Elhunyt Szekendy Tamás Fidelissima-díjas zongora-, orgona- és csembalóművész

Súlyos veszteség érte ismét Sopron zenei életét. Szekendy Tamás  Fidelissima-díjas  zongora-, orgona- és csembalóművész  életének  53. évében január 24-én rövid szenvedés után elhunyt.

Szekendy Tamás  a soproni zeneélet egyik reprezentáns alakja volt. 1961–ben született Sopronban.  A helyi zeneiskola  után a Bartók-szakközépiskolában csiszolta tudását.  Zenei tanulmányait Budapesten folytatta, zongoraművészi diplomáját a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban szerezte meg.  (1985). Hazatérését követően a rendszeres koncertezés mellett a győri és a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában tanított.

A soproni Sztent Mihály-templom orgonistája és a Capella Savaria csembalistája volt. A kamarazenekarral számos alkalommal lépett fel szólistaként , több lemezfelvételt is készített.  A Trio Antiqua tagjaként, continuo-játékosként világszerte rendszeresen koncertezett neves énekesek partnereként.  A legmuzikálisabb, legtechnikásabb előadókhoz tartozott. A  Régi Zenei Napokon az ő fellépése volt a rendezvény fénypontja, hiszen játékával és  a kiválasztott darabokkal megmutatta, mi mindenre képes még az orgona. Egy egész zenekart tudott felidézni, ütőst, húrost, fúvóst a mély tubától a csilingelő piccolóig.  „A Szent György templomban áradt a madártrilla, kakukkszó, zúgott az erdő, koppantak a tánccipők. Némi kezdeti elfogódottság után a művész játéka erőteljessé, meggyőzővé vált, tele szenvedéllyel, energiával, de finomsággal és bájjal is. Az elvárt veretes méltóságtól a játékos tréfálkozásig mindent kicsalt hangszeréből.” - írta róla egyik kritikusa.

Sopronhoz való hűsége azonban töretlen maradt: megannyi orgona- és zongorakoncerten örvendeztette meg művészetével a nagyközönséget. Ezek nagy része jótékonysági koncert volt.

Tanárával, Ferencz Évával kiváló kapcsolatot ápolt egészen haláláig.

 

Legutóbb így nyilatkozott:

– Ajándéknak tekintem az állandó lehetőségeket, hogy a Pannoniában a Bösendorferen játsszak, a Szent György-templom historikus orgonáján zenéljek, amely Közép-Európa legrégibb barokk orgonája, vagy épp a fertődi Esterházy-kastély fortepianóján.

A soproni közönség utoljára az újévi koncerten láthatta - hallhatta közreműködőként.

A legtisztább szívű, lelkű és legalázatosabb muzsikus, akit valaha ismertünk - így búcsúznak tőle barátai. Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük... Emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük!

Orbán Júlia