|

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 5. A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?

A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?

A Saint-germain-i és a trianoni békékkel Vas vármegye 5035 km2-es területéből 1700 km2-t (34%), a korábban 3307 km2 nagyságú Sopron megyéből 1500 km2-t (45%) csatoltak el. Az 1989 négyzetkilométernyi Moson vármegye 1000 km2-rel (50,28%) lett kisebb.

Az osztrák kormány még a terület megszerzése előtt ígéretet tett egy majdani független kormánystruktúrájú tartomány létrehozására. Bécs utóbb is tartotta magát az ígéretéhez, annak ellenére, hogy az új tartomány szerves közlekedési és kommunikációs kapcsolatok híján nem volt képes maradéktalanul eggyé forrni. A számos gyakorlati probléma mellett kérdés volt, hogyan hívjak majd Ausztria legfiatalabb tartományát.

A Nyugat–Magyarország elnevezés – a Nyugat–Dunántúlhoz hasonlóan – a 19. század végéig pusztán földrajzi fogalomként jelölte Magyarország nyugati vármegyéit, illetve az Ausztriához kapcsolódó határterületet. Mivel a nyugat–magyarországi peremvidék demográfiailag, néprajzilag, sőt természetföldrajzi szempontból is igen sokszínű volt, használatosabbak voltak azok az elnevezések (Szigetköz, Rábaköz, Fertőmellék, Alpokalja, Vulka völgye, Lajtaköz, Vasi hegyhát, Mura völgye, ill. Hanság, Fertő-vidék, Felső-Őrség stb.), melyek pontosabban határolták körül a vidék egy-egy tájegységét. A térség politikai egységként legfeljebb a honfoglalás utáni évtizedekben volt leírható a nyugati gyepűként, gyepűelveként. A 20. század elején a terület Német-Ausztriához csatolásának hívei kezdték el használni, a vidék német jellegét jobban kifejező Német-Nyugatmagyarország (Deutschwestungarn) elnevezést. Osztrák körökben hamar igény támadt azonban arra, hogy a túlságosan körülményes, főleg pedig a magyar államiságra erőteljesen utaló elnevezések helyett új, az esetleges önállósodási törekvéseket jobban kifejező kategóriát alkossanak. Ezzel a céllal kezdték alkalmazni a néprajzi szóhasználatból kölcsönvett Heinzenland (Heanzerei) fogalmát, mely kissé idealizáltan, némi folklorisztikus romantikával fűszerezve, de úgy tűnt alkalmas lesz a német népiség valamiféle politikai–földrajzi keretének meghatározására.

Rövidesen kiderült azonban, hogy a – ráadásul eredetileg csúfnévként használt – Heanzen kifejezés csak a kérdéses német nyelvterület egy részének megjelölésére alkalmas. Így került sor annak a teljesen új, és végül maradandónak bizonyult területnévnek a megalkotására, melynek mintájaként az erdélyi Siebenbürgen elnevezés szolgált. Mivel az osztrákok által követelt nyugat-magyarországi vármegyék mindegyikének német neve burgra végződött (Pressburg, Wieselburg, Ödenburg, Eisenburg), kézenfekvő megoldásnak látszott ehhez igazítani az új területi elnevezést. 1918-ban, az akkor még négy megyét átfogó térség számára területi autonómiát követelő programnyilatkozatok kezdték el használni a Vierburgenland kategóriát, mely később Pozsony vármegye kiesésével Dreiburgenlandra, azt követően pedig egyszerűen Burgenlandra változott. (Utóbb egyébként többen is maguknak tulajdonították a névalkotást. Közéjük tartozott Alfred Walheim, későbbi tartományfőnök, illetve egy bizonyos Gregor Meidlinger nevű illető, aki állítólag 1919. szeptember 6-án Renner kancellár előtt használta a kifejezést.) Mindenesetre e néven kezdték emlegetni az osztrák kormány hivatalos dokumentumaiban, így került be a Szövetségi Alkotmánytörvény szövegébe, majd ezt használták nemzetközi érintkezés során is. Egyesek a területrendezések után Magyarországon maradt, határ menti országrészt változatlanul Deutschwestungarnként emlegették, sőt teszik ezt néhol még ma is. Magyar részről sem a Heinzenland, sem a Vier- és Dreiburgenland terminust nem használták. Az 1919. január 29-én kiadott német autonómiatörvény német nyugat-magyarországi (Deutsch–Westungarn) autonóm terület létrehozásáról rendelkezett. Az elnevezésnek kevésbé volt szeparatisztikus üzenete, ugyanakkor kifejezte a német nyelvterület politikai önállóságát, a magyar államiság keretein belül.

A végül Ausztriához került területre Magyarországon a későbbiekben az „egykori nyugat–magyarországi megyék” nyakatekert frazeológiáját alkalmazták, vagy változatlanul Nyugat-Magyarországnak titulálták a térség egészét. Szórványosan fordul csak elő a Burgenland név magyarítása Várvidék formában. Ez sem a tudományban, sem a közbeszédben nem vált elterjedtté. Az sem véletlen, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek új, utódállami elnevezései közül, leginkább a Burgenland területnév honosodott meg idehaza. Ennek oka talán éppen az, hogy a térség – ellentétben Felső–Magyarországgal, a későbbi Felvidékkel, Erdéllyel, Vajdasággal stb. – soha nem alkotott jól elkülöníthető történeti egységet, ezért addig önálló elnevezéssel sem rendelkezett.

Dr. Tóth Imre

Forrás: Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

Az előző részek:

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?