Szerencse fel! - Bányásznapok Görbehalmon

Képgalériával, videóval

Görbehalom festői környezte, a Görbehalmi Bányászmúzeum autentikus hangulata, a legszívhezszólóbb bányászdalok együtt teremtették meg a Görbehalmi Bányásznapok sajátságos hangulatát, amely a folyamatos eső ellenére is igazi közösségi ünneppé változtatta ezt a hétvégét.

Hagyományőrző szándékkal szervezte meg a Görbehalmi Hagyományőrző Egyesület a bányásznapokat, amelyek keretében augusztus 31-én a brennbergbányai Borbála temetőben és a Borbála szobornál koszorúzást tartottak, majd a görbehalmi Fehér Dániel forrás helyreállított márványtábláját is leleplezték.

Szeptember 1-je délelőtt a Juventus Koncert Fúvószenekar muzsikája hívogatta a környékbelieket az ünnepre. A Görbehalmi Bányászmúzeum udvarán dr. Erdélyi Lajos, a Görbehalmi Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, az ünnepre egybegyűlt brennbergieket, görbehalmiakat, bánfalviakat, valamint a messzebbről érkezetteket is. Az ünnepségen  jelen volt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, Abdai Géza alpolgármester és a soproni képviselőtestület több tagja is.

Mágel Ágost, a Brennbergbánya, Ó-Hermes, Új-Hermes, Görbehalom Településrészi Önkormányzat elnökeként mondott köszöntőt.

Mágel Ágost – többek között – a bányászok embert próbáló erőfeszítéséről szólt, hogy, mindennapi munkájuk során a fizikai munka legnehezebbjét végezték. Említette az 1753-as évet, amely a bányászat kezdetét jelentette Brennbergbányán. Ezt követően több mint 200 évig szállították erről a helyről a minőségi szenet 300-400 méterről kiemelve azt. A gazdag szénkészletnek köszönhetően az évek során folyamatosan növekedett a bányászok száma a vidéken, akik erős bányászközösséget kovácsoltak ezen a helyen.  1870-ben már évi 83000 tonna szénnel látták el az országot, ami az ország akkori energiaigényének több, mint 40 százalékát adta.

Mágel Ágost szólt arról is, hogy 1952-ben a kommunista átok és félelem Brennbergbánya és Görbehalom vidékére is lecsapott. A bányát bezárták, a gazdaságtalanságra hivatkozva, azonban ezt az ékszerdoboznak nevezhető helyet tulajdonképpen elszigetelték a fejlődéstől, ellehetetlenítették ezzel.

 - Ma emlékezzünk a bányászokra, akik Brennberg és környéke érdekében oly sokat tettek. A városvezetés és a részönkormányzat fő támogatója a Görbehalmi Bányásznapoknak, hiszen a múlt megismerése fontos, mint ahogyan tisztelete is és a hagyományok őrzése, mert ez lehet az alapja az építkezésnek - mondta köszöntőjében Mágel Ágost. Hozzátette:  Az önkormányzat minden megtesz, azért, hogy a bányászok méltó emlékezetének megőrzése, a hagyományok felelevenítése és ápolása mellett, a településrész tovább fejlődjék, korszerűsödjék az itt élők megelégedésére.

Mágel Ágost köszönetet mondott Szigethi Sándornak az elkötelezett szervezésért, és mindazoknak, akik hozzájárultak a Bányásznapok jó hangulatához, sikeréhez.

Kovács Gábor, bányászati hagyományőrzőként elevenítette fel a helyi bányász-elődök életét.

Bányásznapi köszöntő Tisztelt hölgyeim, uraim, kedves vendégek! Szeretettel köszöntöm Önöket az idei Bányásznapi ünnepségünkön. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy idén is számos vendégünk érkezett külföldről, valamint a brennbergi bánya bezárása után országszerte szétszóródott családok tagjai is jelen vannak. 1950. szeptember 3.-án tartották Brennbergbányán az első Bányásznapi ünnepséget, melynek keretein belül a legkiemelkedőbb teljesítményű bányászok kitüntetésben és jutalomban részesültek. A szomorú, hogy ebben az időben a bánya bezárása már eldöntött ügy volt, pedig a kétszáz éves szénbányászat alatt csaknem hét millió tonna szenet termeltek a bányászok. A korszerűbb technológiának köszönhetően a második világháborút követő öt évben majdnem kétszeresére növekedett az évi termelés. A bányaüzem akkori vezetőségének a véleménye a következők voltak: Varga János bányaigazgató szerint: A bányaüzem utolsó öt évi termelésének hivatalos kimutatása bizonyíték arra, hogy a bányaüzem nem gazdasági hanem politikai okok miatt került bezárásra. Trimmel József termelési felelős szerint: A szén termelése és minősége nem lehetett kifogás, mert mindkettő kielégítő volt. A bánya leállítása egy tervezett csapás volt a német nemzetiségű bányászcsaládok ellen. Molnár László aranyokleveles bányamérnök: Jól ismerte a bányát és sok bányászt is. 2003-ban a község 250 éves fennállási évfordulója alkalmából az alábbi véleményt írta könyvében: 1948-ban a szocialista tervgazdálkodás kezdetén nagymértékű termelésnövelést írtak elő, melyet a bányaüzem nem tudott teljesíteni. Így jött létre a túltervezés által az éves öt millió forint veszteség.  A brennbergi bányaüzem a magyar szénbányászatnak egy kis töredéke, de mint brennbergi bányászcsalád sarjai büszkék vagyunk köszségünk és a szénbányászat történelmi múltjára, annak ellenére, hogy a brennbergi szénbányászat ilyen szomorú véget ért. Reméljük, hogy még sok generációval utánunk is emlékezni fognak az elődeink kemény életére a bányában, örökös harcukra a fekete aranyért – a szénért!  Köszönöm szépen – Jó szerencsét!

 

A rendezők nevében Szigethi Sándor, az egyesület alelnöke szólt annak fontosságáról, hogy a régiek emlékezetét a mai utódok méltó módon megőrizzék, azért, hogy mindaz, ahogyan éltek ne vesszen a feledésbe, hiszen munkájuk, emberségük, bátorságuk, egész életük követendő példa a maiak számára is. Ennek a hagyományőrzésnek és továbbadásnak, a tiszteletteljes emlékezésnek méltó helye a Görbehalmi Bányászmúzeum.

 

A beszédek között a Borbála Kórus adott elő gyönyörű bányászdalokat, ezzel is a valamikori bányászok emlékét idézve, az ünnep fényét emelve. A Bányászhimnusz, az Imhol, a föld alá megyünk, Ha fekete bányászcsapat…, Szerencse fel, a tárna vár…, A bányász búcsúja, Már újra szól a kisharang, a Szép az ifjúság kezdetű dalokat hallva többen elérzékenyültek, vagy éppen együtt énekeltek a kórussal.

Az esős  időjárás ugyan nem kedvezett a szabadtéri rendezvénynek, de a rossz idő ellenére is jó hangulatú, láthatólag a helyiek által is várt és örömmel fogadott közösségi rendezvény volt a Bányásznapok eseménye.

 

 

BTÉ