Elfeledett soproniak - arcok, sorsok, áldozatok - Fejezetek a soproni zsidóság történetéből

Fáj az emlékezés, de amíg élünk emlékeznünk kell . Nem felejthetjük a  gettóba zárt, ártatlanul meghurcolt és legyilkolt honfitársainkat.  Az emlékezés napja ugyanakkor legyen a remény napja is, hogy együtt juthassunk el a megbékélés és az összefogás erejében való hitre.

A vészkorszak történéseit egykori dokumentumok, fényképek, valamint holokauszttúlélők és szemtanúk visszaemlékezései alapján eleveníti fel Sopronban az Új utcában nyitott a tárlat, amely a város zsidó közösségének történetét és a holokauszt idején való meghurcoltatását idézi.

 

A soproni Ó- és Új-Zsinagógában kiállított megrendítő anyag és a rendezvény célja emlékezni és emlékeztetni, ez a kötelességünk, annál is inkább, mert a túlélők is köztünk vannak – hangsúlyozta Sándor Péter, a soproni Zsidó Hitközség elnöke a megnyitón egybegyűlteknek.

A kiállításmegnyitón résztvett Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője,  Sopron város teljes vezetése - dr. Fodor Tamás polgármester, dr. Simon István és Abdai Géza alpolgármesterek – és a képviselőtestület több tagja.

A Holokauszt 70. évfordulója alkalmából a Soproni Hitközség és a Soproni Magyar-Izraeli Baráti Kör Elfeledett soproniak című kiállításmegnyitóján ma élő emberek megrendítő találkozása valósulhatott meg  – fényképek, dokumentumok segítségével – az 1944 előtti zsidó közösséggel.

 

Sándor Péter elnök köszöntötte a soproni kiállításmegnyitón megjelent Holokauszt-túlélőket

„Már másodszor látom életemben, hogy a nagy kataklyzmák egy szemernyivel sem változtatják meg az embert. Csupán a rossz emberekben levő gonoszság teljesedik ki az ember-farkasok, ember-hiénák, ember-keselyük és ember-szarkák abszolút gonoszságává vagy aljasságává, de ugyanakkor a jók jósága is kiteljesedik és mintegy belülről izzó fényforrás magaslik ki az indulatok sötét háborgásából. " - idézte Becht Rezsőt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere beszédében.

"Miattuk nem válhat az ember embergyűlölővé, ők a karácsonyi emberek, akik ujra és ujra megváltják a melegségük hatókörébe vonzott embertársakat” – írta a soproni Becht Rezső „Levelek Európából” című művében három évvel azután, hogy Sopronból és környékéről csaknem háromezer honfitársunkat hurcoltak el a náci haláltáborokba.

- Még ma is sztereotípiák, előítéletek és rossz beidegződések kötik gúzsba az emlékezetet, vetnek árnyékot múltba néző pillantásainkra, igyekeznek befolyásolni egyéni vélekedésünket. De a valóság, mely gyakran képes felülmúlni a képzeletet – különösen próbák idején –, könyörtelenül tükröt tart elénk, s tetteink következményeivel szembesítve mindig megmutatja, hogy igazán mi is lakik bennünk…- tette hozzá dr. Fodor Tamás.

A rossz mindig rossz, az embertelenség mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban és bármilyen színű lobogó alatt.

A zsidóság évszázadokon keresztül szerves részét képezte Sopron életének.

Sopron polgármestere hozzátette: Az első világháború után, a mesterségesen szított antiszemitizmus idején városunk lett a menekülők egyik központja. Ahogy Dr. Pollák Miksa soproni főrabbi írta: „Sopron városában a nyugalom ebben a megbolygatott időben sem lett megzavarva.

 

Ez nagyrészt köszönhető dr. Sopronyi-Turner Mihály polgármester komoly kötelességteljesítésének és dr. Heimler Károly, az akkori főkapitánynak, akik szigorú pártatlansággal teljesítették szolgálatukat.” 

A mai napon azért gyűltünk össze, hogy a Holokauszt Emlékévben emlékezzünk a hetven évvel ezelőtti tragikus eseményekről és fejet hajtsunk az ártatlan soproni áldozatok emléke előtt.

 

Emlékezzünk a soproni zsidó honfitársainkra, akik hosszú évszázadokon keresztül jelentős lélekszámban éltek városunkban, munkájukkal gazdagították, színesítették Sopron városát. 

Bár „Elfeledett soproniak” címet viseli a kiállítás, többük alakja és műve azonban a városunkban élők számára ma is ismert és halhatatlan, gondoljunk csak Pap Károly íróra, a küzdelmes utat bejárt Csatkai Endrére, vagy Füredi Oszkárra, akiknek szellemi kisugárzása most is „kézzelfogható”, akiknek nevét utca őrzi.    

- Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik e nagyszabású és méltó kiállítás létrejöttében közreműködtek. Kívánom, hogy ez a kiállítás járuljon hozzá múltunk hitelesebb megismeréséhez, erősítse mindannyiunkban a békesség, a tolerancia és összetartozás lelkületét – fogalmazott dr. Fodor Tamás.

 

A hiteles emlékezés a legfontosabb – mondta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, aki megható személyes emlékkel kezdte köszöntőjét.

Fáj az emlékezés, de amíg élünk emlékeznünk kell . Nem felejthetjük a  gettóba zárt, ártatlanul meghurcolt és legyilkolt honfitársainkat – mondta Szita Szabolcs.

Az emlékezés napja ugyanakkor legyen a remény napja is, hogy együtt juthassunk el a megbékélés és az összefogás erejében való hitre.

 

A kiállítás rámutat elősegíti a társadalomban egy új érték megerősítését, ami a nemzeti kultúra részévé válhat. A gyűlölet elleni küzdelem a megújuló társadalmi gondolkodás felé vezető út.

Sopron őrzi a zsidó történelem lenyomatait – mondta Tárkányi Sándor, építész, a kiállítás rendezője. Sikerült számos olyan emléket fellelniük, amely eddig a városban lappangott, de a nagyközönség elé nem került.

A vészkorszak történéseit egykori dokumentumok, fényképek, valamint holokauszttúlélők és szemtanúk visszaemlékezései alapján eleveníti fel a tárlat, amely egy ötállomásos észak-amerikai bemutatkozási lehetőséget is kapott, tette hozzá.

 

A idegenforgalmi szezonban látogatható, eddig üresen álló Új-Zsinagógában kap helyet a kiállítás nagyobb része. Az 1640 mártírra és a maroknyi túlélőre emlékeztető tablók, míg az Ó-Zsinagógában a közösség történetét elevenítik fel, ismert tagjainak egy-egy személyes tárgyát is bemutatva.

Ezek között említette a szervező Pollák Miksa irodalmár és rabbi feljegyzéseit vagy a vészkorszakot a közeli Brennbergbányán végigbujkáló, majd a soproni múzeum élére kinevezett Csatkai Endre munkaszolgálatos táskáját és csajkáját.

 

A Várkerület ingatlanviszonyainak kutatása közben szembesült azzal a ténnyel, hogy 1944-ig 77 ingatlan volt zsidók tulajdona a soproni belvárost körülölelő főutcán, de a teljes szám a városban a 200-at is elérte, ehhez még 150 üzlet társult. Ekkor kezdett a helyi zsidóság történetének kutatásába, amelyhez a közösségnek a városból való 1526-os kiűzetéséig állt rendelkezésére valamicske anyag.

 

A kiállítás október 31-ig tekinthető meg az Új u. 11 (Új-Zsinagóga), illetve az Új u. 22-24 (Ó-Zsinagóga) helyszíneken, kedd-vasárnap 10-18 óra között, díjtalan belépés mellett.

 

sopron.hu