|

A vers: a mindent mozgató lélek erejének szavakban kifejeződő megnyilvánulása

Mens agitat molem- A lélek mozgatja az anyagot – olvasható Soproni Füzetek 1978-ban megjelent első számának borítóján, a Szakáll Ernő-érmén. Így indult útjára 33 évvel ezelőtt a Soproni Füzetek. Az idézet annak az erőnek a forrására mutat egyértelműen és találóan, amely a költészet ihlető erejeként (is) szavakban, mondatokban, rímekben, szóképekben és megannyi nyelvi megnyilvánulásban a teremtő ige erejét hordozza.

Sopron jeles költőinek társaságában a Költészet Napján törvényszerű, hogy ennek az erőnek a közelében és hatására tisztesség, igazság, emberi tartás, történelem, hagyomány, alkotóerő, lelki tartalom, Sopron-szeretet, természeti környezet, folyamatosság és hiányok, hitbizonyosság kért magának teret.

,,Nem lehet tisztességes ember,/ki a versírást abbahagyja./Az igazmondást hagyja abba” - Illyés Gyulát idézte Sarkady Sándor költő a Soproni Füzetek 33 évvel ezelőtti indulásának kapcsán hallgatóságának.

Sarkady Sándor költő, műfordító a kezdetektől szerkeszti a Soproni Füzeteket

Jeszenyinről, István király intelmeinek erejéről, és az abból eredő történelmi szemléletről, erkölcsiségről szólt Kerék Imre. Rakovszky Zsuza pedig arról, hogy Sopron, a szülőváros hatása soha nem kopott meg, mindig erős maradt, mintegy eufóriaként volt jelen lelkében, amíg távol élt, s ez máig sem múlt el. A soproni eufória megmaradt lelkében, de egyben egy folyamatos szomorúság is, hogy minden utca emlékezteti valakire, akivel arra járt, és aki már nincs közöttünk. Ez azonban a folyamatosságát is adja az életnek, hiszen a gyermekkora óta ugyanaz az utca, ugyanaz a ház: Sopron így inspiráció az alkotáshoz.

Both Balázs, Rakovszky Zsuzsa, Kerék Imre, Sarkady Sándor

Taschner Frigyes, akit sokáig festőként ismert Sopron közönsége, immár természetszeretetét versekben is megírja, így már verseivel is a soproni szerzők sorába lépett a Soproni Füzetekben.

Taschner Frigyes

Az alkotók közül a legfiatalabb Both Balázs beszélt festmény-verseiről. A képekből való inspirációmerítés távlatokat nyit meg az alkotó emberben, felfedeztet eddig rejtett belső világokat. A költő tehetségénél, akit Sarkady Sándor indított el pályáján, csak a vers iránti alázata nagyobb (az igazi elhívás és elhivatottság egyik legbiztosabb jele és egyben mércéje).

Biztos alapokon áll kialakult minőség-eszménye, etikai és erkölcsi mércéje, ,,de kellenek az egyensúlyok, szeretek visszajelzéseket kapni.” – mondja a költő, akinek első Várhely-publikációja ’99-ben jelent meg, és ma már az Írószövetség tagja.

A betegsége okán távolmaradásra kényszerült Bősze Balázs versét Sarkady Sándor olvasta fel, a fiatalon eltávozott Herbszt Zoltán pedig a verseihez társított fotókiállítás képeiben volt jelen az eseményen.

Sopron költői a vers szolgálatára gyűltek össze a Soproni Képzőművészeti Társaság Költészet Napi ünnepére a Várkerület Galéria közönségének kedvéért.

Ünneppé pedig akkor fényesedtek a percek, amikor a szép (és Illyéssel szólva) az igazmondás folyamatos fenntartásának szolgálatában saját verseikből olvastak fel.

Mert minden elhangzott történet és tudás ellenére az élmény mégiscsak a vers maga, a mindent mozgató lélek erejének szavakban kifejeződő megnyilvánulása.

Sopron büszke lehet költőire.

B. Tóth Éva

Videók:

Kapcsolódó cikk: Vers-Kép kiállítás a Várkerület Galériában Herbszt Zoltán verseire