|

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

Miután eldőlt, hogy Ausztria–Magyarország számára nincs hely a Nap alatt, megindult a birodalom (egyúttal azonban a nagyhatalmak által is támogatott) felboncolása, úgyhogy a háború befejezésekor a „Monarchia” már nem is létezett. Abból furcsamód elsőként éppen annak osztrák részei váltak ki, miután 1918. október 21-én megalakult az önálló német-osztrák (deutschösterreichisch) állam ideiglenes nemzetgyűlése.

November 12-én a nemzetgyűlés egyhangúan kikiáltotta az Német–Ausztriai Köztársaságot (Republik Deutschösterreich), egyszersmind kifejezésre juttatta a Németországhoz való csatlakozás szándékát is. Az osztrák sietség legfőbb oka az előremenekülés volt, azaz, hogy ezzel a lépéssel megelőzzék a többi utódállam megalakulását, és időben kijelöljék Német–Ausztria jövőbeli államterületét. A reménybeli államhatárok magukba foglalták a magyar királyság határ menti megyéinek egy részét, azaz Nyugat–Magyarország egyes területeit is. Bár a térség magyar birtokban volt, a fegyverszünet után az osztrák elképzeléseket és a velük együtt felélénkülő aspirációkat egyre többen kezdték hangoztatni.

Az Ostenburg-zászlóalj fúvószenekara sétahangversenyt ad a Széchenyi téren 1921. szeptember 4-én

A parlament 1918. október 21-i ülésén a nagynémet párt részéről követelték, hogy a Lajtán túli [értsd: osztrák nézőpont szerint – T.I.] német területek Ausztriához tartozzanak. A nagynémet radikális párt október 26-án kiadott programja ugyancsak tartalmazta, hogy Bécs keleti hátországát – már csak a nemzeti önrendelkezés elvei alapján, azaz a terület túlnyomórészt német anyanyelvű lakosságának akarata miatt is – is biztosítani szükséges. Több parlamenti és azon kívüli megnyilvánulásban összekapcsolták a terület iránti igényt, Bécs katasztrofális ellátási gondjainak orvoslásával.

Ostenburg őrnagy, Sopron városparancsnoka magyar ruhás hölgyek koszorújában

Az Osztrák Államtanács 1918 novemberének elején dolgozta ki a Német–Ausztria eljövendő határait tartalmazó részletes javaslatát, melyet november 12-én terjesztett a parlament elé. Az elaborátum pontosan körül írta Pozsony, Sopron és Vas vármegye, valamint a Fertő-vidék azon településeit, melyet az osztrák állam magának követelt. Az osztrák kormány mindazonáltal óvatosan igyekezett eljárni a kérdésben, nehogy a mindkét fél számára fontos magyar–osztrák kereskedelmi kapcsolatokat és tárgyalásokat megzavarják. Végül is november 22-én olyan államnyilatkozat született, melyben önrendelkezési jogot követeltek, a területek leválasztásáról azonban nem tettek említést. Ez a határozat gyakorlatilag a kérdés elhalasztását jelentette. 1918. december 5-én osztrák szabadcsapatok mégis kísérletet tettek a terület egy részének birtokba vételére. Egy napra sikerült is megszerezniük Lajtaújfalut (Neufeld a.d. Leitha) és Nagymartont (Mattersburg), ahol kikiáltották „Hienzenland” köztársaságot. A próbálkozás azonban – a Sopronból odaérkező karhatalom közreműködésével – már másnap elvetélt. Az akciótól az osztrák kormány is elhatárolta magát.

A kérdés egyelőre azzal került nyugvópontra, hogy szintén decemberben a Deutscher Volksrat für Westungarn kimondta Nyugat–Magyarország autonómiáját, 1919. január 29-én pedig a magyar kormány is határozott arról, hogy önrendelkezési jogot ad a terület német lakosságának. A VI. sz. néptörvény értelmében a Magyarországon lakó német ajkú magyar állampolgárok egységes nemzetet alkotnak, s az összefüggő területeken autonóm jogterületeket képeznek. Autonóm ügyekben önálló német, közös ügyekben a magyarországi közös országgyűlés rendelkezik döntési jogkörrel.

Sétálók a Deák téri korzón

A végrehajtó hatalmat német minisztériumok és kormányzóságok képviselik. Nem volt belátható azonban, hogy ez a megoldás meddig lesz elfogadható az érintett feleknek, beleértve a döntéshozó nagyhatalmakat és a többi környező államot. Nyitva maradt a kérdés, hogy a térség problémái mikor kerülnek be a párizsi béketárgyalások programjába. Döntő volt, hogy melyik érintett teszi le az első nyugat–magyarországi aktát a tárgyalófelek asztalára. Erre 1919 májusáig kellett várni.

Dr. Tóth Imre
Forrás: Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

Az előző részek:

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?