|

1921: Magyarok maradtunk! - 11. A nép szavaz. A nép dönt?

11. A nép szavaz. A nép dönt?

A restaurációs kísérlet gyors összeomlásával elhárult az utolsó akadály is a szavazás elől. A környékünkre kiírt plebiszcitum akkoriban ritka volt, mint a fehér holló. A népszavazások gondolata – noha nem volt új a politikai gondolkodásban – az első világháború után elsősorban a népek önrendelkezési jogáról szóló tantételekkel kapcsán került szőnyegre. A nemzetközi életben az európai politikusok többre értékelték a hatalmi eszközökkel létrehozott erőegyensúlyt, mint azt, hogy a lakosság megkérdezésével bizonytalan kimenetelű területi módosításokat hajtsanak végre. Ráadásul a későbbi győztesek a világháború előrehaladtával már jó előre odaígértek területeket addig kívülálló országoknak, csakhogy szövetségesükké tegyék és a háborúba való belépésre ösztönözzék őket. A területi kérdéseket tehát a szokások szerint hatalmi döntéssel rendezték. Woodrow Wilson amerikai elnök volt az, aki előállt a javaslattal, hogy a rendezések során vegyék figyelembe az érintett népek kívánságait is. Az óvilági diplomaták és politikusok mindazonáltal nem kívánták az amúgy is nehezen kialkudott döntéseiket a lakosság megkérdezésével keresztülhúzni.

A helyzet bizonytalan és ellentmondásos volt. A kevés tervezett népszavazás közül többet (Eupen-Malmedy, Árva-Szepes) feladtak, a békeszerződés ellenére elfogadtak viszont utólagos referendumot (Sopron), de arra is volt példa, hogy félhivatalos népszavazást menetközben letiltottak (Ausztria). Rendeztek el nem ismert népszavazást (lengyel korridor, Memel-vidék), és hoztak döntést a népszavazást követelő lakosság ellenében (Hultschin) is. A hat elismert népszövetségi referendumból négy érintette Németországot (ezek közül a Saar-vidékit 15 évvel elhalasztották), kettő pedig Német-Ausztriát. Ezek egyike volt természetesen a soproni és Sopron környéki volt. A népszavazás intézménye nem csupán, mint a nemzetközi politikát formáló eszköz volt szokatlan, de idegen volt a magyar közjogtól is. Az 1848-as forradalom idején felmerült ugyan az általános választójogra alapozott népszavazások megtartásának lehetősége, ám azt elsősorban a radikálisok támogatták. A kor politikai életében aktív szerepet játszó kis-és középbirtokos nemesség azonban ragaszkodott az erős képviseleti rendszerhez. A dualizmus kései időszakában a népszavazás törvényesítése ismét felvetődött, de a mellé álló, Jászi Oszkár körül csoportosuló politikai erők nem voltak képesek akaratuk érvényesítésére. Így tehát elmondhatjuk, hogy a politika csinálói közül sokan – sem Magyarországon, sem máshol Európában – nem bíztak a nép megkérdezésében, a tömegeket alkalmasint még a választásokon való részvételre is felkészületlennek, intellektuálisan és erkölcsileg is éretlennek tekintették. A „demokrácia” szót rettegve ejtette ki a 20. század elejének közvéleménye.

Most, hogy a háborút követően teret hagytak a nép döntésének, gondosan kellett ügyelni arra, hogy az mindenhol formális legyen és megerősítse a nagyhatalmi játéktéren eldöntött kérdéseket. A francia diplomácia Sopronról már 1921 májusában azt jelentette, hogy a lakosság zöme Magyarország mellett kíván maradni. A kockázat itt volt a legkisebb, de – magyar részről – mérlegelni kellett, hogy a városon kívül mekkora az a terület, ahol borítékolható a kedvező eredmény.

A hónapok óta „tojástáncot” járó Bethlen miniszterelnök nem akarta belekormányozni magát és országát egy vereségbe, vagy akárcsak egy vitatható eredménybe sem. Ez nem csupán a terület megtartását sodorhatta veszélybe, de az egész magyar revíziós érvrendszer egyik fontos pillérét repesztette volna meg, kétségessé téve más elcsatolt területek lakosságának magyar állam iránti ragaszkodását is. Thurner Mihály polgármester hasonlóan óvatos volt, amikor akként nyilatkozott: csak olyan folyóba lép, amelynek látja az alját. A kabinet így nyolc községet jelölt ki, amelyektől azt várta, hogy lakosságuk tálcán hozza az eredményt.

***

Dr. Tóth Imre

Forrás: Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 5. A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése

1921: Magyarok maradtunk! - 7. Spontán (?) felkelés a határon

1921: Magyarok maradtunk! - 8. Nép-felség. Egy elpuskázott trónszerzés és a soproni népszavazás

1921: Magyarok maradtunk! -9. A nép szavaz. A nép dönt?

1921: Magyarok maradtunk! - 10. Háború a plakátokon. A propaganda