Lövő
A Kisalföld északnyugati részén található, Sopronkövesd, Völcsej, Nemeskér és Röjtökmuzsaj községekkel határos. Területe 17,52km2, lakóinak száma 1463 fő. A község éghajlata mérsékelt, levegője tiszta, a település határát érinti a Kisalföld legnagyobb összefüggő erdeje, amely nagyvadakban gazdag. Lövő történetének legősibb emléke a község északkeleti határában emelkedő domb, a „Várhely”, amely a kelták őrhelyéül szolgált. Később az őrállomást a rómaiak vették birtokukba. Először akkor bukkant fel a Lövő név, amikor „Várhely” avar-magyar őrállomás lett.
A település a XIII–XIV. században földesúri birtok, ekkor Lövő lakosságát német telepesekkel frissítették fel. Lövő a XV. század második felében rövid időre mezővárossá vált, azonban ennek a címnek a török világgal nyoma veszett. A törökök Bécs felé haladva majdnem teljesen elpusztították a falut, 1683-ban a megmaradt részt a franciák égették fel. Lakói szétszéledtek, a legtöbben Nagylózsra költöztek. Abban az időben Széchenyi György esztergomi érsek volt Lövő földesura, aki telepesek, jobbágyok csalogatására egy 1691-es szabadságlevélben arról biztosította a bevándorlókat, hogy jobbágyok maradnak, de robotolni nem kell, azt pénzben megválthatják. Akkoriban költöztek a horvátok és az un. Taxalisták, akik nem voltak nemesek, de szabadon költözhettek. Az 1711-es pestisjárvány után ismét sok német telepedett meg Lövőn, főleg iparosok. 1720-ban átépítették a romos templomot. Gróf Széchenyi Pál 1862-ben eladta birtokát a község lakóinak. Az 1865-ben megnyílt Sopron-Szombathely vasútvonal mellett Lövő állomást kapott. 1924-ben kezdte meg a termelést a lövői késgyár elődje. A gyárat a németek 1945-ben kifosztották és lerombolták. Az 1949-ben államosított késgyárat az ELZETT Soproni Gyáregységéhez csatolták, amely az 1990-es évek második felében a német ROTO 
cégcsoport tulajdonába került. Napjainkban a Roto Elzett üzem 700 környékbeli, és soproni embernek biztosít munkát.
A településen napjainkban 161 egyéni vállalkozó működik. Lövőn 1921-ben kezdte meg működését leányiskola és kisdedóvó, amely az államosításig a lövői irgalmas nővérek vezetése alatt állt. A településen 1888-ban gyógyszertár létesült, 1930-ban vágóhíd, 1936-ban strandfürdő kezdte meg működését. Lövő teljes közműellátással rendelkezik. 
Lövőn összevont intézményként, Általános Iskola és Óvoda működik. Az iskolai tanulók száma 173 fő, az óvodai gyermeklétszám 53 fő. A település közintézményekkel és egyéb szolgáltatásokkal való ellátottsága kiemelkedő a környező községek közül. Lövőn könyvtár, háziorvos, fogorvos, védőnő és állatorvos működik. A községben a lakosság kereskedelmi és szolgáltatási ellátását több szaküzlet és vendéglátó egység biztosítja. 2006-ban elkészült a Kulturális és Szolgáltató Központ, amely számos színvonalas rendezvény helyszíne. A központban kapott helyet a térségi feladatokat ellátó Családsegítő, Gyermekjóléti és Támogató Szolgálat, a munkaügyi központ és az Alpokalja mikro térség irodája.
Nevezetességek:
- Késő barokk Nagy boldogasszony római katolikus templom
- Barokk Szent György-szobor
- Búcsújáró kápolna
- Barokk pestis-emlék
- Klasszicista Keresztelő Szent János-szobor
Rendezvények:
- Búcsú
- Vásár
- Falunap