Az erdészeti felsőoktatás két évszázadának, erdész generációk ezreinek és európai hírű professzoraiknak állít emléket ez a tábla, akik a hallgatókat emberségre, tudásra, hazaszeretetre és elkötelezettségre nevelték.

Körülötte az első és a második világháború és 1956 hőseinek emléktáblái állnak, akik Selmecbányán és Sopronban megtanulták, hogy ha kell, a legnagyobb áldozatot, az életáldozatot is meg kell hozni.

Az 1956-os exodus emléktáblája azt mutatja, hogy az elvetett magonc, ha más helyre került is, életben maradt, mert mindaz a tudás, ami Selmecbányáról és Sopronból származott, a világ más részére is elvitte a magyar erdészet hírnevét. Az elmúlt évben az Erdőmérnöki Kar sokféle programmal ünnepelte ezt a szép, eredményes és dicsőséges 200 évet. Mindezt megkoronázta az a siker, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság hozzájárulásával ismét ötéves lett az erdőmérnöki képzés, képzési rendszerében az orvos- és a jogászképzéssel, tehát elitképzésekkel emelték egy sorba. Ez hihetetlen örömet jelent, ugyanakkor nagy felelősséget ró a kar vezetésére, tanári karára és hallgatóira. Ehhez ad erőt és erkölcsi tartást a két évszázad, melyet méltóképpen örökít meg Sz. Egyed Emma szobrász kiváló alkotása.

Álljon itt felkiáltó jelként, figyelmeztessen, hogy szakmai és erkölcsi kötelezettségeink vannak múltunkkal és történelmi hagyományainkkal szemben – mondta avató beszédében Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora. Az avatáson Krug Lajos: Selmecbánya című versét Szépligeti Mátyás Radnóti-díjas versmondó hallgató szavalta.

Csiha Tünde Noémi