Régészeti vándorkiállítás Nagycenken

A maga nemében egyedülálló, és rendkívüli igényességgel összeállított kiállítási anyag, közel háromezer év, a Kr. e 6000-3500 időszak kultikus tárgyait mutatja be, a térség legkorábbi plasztikus emberábrázolásait, az újkőkortól a rézkorig. A Nagycenken jelenleg bemutatotthoz hasonló tematikus kiállítás utoljára 1972-ben volt a Magyar Nemzeti Múzeumban. „Százszorszépek" – emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon” címmel nyílt régészeti vándorkiállítás Nagycenken, a Széchenyi István Emlékmúzeumban.

A Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságainak közös tárlatán Szakács Imre, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Találó a kiállítás Százszorszépek címe, ugyanis ezek az őskori tárgyak az utókor számára sajátos művészeti értékkel bíró, egyedi darabokká váltak, annak ellenére, hogy készítőik nem műalkotásnak szánták a szobrocskákat, hanem egy-egy közösségi eseményhez, vagy ünnephez készített kellékek ezek.

 

 

A maga nemében egyedülálló, és rendkívüli igényességgel összeállított kiállítási anyag, közel háromezer év, a Kr. e 6000-3500 időszak kultikus tárgyait mutatja be, a térség legkorábbi plasztikus emberábrázolásait, az újkőkortól a rézkorig.

A tárlaton látható 178 műtárgy nagy része, amelyek között 154 emberábrázolást láthat a közönség, a közelmúltban végzett nagy felületű megelőző régészeti feltárásokon került elő a térségben lakópark kialakítások, vasútépítések, elkerülő utak- és autópálya építések alkalmával. Mindezek mellett a már évtizedek óta nemzetközileg jól ismert műtárgyak is láthatók, különlegessége a tárlatnak a Nagycenken talált idolpár.

 

 

A Nagycenken jelenleg bemutatotthoz hasonló tematikus kiállítás utoljára 1972-ben volt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Akkor az egész ország területéről mintegy 200 kultikus tárgyat mutattak be, amelyek között 150 körüli volt az embert ábrázoló tárgy, idol, annyi, amennyi itt, egy szűkebb régióból a legutóbbi időben került felszínre – mondta megnyitójában dr. Bondár Mária régész, az MTA Régészeti Intézetének általános igazgató-helyettese.

- A régészek különböző forrásokból merítve (vallástörténet, ókori írott források, eposzok, mondák, néprajz, kulturális antropológia, modern vallások) próbálnak a szellemi szférába behatolni, hogy megfejtsék egy-egy tárgy mondanivalóját. A régészeti leletanyag, valamint a települési jelenségek és temetkezések az egykori valóságnak, a mindennapi életnek csak elenyészően kis hányadát őrizték meg a számunkra. A szerves anyagból készített tárgyak az évezredek során megsemmisültek.

 

- A megmaradt leletanyagban a hitvilágra utaló tárgyak eredeti összefüggéseiket elveszített leletek. Az emberi közösségek hétköznapjainak egyhangúságát különböző szertartások, ünnepek tették mindig is változatossá. Az ismétlődő közösségi események hagyománnyá váltak, a múlt és a jelen közötti idő fontosabb állomásai elbeszélő történetté növik ki magukat, és generációról, generációra öröklődnek. A narratíva az idők során egyszerűsödik, az elbeszélés egyes elemeit jelképek fejezik ki – mondta el megnyitójában Bondár Mária.

A szakember kifejtette: A szimbólumalkotó képesség kizárólag a homo sapiensre jellemző sajátosság, aminek köszönhetően az ember olyan jelentéssel ruházza fel a tárgyakat, amelyek az adott közösség számára egyértelmű és világos üzenet, másoknak viszont megfejthetetlen jelentéstartalom. Ehhez kapcsolódnak a tárgyak, ugyanúgy mint a mesék, eredetmondák, mítoszok és rítusok, azaz a közösségi hagyományokat, szokásokat bemutató szimbólumrendszer.

 

 

Akiállítás egyik különlegessége: a nagycenki idolpár

A rítusok alapja egy meghatározott eseménysor, amelynek bemutatásához különböző kellékeket használtak.

A kiállításon látható torzók, embert ábrázoló edény, állatfejben végződő fedőfogantyú koronként eltérő kivitelezésű, összességében mégis hasonlítanak egymásra, hiszen a tárgyak mondanivalója, egykori jelentéstartalma azonos lehet. Mindezen túl, az ábrázolásokon látható díszítésekből következtethetünk az egykori hajviseletre, ékszerekre és ruházatra, és talán a korszak szépségideáljára is.

 

 

A tárlaton többek között a bagodi, sormási, petriventei, becsehelyi, becsvölgyei, szentgyörgyvölgyi, zalaszentbalázsi, séi, toronyi, nagycenki idolok láthatók.

 

 

Még több fotó a cikkhez tartozó képgalériában

BTÉ