Kálvin Év: Kálvinról a Kálvin Körben
A Soproni Kálvin Kör rendezvényén dr. Vladár Gábor, a soproni református gyülekezet lelkésze, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora tartott előadást a Kálvin Év alkalmából Kálvin öröksége címmel.
Kálvin öröksége igazából arra a kérdésre ad választ, hogy mit jelent reformátusnak lenni – fejtette ki előadásában dr. Vladár Gábor, aki hosszasan sorolta mindazokat a változtatásokat, amelyek Kálvin János reformációjával jelentek meg az egyházban.
Például bevezette a folyamatos Szentírás-magyarázatot, az istentiszteleti éneket megtartotta, sőt, anyanyelvű, versbe szedett zsoltárokkal egészítette ki az addigi énekeket, miközben nagy hangsúlyt fektetett a gyülekezeti éneklésre.
Az anyanyelvű zsoltárok hatása a református vallásgyakorlás kereteit messze meghaladta: többek között, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, és rajtuk kívül, felekezetre való tekintet nélkül, még nagyon sok zeneszerző dolgozta fel a zsoltárokat. Ez annak jele, hogy ezzel is maradandót és sajátosat alkotott Kálvin, hiszen ha valaki valami egyedit tud alkotni, adni, akkor arra mások is felfigyelnek, abból mások is ihletődnek.
A reformátor az erkölcs felügyeletét, – amolyan polgárőrséget – a presbitériummal alakította ki, a gazdaság működését és a menekültügyet is velük együtt felügyelte.
Miután a Biblia olvasását előtérbe helyezte, ezért kialakult az olvasni tudásra való igény, amely mozgatóereje volt a magas nívójú iskolahálózat, a kollégiumi rendszer kialakulásának. A kálvini tanok a gazdaság fellendülését segítették, azzal, hogy a 2-3%-os kamat szedését engedélyezték.
Összegzésképpen, az előadáson az is elhangzott, hogy Kálvin a 21. században ugyanúgy megtalálta volna a feladatát és küldetését, mint a maga korában.
Öröksége a mai napig érezhetően hat abban a szellemiségben, hogy a reformátusoknak igényük van arra - , mi több, keresztyéni kötelességüknek érzik, hogy aktívan és felelősségtudattól vezérelve részt vegyenek a közösség életének alakításában, a közéletben, ha szükséges kitartó munkával.
Tóth Cseperke