Gyalóka

A falu Győr-Moson-Sopron Megye délnyugati részén, Sopron és Kőszeg között helyezkedik el. Területe 3,93km2, lakóinak száma 84 fő. A település első írásos említése 1308-ból való. Középkori birtokosai az Osl nemzetségből leszármazott családok és a Kanizsayak. 1544 táján még jobbágyközség, lakossága mindössze 3 porta volt, ez is fizetésképtelen szegény, így 1549-re a község a jobbágytalan nemesi falvak sorába süllyedt. A község birtokos családjai közül a Gyalókay Dóra után a Ládonyiak, Garázdák, Gergóczok, Polányiak és Akácsok következtek. A gyalókai Dukkon-malom élénk üzlet tárgyát képezte: 1580 körül Gongol, alias Molnár Jánostól vette meg Podgorszky János pannonhalmi kapitány. 1585-ben az ő fia adta el pécsi Bornemissza Jánosnak és nejének, Patyi Annának, továbbá Polányi Gáspárnak és Farkasnak, Garázda Benedeknek, akik elzálogosították a csapodi Kálmán Barnabásnak.

A 17. században a szomszédos Salamonfán birtokos Rátkayak vásároltak Gyalókán birtokot, így a község nagy része átment azoknak a Rátkayaknak a tulajdonába, akik a 18. század elején Zichy Ádám, Kéry László és Jely Pál mellett újból földesurak, vagyis telkes jobbágyok urai. Gyalóka a Rátkayak kezében újból betelepült telkes jobbágyokkal.

A 18. század közepén – valószínűleg zálog gyanánt – a kamalduli atyák birtokában volt. Az 1780-as évektől kezdve a Meskó-család lett a birtokos. A múlt század első felében a község Molnár Lajos megyei tiszti főügyész tulajdonát képezte. A paraszti birtokállomány 250 kishold szántóból állott, telkes jobbágyainak száma 20 körül mozgott.

Lélekszáma 1787-től 1930-ig 223-ról 317-re nőtt. A gróf Meskó-család birtokában álló urasági major az összevásárolt kisnemesi telkekből alakult ki. Az I. világháborúban 14 fő, a II. világháborúban 8 fő halt hősi halált. A két világháború között a falu birtokosa, az Újhelyi-család volt. A falu munkára fogható lakosságának a 10%-a volt zsellér, 10%-a pedig cseléd az újhelyi birtokon. A falu nagy része a földművelésből élt, az iparosok kisebbségben voltak: kovács, cipész, asztalos, ács, kőműves. Volt még kocsmáros és vegyesboltos. A falu határát érintő Répce 3 malmot hajtott. A II. világháború idején a falu népe az Újhelyi-kastély pincéjében bújt, amíg a szovjet csapatok átvonultak. A 80-as évek második felében korszerűsítették a villanyvilágítást, ravatalozót építettek, orvosi rendelőt alakítottak ki. A falu 1990-ben önállóvá vált. Napjainkban az igazgatási tevékenységet a körjegyzőség hivatala látja el, amelynek fenntartója Szakony – Gyalóka községek önkormányzata. A település teljes közműellátással rendelkezik. A községben jelenleg négy vállalkozás működik, amelyből két vállalkozás a mezőgazdaságban tevékenykedik, két vállalkozás szolgáltatást végez (kisgépek szervizelése, javítása). Napjainkban nincs intézmény a településen. Művelődési, sportolási lehetőség a szomszédos településeken, orvosi ellátás Zsira községben van.

Nevezetességek:

• Keresztelő Szent János templom (1761)
• Nepomuki Szent János-szobor (XVIII. század második fele)
• Régi sírkövek (temetőben)