A
hozzátartozók sem tudták, csupán sejtették
néhányan, hogy a sopronkõhidai régi rabtemetõben
bozót, combig érõ gaz alatt nyugszanak kivégzett
szeretteik, a forradalom utáni megtorlás; többségükben
a hírhedett mosonmagyaróvári perben halálraítéltek
és Gyõrben kivégzett mártírok. Név szerint:
- Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914), kivégezték Gyõrben 1958. jan.15-én,
- Földes Gábor színész-rendezõ (Budapest, 1923) - 1957. 12.31.
- Gulyás Lajos református lelkész (Kisújfalu, 1918) - 1957. 12. 31.
- Kiss Antal fûtõ (Diószeg, 1933) - 1957. 12. 31.
- Tihanyi Árpád tanár (Gyõr, 1916) - 1957. 12.31.
- Török István (Sárvár, 1930) - 1958. 12. 02.
- Weintrager László (Mosonmagyaróvár 1928)
- 1958. 01. 16. - Zsigmond Imre (Doborgazsziget, 1924) - 1957. 12. 31.
Az éjidõben, teljes titokban jeltelen sírokba elföldelt áldozatok közül a kilencedik SZIGETHY ATTILA, országgyûlési képviselõ, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke, aki a gyõri rabkórházban lett - mindmáig tisztázatlan körülmények között - öngyilkos. (Az õ sötétben történõ elhantolásán felesége és a leánya jelen lehetett.)
Miután a Soproni Ellenzéki Kerekasztal (Fidesz, FKGP, MDF, SZDSZ) szervezetei és a Történelmi Igazságtétel Bizottság Soproni Csoportja kezdeményezésére megtörtént a rabtemetõben jeltelenül "elásott" áldozatok azonosítása a soproni ellenzék felhívással fordult a város polgáraihoz, hogy "a nemzeti gyász és kegyelet jegyében" emlékezzenek meg a város polgárai az 1956-os forradalom kilenc mártírjáról, és e rendezvény "legyen a nemzeti megbékélés és megnyugvás aktusa is".
A helyi sajtóban is közzétett felhívás nyomán Nagy Imre és mártírtársai temetésének elõestéjén több mint ezer soproni és Sopron-környéki polgár gyûlt össze a soproni Széchenyi téren, az Országzászlónál. A Domonkos templomban este 7 órakor gyászmisét celebráltak az áldozatok emlékére, és ezen a városplébános apát beszédet mondott a zsúfolásig megtelt templomban. Majd a mintegy kétezer fõre duzzadt gyászoló-emlékezõ polgárság égõ fáklyákkal, koszorúkkal, virágcsokrokkal, fekete és nemzetiszín zászlókkal vonult át a városon a Szent Mihály templomig, ahonnan autóbuszok vitték a résztvevõket a rabtemetõbe. (Az áldozatok nyughelyét és a környéket az ellenzéki szervezetek aktivistái már korábban megtisztították, rendbehozták).
Eme elhagyott rabtemetõben megtartott felejthetetlen gyászünnepség a lobogó fáklyák fényénél a Himnusz eléneklésével kezdõdött, majd Komlós Andor, a kisgazdák helyi vezetõje válogatott szemelvényeket olvasott föl az 1956-os forradalmi sajtóból. (Mindeközben halkan, majd fel-felerõsödve szólt az Egmont-nyitány, e híres forradalmi zene, emlékeztetve mindenkit 1956 gyönyörû és tragikus õszére, a felkelés hõsiességére, a bukásra, a gyászra..., e késõi gyászra). Majd Papp János gyõri színész elszavalta a kivégzett színész-rendezõ kedves versét, a híres forradalmi verset: Piros a vér a pesti utcán.
Szép és méltó ünnepi beszédet mondott Szentkirályi Zsolt (SZDSZ, Sopron) a Soproni Ellenzéki Kerekasztal nevében: emlékeztetve a népes és könnyekig meghatott hallgatóságot a forradalomra és a leveretésére, az ember elemi jogára halottai méltó eltemetésére, a szintén "koncepciós perben" elítélt Názáreti Jézusra, akinek kivégzõi, a pogány Róma kiadta holttestét, hogy emberhez méltóan eltemessék... Emlékeztetett a mi nagy nemzeti gyászunkra, és e megkésett temetésre... Felhívott mindenkit a nemzeti békére, a keresztényi megbocsátásra; majd Kosztolányi szavaival zárta szép beszédét: a fejünket hajtsuk le egy kissé, de a szívünket föl, föl, Barátaim!
Az emlékbeszédet követõen fölavatták az áldozatok ideiglenes emlékkeresztjét - Pro Patria 1956 -.
Az egyházak képviselõinek nevében Vladár Gábor református lelkész - a kivégzett Gulyás Lajos lelkésztársa - mondott imát.
Az emlékhelyet, a kivégzettek valószínûsíthetõ sírhelyeit elborították a Gyõrbõl, Mosonmagyaróvárról, Sárvárról érkezett hozzátartozók, az ellenzéki szervezetek koszorúi, a résztvevõk virágcsokrai. E megrázó emlékünnepség többszáz résztvevõjén túl a város lakossága a házakra kitûzött fekete és nemzeti zászlókkal, az ablakokban égõ gyertyákkal fejezte ki együttérzését 1956 áldozataival.
Az emlékkeresztre tett hatalmas koszorún fekete szalagokon felírva: "In memoriam 1956."
A Nemzeti Parasztpárté pedig: "A magyar parasztság emlékezik vértanú fiaira."
