„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Idősek Világnapjának 1991-ben október 1-jét jelölte ki az Egyesült Nemzetek Szervezete, erről az Európai Unió is meghozta határozatait.  A demográfiai adatok szerint jelenleg a Földön körülbelül hatszázmillióra tehető az idősek száma, az elkövetkező húsz évben pedig számuk megkétszereződik.

Az ENSZ és nemzetközi idősszervezetek számos intézkedést hoztak azzal a céllal, hogy elérjék azt, hogy méltóságteljes öregkora legyen minden idősödő embernek, és hogy az időseknek is legyen helye és feladata, szerepe a társadalomban. Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis már betöltötte a hatvanadik életévet.

Az idősekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai hivatalos tervek és stratégiák a maguk nyers és objektív hangvételükben hosszú oldalakon és kötetnyi anyagokban foglalkoznak rendszerezetten az időskorúak helyzetének javításán, DE…lehet stratégiákat, terveket célokat kidolgozni, és nyilván mindez nem haszontalan, sőt szükséges is, de a legfontosabb mégiscsak az emberi kapcsolatok erőssége.

Ezért a legfontosabb a kis közösségeink megtartó ereje. A legfontosabb az ilyen, Önökéhez hasonló kapcsolatok megléte. Ez az erő annyira intenzív, amennyire az időseinkre mi magunk figyelni tudunk, hogy mennyi időt és törődést szánunk rájuk. Egy-egy közösséget is ez az erő tart össze, gyűjt egybe rendszeres időközönként. Tehát, az, hogy EZ a közösség létezik, működik, él, azt jelenti, hogy itt jelen van ez az erő.

Az, hogy MINEK jelölnek ki világnapot, jelzi a társadalom értékeit, de leginkább a lelkiismeretét. És általában mindannak, aminek világnapja van, nem lehet tiszta a világ lelkiismerete, azaz ezekben még sok tennivaló van. Az Idősek Napja nem lehet soha csak egynapos ünnep!

Nekünk az idősek megbecsülését, a velük való törődést szívünkből fakadó közkötelességünknek kell tartanunk életünk során. És minden minőségünkben: gyerekként, szülőkként, nagyszülőkként, szakemberként, közemberként, politikusként egyaránt.  A sorrendet nem szabad megfordítani, mert a szeretet ezt parancsolja.  Nekünk ez szívünkből fakadó közkötelességünknek kell tartanunk életünk során szegénységben, nehéz időkben és boldog korszakokban egyaránt.

Az idősekhez való viszonyulásunk mércéje a szeretetünknek: a családban és a közösségekben. Az idősekhez való viszonyulásunk önbecsülésünk mértéke is.

Sütő András gondolatát idézve: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött."

A mi jelenünkben elődeink élete, munkája, fáradsága van benne, úgy, ahogy az Önöké a gyermekeikében, az unokákéban.

Tisztelt Megjelentek!

A MA köszönettel tartozik, és mi mindannyian köszönettel tartozunk azért, hogy verítékükkel, könnyeikkel, szorgalmas munkájukkal, áldozattal a nehéz időkben megteremtették és biztosították nekünk, fiatalabbaknak, gyermekeiknek, unokáiknak, hogy tanulhassunk, dolgozhassunk, gyarapodhassunk, és nyomdokukba léphessünk.

Köszönjük, hogy küzdöttek értünk, hogy vállalták mindazt, amit a sors az önök korosztályára mért. Az időseknek amúgy is szembe kell nézniük azzal, hogy csökken testi erejük, munkabíró képességük, elveszíthetik egyes képességeiket és gyakrabban betegszenek meg.A fokozatosan kialakuló új élethelyzet szinte minden idős embert elgondolkodtat és megráz, mert felhívja a figyelmet az emberi korlátainak valóságára.

De az időskor egy nagyon fontos életszakasz, ajándék annak, aki meg tudja élni annak lényegét.Ez a lényeg pedig, hogy: az kerül előtérbe, ami számít, és ami igazán értékes, nem pedig a látszat! A szeretni-tudás, a  türelem, a megértés  művészetének birtokosai Önök, ezekhez szükségesek a személyes kapcsolatok, a közösségek.

Köszönjük mindazokat az értékeket, amelyeket Önök megőriztek és mindazt, amivel minket felvérteznek és gazdagítanak!

Köszönetképpen, kérem hallgassanak meg egy szívből szóló imádságot:

Mennynek és Földnek Ura!

Adj azért nekem csendes és szelíd elmét, hogy szüleimet és gondviselőimet tiszteljem, engedelmes szavukat fogadjam, őket meg ne háborítsam, öregségüket és fogyatkozó erejüket meg ne utáljam, hanem reám való gondviselésükért és fáradságukért holtig úgy szolgáljak nekik, mint uraimnak: tudván, hogy elégségesen meg nem hálálhatom az ő sok fáradságukat és velem való bajlódásukat.
Bocsásd meg, Uram, eddig való engedetlenségemet és háládatlan voltomat; meg ne emlékezzél ifjúságom vakságáról és gonoszságairól.
Add Uram, hogy akik szeretetben élünk itt a Földön, egykor majd együtt örvendezhessünk a mennyben, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen