Nagytiszteletű Elnök-Püspök Úr!
Tisztelt Parancsnok Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Nagytiszteletű Lelkész Hölgyek és Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 A Magyar Országgyűlés képviselőjeként köszöntöm a konferencia minden résztvevőjét az Ország Házában.

 Az Ország Háza méltó helyszíne volt a Magyar Testvéri Börtöntársaság húsz évvel ezelőtti megalakulásának, mint ahogyan jelzésértékű az, hogy a jubileumi ülésre is itt kerülhet sor.

Sopron és környéke országgyűlési képviselőjeként egy, a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön valamikori elitéltjének a szavait szeretném idézni, amelyeket a sopronkőhidai börtönkápolna-szentelés alkalmával, szabadulása előtt mondott, 2009-ben:

„… Isten közelében vagyok, és vele akarok maradni örökre.  Az Isten nélküli társadalom félelmetes!
A tisztaságra, a szeretetre, a jóságra találtam itt. Menedékre leltem. Köszönöm a szeretetet, a jóságot és a türelmet, amit János atyától kaptam. Azt érzem, hogy ember vagyok, és jó ember leszek. Isten minden embert szeret, nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni.
Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni." 

Megrázó szavai egy elitéltnek.

És az, hogy ezeket a közösség előtt kimondta: Isten műve, akinek munkájában eszköze és munkatársa volt az említett János atya, a néhai Szekeres János őrkanonok, ,,szeretettel, jósággal, türelemmel”.

Tisztelt Konferencia!

A börtönlelkészi szolgálat fontosságáról, a börtönlelkészek státusának rendezése érdekében többször szóltam az Ország Házában.

 Tettem azt a fogva tartottak iránti felebaráti szeretetből, a büntetés-végrehajtási intézmény és rendszer iránti támogató- és segítőszándékból, azzal a meggyőződéssel, hogy a börtön világából kivezető kegyetlenül nehéz visszaúton minden támaszra szükség van.

A fogva tartottak, az intézmény és a társadalom közös érdeke, hogy a rabság éveit követően a személytelen, idegen és gyakran kegyetlen kinti világban a megértés, a szeretet, a hit erejével is segítsük a visszatérést, a beilleszkedést a mindennapi életbe.

Célt adni a jövőre és a jelenre hitbeli támaszt és menedéket is kínálni.

A lelkészi munka az egyik legfelelősségteljesebb és legnehezebb hivatás.

Amint egy börtönlelkész társuk megfogalmazta: ez nem ,,csak” hivatás, hanem ,,belső elhívás.”

Ezt a belső, Istentől való elhívást éreztem Szekeres János őrkanonok csaknem 20 éves szolgálatában Sopronkőhidán.

A börtönlátogatások alkalmával tapasztaltak, a börtönkápolnában tartott szentmisék, az intézetben szervezett programok, a Mindszenthy-emlékszoba avatás mind arról győzött meg, hogy keresztény emberként és közösségként is kötelességünk segíteni a magunk eszközeivel azoknak, akik életük során megbotlottak és ezért életük egy részét büntetés-végrehajtási intézetekben kell tölteniük.

A börtönlátogatásaim során szerzett tapasztalatok alapján meggyőződésem, hogy az Önök 20 évnyi szolgálata a belső elhívás bizonyítéka, hiszen ebben a feladatban csak az elhívottak maradnak meg.

Mert a küzdelemben nem mindig annyira látványos és egyértelmű az eredmény és a siker, mint az idézett példában.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A lelkészi út- és példamutatásra a mindennapokban minekünk, esendő embereknek is szükségünk van.

Bizony, mindannyiunknak jó tudni, – amit az idézett elitélt már megtapasztalt– : hogy ,,Isten minden embert szeret, nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni." 

Annál inkább tudatosítani kell ezt a térben bezárt, a mozgás szabadságában korlátozottak számára, mindazok számára, akik büntetésből életvitelüket családjuktól távol folytatják, gyakorta lelki válsághelyzetben.

Igen! ,,Az Isten nélküli társadalom félelmetes.”   Az Isten nélküli rabság – akár lelki, akár fizikai az - még félelmetesebb lehet.

Ezért az elitélteknek, a fogvatartottaknak felbecsülhetetlen és akár életmentő, vagy sorsfordító jelentőségű lehet a kellő időben megadott lelki támasz, az élet valódi értelmét megvilágító hitbeli bizonyosság megtapasztalása.

 A fegyházban, a börtönben a lelkészi szolgálat egy olyan szándékot jelent, amit hitünk szerint Isten értékel és segít.

Akik ebben a szolgálatban bármilyen részt vállalunk eszközei lehetünk annak, hogy új szándék, új élet születhessen a szívekben: egy másmilyen minőségű szabadság a fogságban.
Szabadság a fogságban!

 Amint Lukács evangélista mondja : ,,Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”

  ,,Isten (…), nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni”

A Szentírás idézett szavai és a fogvatartott bizonyságtétele együtt adjanak Önöknek további erőt, egészséget ahhoz a küzdelemhez, amit belső elhívásként vállaltak!