Egy emberközeli, élő hagyományú, természetességében működő világ fotókon
A soproni Erdélyi Házban nyílt meg Sélley Attila Erdélyt és a Csángóföldet bemutató fotókiállítása, amely értékes dokumentumjellegén túl, érzelemmel teli hitelességgel mutatja be a határon túl élő nemzettestvéreink mindennapjait, ünnepeit, emlékhelyeit, városait, falvait.
A soproni Erdélyi Házban elsőként ismertető előadás hangzott el a csángókról, amelyet dr. Kulcsár László, egyetemi tanár tartott, aki hangsúlyozta: Erdély értékei mellett fontos a csángókra való odafigyelés.
A fotókiállítást Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője nyitotta meg. A megnyitón közreműködtek a Lővéri idősek Klubjának énekesei.
Firtl Mátyás megnyitóbeszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Megjelentek!
Erdélyi tájak, csángó életképek és Csíksomlyó: ez a címe a mai kiállításnak.
Ha körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy ez a cím akár tartalomjegyzéknek is beillik.
Az életképnek, azaz a zsánerképnek van egy pontos műfaji meghatározása. Az emberek köznapi életének eseményeit, jeleneteit ábrázolja egy adott történelmi helyzetben, adott földrajzi helyen és életkörülmények között.
De ezeket az életképeket látva, egy másmilyen meghatározását is adhatjuk ezeknek az életképeknek.
Azt a meghatározást, amely szerint az ERDÉLYI képek, a szó szoros és valódi értelmében ÉLET-képekké válnak.
Ezek a képek úgy ÉLET-képek, hogy ÉLET-et közvetítenek, azaz: ÉLETET jelentő képek.
A minden nehézségek ellenére való megmaradás, a túlélés, a csakazértis élés képei. Az ÉLET-et jelentő hit, az ÉLET-et jelentő közösségi összetartozás képei.
Az sem véletlen, hogy a képsorozat nagyobb részében templomokat látunk, és az sem véletlen, hogy a Csíksomlyói búcsú hangulata, képei közvetítik az erdélyi szellemiség lényegi elemét a mai tárlaton.
A hitnek a mindennapokkal való, természetes és közvetlen kapcsolatát. A mindennapokban és ünnepekben megélt és átélt hitélményt az erdélyi szellemiség hordozza magában.
Erdélyi szellemiség. Sokan megírták ezt: Makkai Sándor, Ravasz László, Orbán Balázs, Kós Károly: az ő köteteiknek képi megjelenítése a mai tárlat.
A fotók visszaadják azt az emberközeli, élő hagyományú, természetességében működő világot, amelynek ereje a hagyománytiszteletben, a közösségi összetartozásban, az istenhitben van, az élet lényegének megélésében, a megpróbáltatásokhoz való hozzáedzettségben, mindabban, ami a mi jelenünkből kiveszőben van.
Tisztelt Megjelentek!
A magunk megmaradása érdekében is reménykedjünk abban, hogy ezek a képek, az ehhez hasonló jellegű kiállítások hozzásegítenek ahhoz, hogy létező és működő világként lelhessünk rá egy eltűnő világra, az utolsó előtti pillanatban. De mindenképpen olyan pillanatban, amelyben még elérhetők ezek az értékek, mi több átélhetők.
Hogy értékeit továbbéltethessük, legalább szellemiségükben.
Mit is látott, mit is örökített meg a fotográfus, Sélley Attila?
Azt, ami a magyar jelen számára már a tegnap, de ha vigyázunk rá, figyelünk rá, akkor a maga értékeivel a jelenünkké válhat. A dokumentáláson túl a fotók személyessége a másik nagy értékük.
Mindegyik felvételben benn van az alkotó, és így benne lehetünk mi magunk is.
Tisztelt Megjelentek!
Ravasz László református püspök írja az erdélyi emberekről: „Változatos a foglalkozása és változatos az életmódja, szelleme könnyebb, simább, árnyalatokban gazdagabb.
Gyorsabban kapcsol, nagyobb távolságokat fog össze, egyszóval alkalmasabb a meglepő szintézisekre. Ezért szellemesebb és ötletesebb nép. Kedélyének élénk hullámzása folytán ez a jellemvonása különösképpen kivirágzik. Lakodalma, tánca, játéka, irodalma teli van lélekkel, szikrával, fűszerrel és tűzzel s ugyanakkor népballadáiban a tragikum legtisztább fekete gyémántjai csillognak.
Különös érzéke van az árnyalatok iránt, s ezért vonalakban, színekben, dekorációkban egy csomó ismeretlen finomságot tud felmutatni. Közvetlenebb érintkezésben van idegen nemzetek géniuszával: megtermékenyül a szász nemzet lelkétől éppúgy, mint a román szellemben felgyűlt motívumoktól.”
Az erdélyi magyarság különös lelkiségének vonásait az erdélyi táj, a különleges hegyvidéki környezet is alakította. Az erdélyi magyar lélek legfontosabb tulajdonsága az ellentétes erők közötti okos és türelmes egyensúlyozás, a valóságismeret és annak alkalmazása a megmaradás érdekében.”
Mindezeknek az értékeknek képi közvetítői ezek a fotók, amelyeknek gazdagsága, a mi gazdagságunk is, ÉLET-et , azaz megmaradásunkat adó gazdagság.
A kiállítást megnyitom.
***
Sélley Attila fotókiállítása december 30-ig látogatható az Erdélyi Házban, a Fövényverem u. 15. szám alatt, munkanapokon 10 és 15 óra között.