Liszt Ferenc nyomán kerékpárral - 10 éve rendezték az első kerékpártúrát Harkán
Augusztus utolsó vasárnapja 2003 óta a harkai kerékpártúra napja. Az esemény idén jubileumához érkezett, hiszen ezúttal tizedik alkalommal indulhattak el a harkai sportpálya mellől a bringások Ausztria irányába.
A legelső kerékpártúrát még Harka-Sopronnyék (Neckenmarkt) útvonalon szervezte Papp Attila, akkor, amikor még a határon való átjutás is külön engedélyhez kötött volt, aztán 2004-től Doborján (Raiding) önkormányzata is csatlakozott a kulturális- és sporteseményhez, amely így aztán 9 évvel ezelőtt kapta a település híres szülöttjének tiszteletére, a Liszt Ferenc elnevezést.
Azóta évről évre növekvő létszám jelzi a túra népszerűségét, amellyel az eredeti szándéknak megfelelően az ötletgazda és szervező Papp Attila egy olyan hagyományt teremtett, amely fiatalokat, időseket, kisgyermekes családokat egyaránt vonz, és a kultúra, a sport közösségteremtő erejét bizonyítja.
A jó hangulatú túrák alatt a tíz évvel ezelőtti 176 résztvevőhöz képest, évről-évre már 800-nál többen is vettek részt egy-egy alkalmon. Idén a rossz időjárás ellenére is hatszázan vállalkoztak a 25 kilométeres távn megtételére, dacolva az esővel és a széllel. A startot ezúttal is, stílusosan Liszt-muzsika szolgáltatta.
A túra résztvevői évről évre Harkáról indulnak, majd két települést összekötő határon át érkeznek Neckenmarktba (Sopronnyék). Itt rövid pihenő után indulnak tovább Raidingba (Doborján), Liszt Ferenc szülőházához, ahol a résztvevő települések vezetőinek jelenlétében koszorú kerül Liszt Ferenc szobrához.
A túrának mára más országos híre van, és mindig akad külföldi résztvevője is.
Papp Attila elmondta: Sokan vannak, akik autójukra rögzítve hozzák a kerékpárjukat az ország más részeiből Harkára, de a túra rangját jelzi az is, hogy a GYSEV is partner abban, hogy mind Budapest, mind Szentgotthárd irányából kerékpárszállító vagonokkal érkezzenek augusztus utolsó vasárnapján a vonatok, amelyek ezen a napon Harkán is megállnak.
A túra sikere együtt múlik a szervezésen, a résztvevőkön, és – nem utolsó sorban – a támogatókon, akiknek sorában immár második alkalommal a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is jelentős részt vállalt, Sváb Zoltán helyettes államtitkár védnöksége mellett, a minisztérium képviseletében Mészáros Gábor le is tekerte a távot.
Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője szintén évek óta védnöke és támogatója a rendezvénynek.
A szintidőre leadott és érvényesített nevezési lapok alapján idén is rengeteg ajándék talált gazdára a tombolasorsoláson, amelyet megelőzően a legkisebb és a legidősebb résztvevő is kapott ajándékot.
A kisorsolt kerékpárok között Firtl Mátyás országgyűlési képviselő és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által felajánlott kerékpár is gazdára lelt.
Harka polgármestere, Szabó Károly idén emléklappal köszönte meg Papp Attilának azt az áldozatos munkát, amellyel évről évre megszervezi és lebonyolítja a Liszt Ferenc Kerékpártúrát. A túra résztvevői vastapssal köszöntötték a jubileumi időt megért, sikeres rendezvény szervezőjét.
***
Liszt Ferenc és Harka kapcsolatáról szól Szabó Károly, harkai polgármester alábbi írása, amely a település honlapján olvasható:
Liszt Ferenc Harkán
"Uram Önnek arany van a torkában"
1881. április 3-án Liszt Ferenc még Pozsonyban ad óriási sikerrel jótékonysági hangversenyt, április 5-én délután már Bécsből fut be a vonat vele és kis társaságával Sopronba. Másnap Anna Carina operaénekesnővel valamint tanítványával és barátjával Gróf Zichy Gézával ad koncertet abban a városban, ahová többek között élete első hangversenyének emléke is köti. A jegyek már két hete elkeltek. Hatalmas tapsvihar követi minden fellépésüket és befejezésként a Rákóczi induló hangjaival tetőzi még az amúgy is felkavart érzelmeket. Az akkori szokásoknak megfelelően bankettel zárják ezt a felejthetetlen napot a Soproni Kaszinó éttermében.
Április 7-én reggel Sopronból szülőfalujába, Doborjánba (Raiding) indul díszkísérettel, azaz 16 hintóval, ahol nagy ünneplés közepette leplezik le a szülőházán elhelyezett emléktáblát. Az útjukba eső első település a közel ezer lakosú Harka község volt. A kis településen már napok óta készülődtek erre a falu életében mindenképpen emlékezetesnek és történelminek nevezett eseményre, hiszen a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör tagjain keresztül (akik az emléktábla elhelyezést megszervezték) már értesültek, hogy a község főutcáján fog áthajtatni díszkíséretével a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Liszt Ferenc.
A kis falu főterének egy részét, mivel még a fákon csak halványzöld levelecskék jelezték a tavasz érkezését, fenyőfa ágakkal ízlésesen feldíszítették. A teret alkotó közeli házak ablakában zászlók lengedeztek, rendbe tették portájuk környékét, szinte az egész füves teret az út mindkét oldalán felgereblyézték, felsöpörték. Magának a királynak sem tudtak volna ennél nagyobb tiszteletet adni. Harka akkori főtere, ahol vásárokat is tartottak, hogy milyen látképet mutathatott, azt rábízom a kedves olvasó fantáziájára, de ebben az időszakban még nem létezett a millenniumi és a hősi emlékmű sem és az ún. mázsaház, valamint a mai iskola épülete sem állt még. Az evangélikus templomnak csak néhány év múlva épül meg a tornya, a katolikus templom és az evangélikus paplak viszont már a mai formáját mutatta. A hősi emlékmű mellett Sopron irányába egy korabeli kút szolgáltatta az ivóvizet, aminek kései nyomait még az 1960-as években is láthattuk.
A Sopronból Harkára vezető út mindkét oldalát strázsáló katonákként szederfák övezték, sőt a fák sorfala a falu főutcáján is folytatódott egészen Deutschkreutz valamint Nyék határáig. Ez volt az útvonala a postakocsi járatának is, amely egész Kőszegig közlekedett. Itt érkezett be a faluba a már említett 16 hintó 1881. április 7-én, csütörtök délelőtt világhírű utasával.
Az iskola előtt (ez a jelenlegi evangélikus paplak) már izgatottan várta őt, az 1862-ben alapított dalegylet Concordia férfikórus. Ez a négyszólamú egyházi és világi műveket, valamint magyar és német népdalokat éneklő dalárda történetünk időpontja előtt 2 évvel 1879-ben egy nemzetközi kórusvetélkedőn Ausztria fővárosában, Bécsben első díjat nyert. Mi ez ahhoz képest, hogy most tehetségüket, képességüket a földkerekség legnagyobb zeneművésze előtt kell bizonyítaniuk. Kifényesítették a majdnem térdig érő ünnepi bőrcsizmájukat, a mellényük alatt igényesen előkészített fehér inget viseltek, a legtöbbjük arcán díszelgő bajusz is az átlagnál nagyobb gondosságot mutatott ezen a napon. A hölgyek is kitettek magukért, hiszen harkai népviseletbe öltözve, kicsinosítva magukat várták a jeles vendég érkezését.
Aki csak tehette a falu lakosai közül, itt serénykedett vagy csak bámészkodott a helyszínen, elvégre a krumpli ültetés egy kicsit még várhat magára. A férfikórus még egyszer utoljára elpróbálja a nem mindennapi ünnepségre kiválasztott rövid zeneművet, miközben a község egyetlen tanítója minden erejét összeszedve próbálja fegyelmezni hangoskodó, rakoncátlan 150 gyermekét, hiszen ma az iskolaajtóra is lakat került. Aztán egy szó, amely az út túlsó oldaláról érkezett öblös hangú gazdájától, hirtelen nagy csendet és mozdulatlanságot varázsolt a katolikus templom mögötti terecskére.
Így hangzott: „Megjöttek!”
A komótosan beérkező hintók bakján ülő kocsisok „hóhahó” kiáltásokkal állították meg lovaikat. Liszt Ferenc megjelenése a törékeny csendet egyszeriben hatalmas üdvrivalgássá, tapsviharrá változtatta. Ilyen, az egyszerű nép szívéből jövő megnyilvánulás, ilyen óriási, őszinte ováció csak nemzetünk legnagyobbjait illeti meg. Renner Henrich tisztelendő úr és Krug József, a falu kiváló, szeretett tanítója fogadta és köszöntötte az idősödő művészt. 70. születésnapja alkalmából a Concordia férfikórus egyik, Liszt saját szerzeményének, a Szózatnak az eléneklésével kedveskedett a nagy zenésznek. Az izgalomnak és a meghatódottságnak tudható be, hogy az egyébként rutinos és zenei profizmussal rendelkező dalárda bizony az eredetinél magasabban kezdte el a Szózat éneklését.
„Zu hoch, zu hoch, meine Herren! (Túl magas, túl magas, Uraim!) – jegyezte meg a dal szerzője. A kórus azonban ugyanolyan hangmagassággal énekelte végig a zeneművet.
„Nagyon jó volt! – dicsérte meg őket Liszt Ferenc - Ha nem hallom, nem hittem volna el, hogy ezzel a hangmagassággal végig tudják énekelni.” Majd közelebb lépett az egyik kórustaghoz, akit Trinkl Sámuelnek hívtak, s a környék egyik legszebb tenorhangja volt az övé. Bíztatóan, egyetlen mondattal így dicsérte a meglepődött énekest: „Mann, Sie haben Gold in der Kehle!” (Uram, Önnek arany van a torkában!)
A kedves, szívélyes marasztalás és kínálgatás ellenére csak egy kis harapnivaló fogyott el a harkai lányok kosarából, csak néhány pohár finom harkai bor csúszott le a szomjasabbak torkán, s a Sopronból érkezett kis társaság hintó-karavánja elindult a következő úticél, Doborján felé. Az emlék, hogy itt, Harkán járt Liszt Ferenc, az emberek lelkében, emlékezetében örökre megmaradt. Az „aranytorkú” Trinkl Sámuel és kortársai ezt a felejthetetlen epizódot továbbadták az őket követő generációnak, pontosabban azoknak, akiket egy nemzetközi szerződés következtében 1946-ban kitelepítettek Harkáról. Mi, mai harkaiak is tőlük kaptuk ezt a történetet örökbe. Sokáig engem is némi bizonytalanságban tartott a szájhagyomány útján ránk maradt történet valódisága, ám több, Liszt életrajzával foglalkozó zenetörténeti írás, könyv átböngészése után megbizonyosodtam ennek igaz tartalmáról.
1998. júliusában, az 1848-49-es szabadságharc és forradalom 150. évforduló-jának emlékére és Liszt Ferenc iránti tiszteletből Dr. Gimesi Szabolcs Sopron és Töreki István Harka polgármestere a hagyományhoz híven hintóval tette meg az utat Sopronból Doborjánba egy osztrák, illetve magyar kislány és kisfiú társaságában, akik hazájuk népviseletében kísérték el a két polgármestert. Természetesen az átutazó vendégek Harkán is megpihentek néhány percre és a helyi iskolások bűbájos műsorát megtekintve, néhány pogácsa és egy pohár harkai kékfrankos elfogyasztása után folytatták útjukat Liszt szülőházához Doborjánba, ahol a helybeliek nagy szeretettel várták a két kedves vendéget. Sajnos ez a hagyományteremtő célzattal szervezett kis kirándulás azóta sem ismétlődött meg.
Tudom, összességében vajmi kevéssel járultam hozzá Liszt Ferenc dúsgazdag életrajzához, de mindenképpen felér ez egy szál virággal a Gróf Zichy Géza által ajánlott koszorúba. Hogy is mondta a gróf?
„Magyarországnak nincs annyi virága, hogy olyan koszorút fonhasson, mellyel méltó módon róhatná le hálás kegyeletét Liszt Ferenc nemzeti érdemeivel szemben.”
(A Harkai Önkormányzat a Soproni út elején épülő lakóterület egyik utcáját, valamint a fenti történetben említett teret is a 19. sz. legnagyobb romantikus zeneszerzőjéről, Liszt Ferencről nevezte el.)
Kapcsolódó oldalak: http://liszttura.hu/
http://harka.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=44&Itemid=66
BTÉ
Fotó: Tóth Zsombor