Világörökség
Az UNESCO világörökségi listájára 2001. decemberében került fel a Fertő táj, mellyel elismerték a táj, az itt lévő települések, a kulturális és természeti értékek világviszonylatban is különleges jelentőségét.
A felterjesztést Magyarország és Ausztria közösen kezdeményezte és közös megvalósításban készült el a táj kezelési terve is. Mindez jelzi, hogy az Európai Unió szellemében nem az államhatárok, hanem a táj természetes határai szabják meg az együttműködés kereteit.
A Fertő tó kulturális táj páratlan természeti szépségű és esztétikai jelentőségű területeket foglal magában. Északon a Lajta-hegység elődombjai, nyugaton a Ruszt-balfi dombság és Fertőrákos erdői, erdőszélei, száraz rétjei, szőlősei éppúgy mint a délkeleti sík vidék és a déli vizes, nádas területek, a fertőbozi dombvonulat, a táj a flóra és a fauna páratlan sokféleségét vonultatja fel viszonylag kis területen.
A természeti kincsek rendkívüli kulturális, történelmi és építészeti értékekkel párosulnak. Egymástól éghajlatában és élővilágában jelentősen eltérő tájegységek kapcsolódnak egymásba:
kontinentális, síksági sztyepptó- szubmediterrán dombság
- szubalpin középhegység
Puszta, sztyepptó és az Alpok nyúlványai találkoznak ezen a vidéken, Európán belül ez a terület egyedülállónak mondható. E tájon valóban átélhetjük, megtapasztalhatjuk a természet sokszínűségét, ezerarcú szépségét.
A világörökségi területet az első világháború óta államhatár szelte ketté. 2007. december 21-óta a határok fizikai értelemben megszüntek. Fertő tó – Neusiedlersee kulturtáj, nemcsak a kultúra és a természet integrációjának, hanem két ország együttműködésének is igen fontos megnyilvánulása.
Ez az a hely, ahol Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria közötti finom átmenet érzékelhető, sokkal több az a történelmi, kulturális, természeti közös érték ami összeköt, mint azok a dolgok melyek elválasztanak. A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja, melyen kivételes természeti környezetben egyedülálló tájegység alakult ki.
A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18–19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs hatással a földrajzi megosztottság.
A világörökségi terület részei Ausztriában:
- az UNESCO által bioszféra rezervátumnak nyilvánított Neusiedlersee-Seewinkel (Fertő-tó-Fertőzug) terület
- a tó nyugati partján fekvő, Rust (Ruszt) szabad város egészében a műemlékvédelem alatt álló óvárossal
- Mörbisch (Fertőmeggyes)
- Oggau (Oka)
- Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza)
- Purbach (Feketeváros)
- Breitenbrunn (Fertőszéleskút) és Winden (Sásony) tóparti falvak földjeikkel együtt
- St. Margarethen (Szentmargitbánya) területének egyes részei (Római kőfejtő)
- Oslip (Oszlop)
- Schützen am Gebirge (Sérc)
- Jois (Nyulas)
- Neusiedl am See (Nezsider) és Weiden (Védeny) egyes területei
- továbbá a tótól keletre eső Neusiedlersee-Seewinkel Nemzeti Park és Podersdorf (Pátfalu)
- Illmitz (Illmic) és Apetlon (Mosonbánfalva) falvak
- Gols (Gálos)
- Frauenkirchen (Boldogasszony)
- St. Andrae (Szent András) és Pamhagen (Pomogy) települések bizonyos területei
Magyarországon:
- A Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-táji teljes területe
- Fertőrákos a műemléki területként védelem alatt álló településmaggal együtt, a Páneurópai Piknikhez vezető útig
- a nagycenki Széchenyi-kastély, beleértve a kastélytól induló hársfasort
- Fertőd belterülete
- az Esterházy kastély védett műemléki környezete, Fertőd tó felé eső területeű
- Sarród, Fertőboz, valamint Fertőszéplak, Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Balf (Sopron településrésze) települések belterülete és a tó felé eső külterülete
