Az új élet kibontakozása Eva Triller- Wiegisser képeiben

Éva Triller-Wiegisser művésznő a festészet kifejező eszközeivel bogozza azt a titkot, ami az emberiséget az istenkapcsolat megromlása következtében kezdetektől foglalkoztatja.

ülönleges útra invitál bennünket a művész. Évezredeket ível át a teremtéstől a megváltáson át a jelen pillanatig. Művészete által segítséget kapunk, hogy a jelen nagyböjti időszakban még hatékonyabban készüljünk a lelki feltámadás örömünnepére.

Megtiszteltetés számomra, hogy ehhez a nehéz lelki zarándokúthoz engem szemelt ki a Művésznő, hogy rövid áttekintésben a jelenlévők kalauza legyek.

Teremtés 1-5. A teremtésben a kegyelem gazdag kiáradása tapasztalható, de máris előre vetül az ember sorstragédiája, a bűn és annak következménye, amely évezredeken át a megváltás után áhítozik.

A kereszt és szenvedés megtisztító fürdője által nyílik meg az út az elveszített isteni világ felé. A kereszt ennek következtében a keresztény ember számára a remény záloga, amely a hit által, mint egy emelő szerkezet ragad ki bennünket a bűn indáival átszőtt világból, Isten fiainak dicsőséges szabad világába.

Az ember történetének kezdeti sorstragédiáját a záró kép üzenete foglalja össze a madáchi gondolattal: „Ember küzdj és bízva bízzál”

A szenvedés és a kereszthordozás az Isten felé vágyódó ember számára kikerül-hetetlen. A kereszt Krisztus által az élet fájának bizonyult. Az élet fáját, amit elveszítettünk, mert az isteni parancs ellen lázadva, méltatlanul próbáltuk az ÉLEt titkát eltulajdonítani Istentől, a keresztben az élettelen összerótt gerendákban kaptuk vissza, hogy a szenvedésben engedelmességet tanulva örök életet nyerjünk általa.

Keresztút 1. Pilátus, az ítélő hatalom eltörpül a testben megalázott Krisztus előtt, aki erkölcsi tisztaságával magasodik föléje.

Semmi hatalma sincs Krisztus fölött, csak a nyakába akasztott konzuli kitüntetés jelzi emberektől, talán éppen pénzen szerzett hatalmát, ami látszat, törékeny megkülönböztetéssel emeli környezete fölé.

A döntés felelőssége alatt görnyedezik, kicsinységéből tekint föl az igazi szabadság hatalmára, amely után ő is szívből vágyakozik, de körülveszi, nyomást gyakorol rá a felheccelt tömeg, ahonnan szünet nélkül a „Feszítsd meg! - felszólítás hallatszik. Ez a miliő a mi világunk, ahol kétezer éve az ember tragédiájának nagy drámája zajlik.

2. Jézus még a ránehezedő szörnyű teher ellenére is az emberek fölé magasodik. Gyűlölködve vagy együttérzéssel, ugyan úgy tehetetlenül szemlélik az eseményeket.

3. Eleséseinkben, amikor széttörni látszik minden, a magány keserű élménye ólálkodik körülöttünk.

4. Jézus a szenvedések közepette is erőt sugároz. Emeli, tartja karjaiba omló édesanyját. Búcsúzik, és anyja szeretetéből merít erőt a további kereszt-hordozáshoz.

Bábként ácsorog körülöttük a tehetetlen jó szándék, képtelen segíteni. Pedig az ő sorsuk is ebben az áldozatban dől el, mégsem tesznek semmit. Nem tudnak kiállni semmiért. Jó szándékú, de gyáva áldozatok lesznek ők is. És még mindig nem ébrednek rá sorsukra!

 

5. Néha akad is egy segítő, akit a sors és Isten elgondolása erre a lelki tisztulásra ítélt. A megpróbáltatások mélyebb árkokat vésnek arcára, jobban szenved a Szenvedőnél. Az együttszenvedés mégis lendületesebbé teszi a kereszthordozást.

6.-8. Kicsi gyenge nő közeledik hozzá Veronika személyében. Tisztában van vele, hogy csekély, amit tehet, de azt mégis kész megtenni. Talán büntetés jár érte, talán bajt hoz saját fejére. Mégis segíteni akar. Ő cselekszik!

Alulról szemléli Jézus nagyságát, de ez merőben más, mint Pilátus magatartása. A legvégső pillanatban is adni akar Neki. A Szenvedő, ahogy rátekint, mintha sajnálná, hogy annak a kicsinek az igyekezete már hiábavaló. Még Ő érez vele együtt, elfogadja azt a csekély enyhületet, amit az asszony nyújtani tud neki. Ezzel az elfogadással talán végső szomorú örömöt okozva a segítő Veronikának.

A többi ember, akiknek tudása és talán hatalma is lenne segíteni, ordítva szidják.

A jeruzsálemi asszonyok, ösztönösen ráéreznek, mi is történik körülöttük. Azonban se hatalmuk, se tudásuk, hogy megmentsék a Mestert. Ki is figyelne az asszonyi szóra!? Imádkozva és könnyes szemmel kísérik Őt az úton.

 

9.-10. A szenvedés vége közeledik. A kép színes fényes, miközben az arc már szinte elsötétül a szenvedéstől. Földre roskad végleg. Sötétkék és fekete, majdnem arctalan gonoszság veszi körül. A kockák és a sötétség. A Szenvedő, bár pőrén, megalázva, kiszolgáltatva áll; szikár alakja mégis jelként világit. Még rongyos köntösét is birtokolni akarják.

11. Csak parancsra cselekedtem, mondja a mesterember. Elvégzi a munkát. Nincs arca, saját akarata, élete, csak megfelel az elvárásnak.

Mi hogyan döntenénk? Tudunk-e áldozatot hozni, azért akit szeretünk? - vagy befordult, megadó lélekkel beverjük a szöget oda, ahova mutatják?

12.-13. Az anya; egy nő; és egy elmosódó szomorú alak áll csupán a kereszt alatt. Ők akik a végső pillanatig hűségesen kísérték. De jó volna elmosódó sziluettünket fölfedezni, ott a kereszt tövénél! - - - Bevégeztetett!

Szelíd, szomorú, lágy kicsi-leányarc néz a halott Krisztusra, de alul, ahogy tartja a nagy férfitestet, az anya hatalmas erőt mutat. A művész szinte aránytalan nagyra festette a kezét és főként a lábait. Férfiakat megszégyenítő erő sugárzik Mária alakjából.

14.-15. A reménytelenség. A remény előszobája! A sír és a halál akkor válik értelmezhetővé számunkra, ha dicsőséges feltámadás követi. A kegyelem fényes ragyogása szétfeszíti a bűn vaksötétjét. Az új élet legyőzte már a halált, a sír az új élet kapuja lett.

Kívánom minden jelenlévőnek, hogy ezen a nagyböjtön sikerüljön úgy húsvét felé közeledni, hogy a kereszthordozásaink közepette is megtapasztaljuk ennek az ÚJ ÉLETNEK a kibontakozását lelkünkben!

Reisner Ferenc plébános megnyitója elhangzott a Pannónia Galériában (Sopron, Várkerület 75.)

***

Eva-Triller Wiegisser gondolatai a kiállításról:

 

Az élet folyamán minden ember eljut arra a felismerésre, hogy az ember életében a kereszt különleges szerepet játszik, hiszen mindenki viseli a maga módján a keresztjét.

A kereszt, mint szimbólum, egy kimeríthetetlen téma.

Mindegy, hogy hogyan nevezzük a keresztet, lehet az igazságtalanság, háború, betegség, gyász, munkanélküliség, csalódottság, bizalmatlanság, sikertelenség, félreértés, irigység, intolerancia, katasztrófa, és így tovább – lehetne ezt a végtelenségig sorolni.

Naponta találkozunk útelágazásokkal, egyik veszélyesebb, mint a másik. Az életben adódnak olyan útkereszteződések, amikor döntenünk kell, hogy melyik irányba, melyik úton haladjon az ember élete tovább.

Mindenki találkozott már útszéli kereszttel, amely a mai zajos, hajszolt világban invitálja az embert arra, hogy rövid időre megpihenjen, magába szálljon, meditáljon.

Nekünk szükségünk van ezekre a mindennapi keresztekre, mert vigasztalnak, feloldanak és felszabadítanak. Ezek a keresztek a hit és a remény szimbólumai, tájékozódási pontok az élet útján.

Bernhard von Clairvaux, aki 1153-ban halt meg, felismerte, hogy Krisztus keresztje egy olyan fajta teher nekünk, mint a madaraknak a szárnyuk: mindig a magasba visznek.

***

Eva Triller Wiegisser festőművész 1946. december 24-én született Uraiújfaluban. Ausztriában él. Rajztanári diplomáját Pécsett szerezte. Művészi pályáján nevelőapja, Mühl Aladár indította el. Ausztriában neves mesterektől tanult, bel- és külföldi művésztelepeken és művész-szemináriumokon képezte és képzi magát. Képein az impresszionista benyomás tagadhatatlan, de ezen kívül erősen érződik az expresszionista és a modern művészettel való vitatkozás és kísérletezés, anélkül, hogy belső függetlenségét elveszítené. Legnagyobb mestere a természet, de egy-egy téma feldolgozása és megoldása jelenti számára az igazi festői feladatot. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy különböző technikákban otthonos, legyen az akvarell, acryl, grafika, üvegfestészet, collage, vagy vegyestechnika. Jelen kiállításán – Húsvét közeledvén – üvegfestmény Stációi-képeit és bibliai témájú alkotásait mutatja be. Tagja több gráci művészklubnak, azon kívül Ausztriában a Kunstrampe-nak, az olaszországi Kultura Venezia-nak, a németországi Focus Europa-nak és nem utolsó sorban a soproni Képzőművészeti Társaságnak. Díjak: 1994 Velence város arany díja 1996 Civitas Fidelissima 1999 Közönségdíj Sopron 2002 „725 éves szabad királyi város Scarbantia“ 2009 Renaissance közönségdíj Sopron

A tárlat április 30-ig látogatható, naponta 9 és 17 óra között a Pannónia Galériában.

BTÉ