1921: 'Magyarok maradtunk!' - 6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése
Folytatódik az 1921. évi soproni népszavazás 90. évfordulója alkalmából indított cikksorozat, amelyben dr. Tóth Imre, soproni történész foglalja össze, hogyan jutott el a térség lakossága 1921. december 14 reggeléig, amikor kezébe foghatta két ország nevét három nyelven tartalmazó cédulákat, hogy közülük az egyiket eltépje, a másikat borítékba zárja és az urnába dobja.
6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése
A nyugati határszél egy részét az Ausztriára és Magyarországra kényszerített békeszerződések elszakították az országtól. E tekintetben a térség sorsa követte a többi elcsatolt területét. Egy másik – nagyon lényeges – szempontból azonban nem: az elszakított országrészek közül Nyugat–Magyarország volt az egyetlen olyan terület, mely nem állt a szomszédos utódállamok megszállása alatt. Ez a tény némi manőverezési lehetőséget adott a szorult helyzetben lévő magyar kormánynak. A sorséval szemben a diplomácia útjai igenis kifürkészhetők, különösen, ha az érdekek és a lehetőségek felől lépünk rájuk. Eleddig az osztrák fél vitte sikerre a politikai akaratát, jó taktikai érzékkel meglovagolva a győztesek félelmeit és érdekeit. Most Budapesten volt a sor, a kormány illetékesei nem üldögélhettek tovább a babérjaikon.
De mi volt, amit tenni lehetett? Az 1921. augusztus 1-i rendkívüli minisztertanácson a soproni születésű Kánya Kálmán, a külügyminisztérium vezértitkára foglalta össze, hogy a magyar külpolitikának milyen elképzelései voltak a terület átadásának megakadályozásáról. Kánya rövid rezüméjében a kérdés megoldásának három útját vázolta föl. Az első szerint a helyi lakosságnak autonómia–követeléssel kellett volna előállni, miközben jól megszervezett ellenállással és puccsal megakadályozta volna a területek átadását. Szintén előmozdította volna a kérdés megoldását, ha a magyar politikai tényezők elősegítették volna a térség ügyében engedményekre hajló osztrák kormány létrehozását. A harmadik verzió szerint a mindenkori bécsi kormányzattal kellett tárgyalásokat folytatni a terület megmentése érdekében. Kánya úgy látta, hogy az első kártya kijátszása igen nagy kockázatokkal járt volna anélkül, hogy a próbálkozásokat biztos siker koronázta volna. Amennyiben a kormány ebbe az irányba indult volna el, a kisantant államok közül több, talán fegyveresen is beavatkozott volna, és akár további területi előnyöket kényszerített volna ki magának. Kánya a második megoldást találta a legrokonszenvesebbnek. Ebbe az irányba igyekezett is lépéseket tenni a magyar külpolitika az elmúlt hónapokban.
Közigazgatási feladatokat ellátó felkelők. Útlevélvizsgálat Nagymartoban 1921. október 10-én. (Középen ül Obendorf Károly, bányamérnökhallgató-főhadnagy.)
Tárgyaltak a szociáldemokrata bécsi kormány ellenzékével, és igyekeztek támogatni azt a hatalom megszerzésében és későbbi megtartásában. Az osztrák választások azonban nem hoztak egyértelmű sikert a keresztény ellenzék számára, ráadásul az általuk tett ígérvények is kifakultak az idő múlásával. Szerencsére időközben más szelek fújdogáltak a nemzetközi életben is.
Az európai diplomáciai színtéren főszereplővé vált franciák szerettek volna némi befolyásra szert tenni a magyar politikai és gazdasági életben, amire a hazai külpolitika Teleki Pál vezette irányzata készséget is mutatott. Párizs ugyanakkor ingerülten fogadta, hogy Ausztriában – Nyugat–Magyarország átengedése ellenére – továbbra sem csökkent az Anschluss iránti vágy. A francia külügyminisztérium Szajna parti épületében el tudtak képzelni olyan gesztust Magyarország irányában, mely alkalmas volt arra, hogy idehaza növeljék a franciák iránti szimpátiát, egyszersmind az osztrákok orrára koppintsanak vele. Olyan lépést kellett tenni, amely mindkét célnak megfelelt, s mindeközben nem keltett nagy felháborodást Párizs közép– és dél–kelet európai szövetségeseinek körében. Erre alkalmasnak mutatkozott Sopron és környéke visszajuttatása Magyarországnak.
Noha nyíltan nem bíztatták a magyar a felet, de „ráutaló” magatartással és az olasz külpolitika bevonásával a különböző diplomáciai tárgyalótermekben megszellőztették a „Burgenlandért Sopron” formulát. Az alkura az osztrákokat is rá kellett venni. Ebben, és az egész ügy megoldásában fordulatot hozott a hír: fegyveres felkelés tört ki Nyugat–Magyarországon a terület osztrák birtokba adásának megakadályozására.
Dr. Tóth Imre
Forrás: Helyi Téma
Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001
***