A Soproni Református Egyházközség története

Sopronban már a XIX. század vége előtt is éltek  reformátusok, az 1910-es népszámlálás pedig mintegy 400 reformátust említ. Lelkigondozásukat Kis József pápai esperes szervezte meg. 1913-ban a római katolikus vallású laki Végh Kálmánné (sz. Tschurl-Takáts Rozália) tekintélyes ingatlanokat ajándékozott az egyházközségnek: a Deák tér sarkán lévő üres telket templomépítés céljából és a Deák tér 4. sz. alatti épületet lelkészlakás létrehozására. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében a gyülekezet lélekszáma jelentősen megnövekedett, ezért a presbitérium 1925-ben végleges döntést hozott a templom felépítéséről.

 A gazdasági világválság közepette – Hárs György hercegi építőmérnök tervei alapján – épült fel a mai templom, melyet dr. Antal Géza püspök szentelt fel 1929. december 2-án.

Ezen a napon iktatták be lelkipásztori tisztébe Maller Kálmán volt győri segédlelkészt, az anyaegyházközség első lelkipásztorát.  Harangot 1938-ban kapott a templom (Seltenhofer Frigyes Fiai – Sopron). Súlya 408 kg, „á” hangú. Rieger orgonáját Gárdonyi Zoltán zeneszerző avatta fel 1940. december 2-én hálaadó istentisztelet keretében művészi orgonajátékkal. Erre az alkalomra írta „Kész az én szívem…” című szerzeményét a 108. zsoltár szövegére („Magas énekhangra orgonakísérettel”).  1944. december 6-án nagy bombatámadást szenvedett el a város, a templom is megsérült.

Maller Kálmán 1954-ben Pápára ment lelkipásztornak, utóda Balogh Gábor mosonszentjánosi lelkész lett. Balogh Gábor a nehéz pártállami időkben állt helyt nyugalomba vonulásáig (1982). 1968-ban az ő vezetésével tatarozták az erősen romos állapotban lévő templomot. 1983-ban a gyülekezet új lelkipásztort választott Vladár Gábor volt takácsi lelkipásztor személyében. 1983-ban a gyülekezet villamosította harangját és padfűtéssel látták el a templomot. 1985-ben megtörtént a templom és a lelkészlakás külső és belső renoválása, 1986-ban kibővítették a gyülekezeti termet. 1989-ben a gyülekezet alapítványt hozott létre Maller Kálmán Templom és Iskola Alapítvány néven (a kuratórium  első elnöke: dr. Mollay Jánosné volt, jelenleg  Kámán Gáborné).

A rendszerváltás után a kapuvári reformátusok közössége leányegyházközséggé szerveződött, főgondnoka: dr. Ballagi Farkas igazgató-főorvos. Fertőszentmiklós szórványközponttá vált, gondnoka: Sz. Nagy Sándor festőművész. A soproni egyházközség főgondnokai a kezdetektől napjainkig: laki Végh Kálmán, dr. Domonkos Sándor, Papp András, Veres Károly, Soós Vince, Bugár Árpád, dr. Molnár Sándor. Az anyaegyházközséggé alakulás 75. évfordulóján mintegy kilencszáz egyháztag adott hálát Istennek megtartó kegyelméért és emlékezett meg első lelkipásztoráról, a száz évvel ezelőtt született Maller Kálmánról.

A 2004. október 23-i ünnepi istentiszteleten dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, és ő avatta fel Maller Kálmán – Kutas László szobrászművész által készített – emléktábláját.

Az emléktábla elkészítését támogatta az egyházközség két közhasznú alapítványa/egyesülete: a Maller Kálmán templom és Iskola Alapítvány, illetve a Soproni Kálvin Kör. Ugyancsak Kutas László alkotta azt a Kálvin János  mellszobrot, amely a templom előtt  áll (felavatva 2001. március 4-én).

 

Az egyházközség jelenlegi vezetősége: dr. Vladár Gábor lelkipásztor, dr. Molnár Sándor főgondnok, beosztott lelkész: Filotás Julianna.