|

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?

4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?

Szomszédunknak az első világháborút követően számos gazdasági és mentális problémával kellett megküzdenie. Több évszázados nagyhatalmi helyzet után meg kellett barátkozni a kisállamiság gondolatával. A gazdaságot nem csupán az indulóidőszak válsága és a háború következményei, hanem strukturális gyengeség is sújtotta. Az általános krízisből kivezető utat sokan az osztrák–német egyesülésben, azaz az Anschlussban látták. Ennek hívei azzal érveltek, hogy a magára maradt kis állam önmagában nem tud sem gazdasági és társadalmi bajaival megküzdeni, sem pedig az egyre nyomasztóbbá váló francia és szláv külső nyomás ellen védekezni.

A győztes államok azonban, a franciákkal az élen mereven ellenezték az egyesülést, mivel ez területileg jelentősen megnövelte volna Németországot, amely így szinte a háború nyertesévé vált volna. Hiába hozott tehát az osztrák nemzetgyűlés szeptember 6-án tiltakozó határozatot a nemzeti önrendelkezés jogának csorbítása miatt, a győztesek eldöntötték a kérdést: a békekonferencia 1919 márciusában kimondta az Anschluss tilalmát, amit az osztrákok a Saint-germain-i szerződés aláírásával kényszerűen tudomásul vették. A „Lebensunfähigkeit” (életképtelenség) gondolata és az ehhez kapcsolódó mozgalom azonban elég ütőképes fegyvernek bizonyult a köztársaság vezetőinek kezében, hogy a békerendezés során kedvezőbb eredményeket tudjanak elérni.

Az Anchluss-tilalom egyúttal újabb fejtörést okozott a győzteseknek: hogyan lehet a válságban vergődő Ausztria életfeltételeit javítani, és az országra köszöntő (társadalmi bajokat, talán még bolsevik jellegű átalakulást is magával hozó) destabilizációt megállítani? E célra ragyogóan megfelelt az a nyugat–magyarországi térség, melynek átadása – annak német lakossága miatt – megfelelt a sűrűn hangoztatott, ám csak ritkán alkalmazott etnikai elveknek is. A terület átadásának javaslata annál is inkább használható ötletnek bizonyult, mivel általa mód nyílt az elsősorban cseh politikusok által követelt ún. korridor-tervek meghiúsítására. A déli és északi szláv területeket összekötő folyosó gondolata feltehetően már 19. század közepén felmerült értelmiségiek között és egyetemi hallgatók körében. Az Osztrák–Magyar Monarchia fennállása alatt ezek az álmodozások azonban természetesen nem számíthattak sikerre.

Az első világháborút közvetlenül megelőzően, 1914. június 7-én, Karel Kramář – a későbbi Csehszlovákia első miniszterelnöke – terjesztett elő egy csaknem negyven oldalas memorandumot az orosz követnek. Ebben olyan nagyszláv állam eszméjét vázolta, mely a cári korona égisze alatt egyesítette volna Európa északi és déli szláv területeit. Az államcsoport kapcsolatát nyugaton a „Korridor” lett volna hivatott biztosítani, mellyel egyben Ausztria és Magyarország különválasztását is el lehetett érni. A korridor ötletét az emigrációba vonult Tomáš G. Masaryk is ecsetelte Robert William Seton-Watsonnak, a Közép-Kelet Európával foglalkozó befolyásos angol történésznek. Az elképzelés lényegét később kifejtette az angol kormány számára készített, 1915. május 3-i memorandumában is. Az elgondolás Eduard Beneš „Détruisez l’Autriche-Hongrie!” (Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot) című politikai pamfletjében is megjelent, 1916-ban. A Pozsony és Zágráb közötti korridor terve jelentős magyarországi területek, Pozsony, Moson, Sopron, Vas és Zala megyék egy részének elvétele árán volt csak megvalósítható. Az így kialakított területsáv északi része a csehszlovák, a déli a szerb–horvát államhoz került volna.

Amikor a háború után a kérdés a csehszlovák delegáció jóvoltából újból előkerült, nem volt olyan nagyhatalom, mely az – így létrejövő európai szláv túlsúly miatt – támogatta volna. Burgenland létrehozásával elejét lehetett venni a cseh szándékoknak, egyúttal meg lehetett hozni a válságban vergődő – és a győzteseket erre folyton emlékeztető – Ausztria életkedvét az önálló állami léthez. Újszerű volt a megoldás: az egyik háborús vesztestől el kell venni, és a másiknak odaadni.

Dr. Tóth Imre
Forrás: Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

Az előző részek:

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?