|

1921: Magyarok maradtunk! - 7. Spontán (?) felkelés a határon

7. Spontán (?) felkelés a határon.

Az Ausztriának ítélt területek átadására 1921. augusztus 27-én került volna sor. A kormány a Nemzeti Hadsereg kivonulása után, a rend fenntartása érdekében a térségbe vezényelte Ostenburg–Moravek Gyula csendőrzászlóalját és a – hadsereg kötelékéből szintén a csendőrséghez került – volt Prónay vadászzászlóalj tagjait. Maga Prónay Pál, akit korábban nyugdíjaztak, ám most reaktiválták – Thurner Mihály polgármester megkeresése nyomán –, követte katonáit Nyugat-Magyarországra. A legitimista érzelmű Ostenburg valóban igyekezett a rendet fenntartani, egyúttal azonban megpróbált kedvező terepet teremteni Habsburg Károly ex–király esetleges visszatéréséhez. Az említett zászlóaljaktól függetlenül is alakultak önszerveződő egységek, melyek célja a területátadás megakadályozása volt. Önkénteseket toborzott a Budapesten még 1919 decemberében megalakult Nyugat-Magyarországi Liga, illetve a Területvédő Liga is.

A felkelőerők között főszerepet játszott Héjjas Iván és Jenő csoportja. Utóbbiak – miután a reguláris magyar haderő augusztus 27-én megkezdte a kivonulást a területről, hogy a helyüket másnap az osztrák csendőrök és vámőrök vegyék át – Ágfalvánál harcba bocsátkoztak bevonulókkal, és megfutamították őket. Kisebb összecsapás zajlott Vasmegyében is Pinkafő mellett, de sikerült visszaszorítani az osztrákokat Felsőőr, Alhó, Fraknó és Németgyirót községekből is. Ostenburg csapatai az átadandó területek déli részén elvileg a rend fenntartására, gyakorlatilag azonban a terület birtokban tartása érdekében vonultak fel. A megmozdulásokkal másfél hónapig tartó felkelés vette kezdetét. Ennek egyik epizódjaként Prónay, inszurgensei élén, október 4-én, Felsőőr központtal kikiáltotta a független, ám csekély támogatottságú, mindenkitől elszigetelt és főleg minden anyagi eszközt nélkülöző Lajtabánságot.

Egészen nyilvánvaló, hogy a magyar kormány az égvilágon semmit nem tett az ellen, hogy a szerveződő csoportok bejussanak a térségbe, sőt azok fegyverhez jutását is segítette. Bethlen István miniszterelnök, illetve Horthy kormányzó, a kiváló szervezőképességekkel megáldott, a kormánypártban is szervező feladatokat ellátó Gömbös Gyulát is a határ mellé küldte, hogy koordinálja az ellenállást. Mondhatjuk úgy is, hogy hivatalos szervek paplan alatt támogatták az irreguláris csapatokat, nyíltan azonban nem vállalhattak a közösséget a felkelőkkel, akik pedig a magyar revizionizmus kormányellenes irányzataként, alkalmas terepet találtak Nyugat-Magyarországon a fegyveres ellenállásra. Hála mindenesetre az inszurgenseknek és a kötélen ezúttal ügyesen egyensúlyozó magyar kormánynak, az osztrák vezetés előtt világossá vált, hogy csendőreivel képtelen lesz a terület birtokba vételére. Utóbbi érdekében a kompromisszum elkerülhetetlen lesz. A felkelésnek nem elhanyagolható szerepe volt abban is, hogy a brit diplomácia szintén Sopron visszaadásának a pártjára álljon.

Korábbi írásunkban említettük, hogy a franciák már a nyugat-magyarországi akció előtt foglalkoztak a városnak és közvetlen környékének magyar kézre való visszajuttatásával. Ennek azután sikerült az olasz külügyminisztert is megnyerni. Londonban azonban nem támogatták a magyar érdekeket. A felkelőharcok nyomán azonban felrémlett a cseh beavatkozás veszélye és az is, hogy a délszlávok megszállják a Pécs-baranyai térséget. Ez pedig a szláv korridor megteremtésének későbbi alapját jelenthette volna, amit – mint korábban szó volt róla – minden nagyhatalom mereven ellenzett. Halálos áldozatokat követelő, mindenkit felzaklató felkelés egyengette el tehát a korábban már kikarózott utat Európa egyik legcsodálatosabb városa felé, ahol nemsokára megjelentek az érdekelt tárgyalófelek, hogy megkössék a megállapodást Sopron sorsáról. Október 21-én, Velencében került sor a népszavazási formula aláírására.

***

Dr. Tóth Imre

Forrás: Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 5. A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése