Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Elnök Úr, Főszerkesztő Úr! Tisztelt művészetet szerető Soproni Polgárok, Kedves Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költő
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és két
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.

Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk, mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.                                                     (Dsida Jenő: Közeleg az emberfia)

Közeleg az emberfia, adja hírül nekünk Dsida Jenő. Igen! Így Advent táján várjuk a betlehemi csillag fényét, a Világ Világosságát, az egyedüli valós viszonyítási mércét, a Megváltó eljöttét.

Várakozni tiszta szívvel és tiszta lélekkel lehet igazán. Kimosni magunkból mindent, ami tisztátalan, s meghagyni mindazt, ami patyolat-tiszta. A művészek sajátja azonban az a különleges képesség, hogy ezt a tisztára mosott lelket kitárják mások felé, megnyitják mások lelke felé, hogy összeérjen lélek a lélekkel, s a tisztaság tisztaságot szüljön. E megnyílások, kitárulkozások műalkotásokban, festményekben, szobrokban, versekben és prózában, öltenek testet.

Bizonnyal ez az eszme is vezényelte akkoron az Adventi Tárlat kigondolóit, amikor először a várakozás-vágyakozás idejére tervezték a Soproni Képzőművészeti Társaság éves bemutatkozását, egyszersmind a Soproni Irodalmi Társaság antológiájának, a Soproni Füzeteknek a mindenkori közkinccsé tételét.

Tisztelt Vendégeink!

Az Adventi Tárlatra a Képzőművészeti Társaság minden tagja kiállítóként is kapott meghívást, mindenki megkapta a lehetőséget a tematikus megjelenésre. A rendezők az Adventet a legtágabban – tér és idő dimenzióban egyaránt – értelmezik, s befogadták a szakrális és szekuláris témákat egyaránt. Lelkület, neveltetés, emlékek, világlátás kérdése, hogy kiben hogyan tükröződik vissza, illetve kiből miként sugárzódik ki művei által, Advent üzenete.

A kiállított képek domináns részénél az üzenet szakrális gyökerű, mint Fejér Zoltán „Adventi monstranciája” és „Soproni Nagyboldogasszonya”, Gáspárdy Tibor „Mária szobra”, Grabner József „Fénylő jele” és „Ezüst vasárnapja”, vagy Tóth Zoltán „Éjféli miséje”. De ide sorolhatók még Magyarné Derszib Eti „Karácsony Nagycenken” és Herczeg Anikó „Szent Mihály templom” című képei is.

Szényi Péter „Hangulat” és Török Bernadett „Gyeremekkorom angyala” című alkotásai szív közelbe hozzák elmúlt idők Adventjei és Karácsonyai várakozásának és beteljesülésének hangulatát. Különlegesség Herczeg Anikó „Mikulásvirága”, ahol a formai és időbeli téma-absztrakció legnagyobb ívét látjuk.

Sok művész – s bevallom műélvezőként olykor magamat is e körbe sorolom – a szakrális élmények mellett, a szekuláris megközelítést is adventi üzenetként, hangulatként éli meg. Nem kell nagy beleérző képesség ahhoz, hogy ha olyan emberek, akik a természetet Isten templomaként látják és a benne való létezést egyfajta imádásként élik meg, azok számára a várakozás Istennek ebben a templomában, maga a csendes hitvallás. Ilyen művek Török Bernadett „Csend”-je, Pócza Irma „Fehér kép”-e, Horváth F. Péter „Fények és árnyak”, „Alkonyat”, valamint Taschner Frigyes „Havazott” című képei.

Legabsztraktabb művek az adventi szeretetüzenet leképzésében Jakabné Tóth Márta „Szeretet” képei.

A most itt nem említett kiállító művészek esetében a témaválasztás jelentősebb mértékben eltért a meghirdetettől, így azok széles, eklektikus üzeneteiről most nem áll módomban ismertetőt adni.

A tárlat 25 kiállítója csak egy szeletét adja a Társaság tagságának, fájó, hogy több kiváló alkotó ez évben nem jelentkezett alkotásaival. Mi bizonyosan szegényebbek lettünk távollétüktől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Soproni Füzetek 2011 Művészeti Antológia legnagyobb érdemével szeretném bevezetni az idei kötet bemutatását. A legnagyobb érdeme, hogy él, létezik, virágzik! Köszönet ezért a Kulturális Egyesületek és Baráti Körök Szövetsége részéről, a felelős kiadónak, Bősze Balázsnak, de mindenekelőtt Sopron idei díszpolgárának, a főszerkesztő Sarkady Sándornak. E helyütt is gratulálunk méltó elismeréséhez! Ők fogják össze az alkotókat – hívnak, serkentenek, kérnek, könyörögnek, szóval élő kovászai az írott művészeteknek.

Előbb a tartalomjegyzéket, majd a 370 oldalt böngészve az első benyomásom a gazdagság volt. A város művészeti-szellemi életének gazdagsága, amelyre – így sorjázva – összességében is a kaleidoszkóp – a változatos témák, hangulatok kavargó egymásutánisága – a legjobb kifejezés.

Az első témacsoport címe utal nevesítve is arra a színes kavalkádra – Soproni kaleidoszkóp – amely e kultúrváros múltjának átvilágítása során szemünk elé kerül. Művészeti és történelmi eseményekhez, személyiségekhez, meghatározó alkotókhoz juthat közelebb a Tisztelt Olvasó! Ez a legtökéletesebb és legszélesebb honismeret igazi tárháza. Élők (Szokolay Sándor) és holtak (Soproni Horváth József, Thirring Gusztáv) kapaszkodnak egymásba a Soproni Parnasszuson.

A kötet meghatározó – 100 oldalas – része a Versek és novellák. 39 szerző – a megszólítás szerinti – 1-2 opusa sorakozik egymás után, hullámzó hangulatot keltve. Büszkeséggel mondhatom, mindenki itt van, aki ma Sopron irodalmában számottevő. Régi nagy nevek, meghatározó derékhad és új alkotók – itt is gazdag a kínálat. Teljes korkép – benne van mindannak eszenciája, amely foglalkoztat bennünket, de amelyet csak az avatottak tudnak – helyettünk is – megfogalmazni.

Ugyanaz az irigylésre méltó gazdagság sugárzik „A város kulturális életéből” fejezetből is. Kiállítások-tárlatok megnyitóbeszédeinek gyűjteménye azt a mérhetetlen lehetőséget tükrözi vissza, amellyel a kiállító helyiségek gazdái és maguk a művészek árasztják el Sopron művészetszerető közönségét és az ide látogatókat.

A Tanulmány, a Jegyzet és a Dokumentum fejezetek tulajdonképpen egy-egy téma feldolgozottságának a hierarchikus sorát is jelzik, a komoly mélységű tanulmányoktól a megmentésre érdemes adalékokig.

Végül a Szemle a Sopronicumokat vonultatja fel – újfent csak a gazdagság jegyében.

Tisztelt Ünneplők, Hölgyeim és Uraim!

Nem tévedtem a megszólításkor, hisz itt mi most valamennyien ünnepelünk – Advent idején és jegyében – a szellem, az alkotás nagyszerűségét, a talentumokkal való jó sáfárkodás megnyilatkozásait. S, hogy milyen ez az ünnep? Sokszor kimondtam ezt a szót az elmúlt percekben – gazdag. Művészeink gazdaggá tették Sopron Város 2011 évi Karácsonyát, bőséges az ajándék a karácsonyfa alatt.

Engedjék meg nekem, hogy – mint mindenki az ajándékok birtokában – elmélkedjek egy kicsit, az Újévre, a jövendőre is gondolva. Szeretném remélni, hogy jövőre, s majdan a következő években is ugyanilyen gazdag lesz a Város, művészek által feldíszített, karácsonyfája. Támogassuk tehát a művészeket, a művészeti társaságokat, a művészetet. Legyenek kiállítások, jelenjenek meg a periodikák, Sopronnak, a művészetek városának nagyobb dicsőségére.

A Karácsony az álmodozások és az álmok beteljesülésének ideje is. Álmodjunk nagyot! Fogjunk össze és hozzuk létre a Soproni Galériát, egy állandó művészeti kiállítást, hogy – más városokhoz hasonlóan – folyamatosan bemutathassuk az idelátogató, évente mintegy milliónyi embernek, azt a magas színvonalú művészeti produkciót, – amely ma diszperz módon, sokhelyütt láthatatlanul elfekszik – holott állandóan látható közkinccsé téve, dicsőíthetné Városunk több évszázados művészeti teljesítményét! Ezen álom beteljesülése lenne egyszer a Város felülmúlhatatlan karácsonyi ajándéka!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Addig is, amíg ez megvalósult, örüljünk és legyünk büszkék művészeinkre, akik ma itt megerősítették bennünk a várakozás örömét.

E gondolatok jegyében az Adventi Tárlatot megnyitom, és a Soproni Füzetek 2011 Művészeti Antológiát pedig szíves figyelmükbe ajánlom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!