkben, mint a világ világossága. Azért segített példát adva a szegényeken, mert ezzel is Jézust akarta követni. Tőle kapott erőt, hitet, tehetséget, bátorságot, derűt. Jézusra mutatva osztotta szét vagyonát. A templomba is azért ment, mert Urától erre kapott útmutatást. Titokban járt-kelt és tett jót, hogy ne ő legyen a fontos, akinek ezt megköszönik, hanem a Mestere.
Ő kéri ma tőlünk, hogy ne vele foglalkozzunk, hanem az érkező Megváltóra figyeljünk. Felhajtások helyett éljünk úgy, ahogy Keresztelő János is sugallta: „Neki növekednie kell, nekem pedig alászállnom”. – hangzottak Gabnai Sándor, evangélikus esperes szavai, a második gyertyagyújtás alkalmából a soproni adventben.
(sopron.hu)